Újjáéled a dzsóruri bábszínház Tokusimában

A hagyományos dzsóruri bábszínház (amelyről a Szaku 23-ban részletesebben is írtunk) nagy visszatérővé vált a Sikoku szigeten található Tokusima prefektúrában.

ImageA dzsóruri régen épp ezen a környéken virágzott, a régi falusi színházakat most újjá kívánják éleszteni.

2001 óta négy elhagyott dzsóruri színpadot újítottak fel és nyitottak meg meg a nyugat-japán prefektúrában. A tervek szerint idén még többre kerülhet sor.

A színpadok – melyek inkább raktárakra és sintó szentélyekre emlékeztettek – újraindítása segített a bábosoknak és a narrátoroknak, hogy újraszervezzék magukat, mág akkor is, ha a játékokat egyelőre csupán az őszi fesztiválok idején adhatták elő.

A dzsoruri – drámai narratív kántálás samiszen aláfestéssel, amely az Edo-korszak (1603-1867) idején vált népszerűvé – újraélesztése a fiatalok fantáziáját is megmozgatta, és érdeklődni kezdtek e művészet iránt.

Az 54 éves Nakano Kijosi egy helyi dzsóruri hagyományőrző csoport feje. Segítségükkel 50 év után ismét megnyílt egy színház Kacuura városában. A színpadon külön helyet képeztek volt taijú narrátoroknak és van rajta “hanamicsi”, azaz fedett út, amelyen a színészek a színpadra juthatnak. A színpad előtt indigószín függöny lóg.

A “színház” 40 négyzetméteres, elég kicsi ahhoz, hogy az előadók kinyújtott kézzel elérhessék bármelyik nézőt – mondja a 72 éves Ikeucsi Iszao, a 200 éves Kacuura-za színház vezetője.

Tokusima földműves falvaiban a színpadokat a sintó szentélyek szomszédjában állították fel, mivel a dzsóruri előadásokat a sikeres rizstermés örömére tartották.

Kagurát – szent zene kíséretében előadott táncot – és kabuki előadásokat is tartottak ezeken a helyeken.

Az őszi fesztiválokon a falusiak szalmamatracokat terítettek le, ráültek és onnét nézték a játékot, dobozos ebédet – bentót – majszolva.

ImageA prefektúrában volt valaha a legtöbb színpad Japánban. Azonban az 1960-ban működő 200 színpadból mára csupán kettő üzemel – az egyik Tokusima városában. A többiből raktár lett.

A ’90-es években építészek és akadémikusok kezdtek kutatni a színpadok után, néhány lakos pedig csoportokba szerveződött megőrzésükre.

2001-ben négy színpadot állítottak helyre, további csoportok pedig újabbakat készítettek elő.

Az 53 éves építész, Morikane Szaburo a tokusimai színpad helyreállításával kapcsolatban elmondta: “természetesen nehéz újraindítani a színpadokat, de az erőfeszítések lehetővé tették néhány kézműves számára, hogy a hagyományos módszereket alkalmazzák”.

Kacuurai középiskolások is részt vesznek az előadásokon – ők egy népművészeti klubban ismerkednek a dzsórurival. Néhányan közülük a Kacuura-za csoport tagjaivá váltak.

– A legjobb módszer arra, hogy frissen tartsd a régi dolgokat az, ha folyton használod őket – mondta Morikane. – Nincs jobb módszer, mint bevonni a fiatalokat – tette hozzá.

A színpadokon zongorakoncertet és más előadásokat is tartanak, hogy minél szélesebb körben használhassák ki a lehetőségeket.

A dzsóruri játékok újjáélesztéséről szólva Kavakami Micuhiro, a 35 éves építész, aki a földműves falvak színpadjait tanulmányozza elmondta: “Nosztalgia fog el, amikor olyat élek át, amit már elfelejtettünk. Remélem, továbbiakat is helyreállítanak majd.”

Kyodo