Tradicionális Japánt tanítani nem is olyan nehéz

Az egyéves Kaoru Mori akárhányszor csak meghallja a TV-ből a „yayakoshiya” dalt, amilyen gyorsan csak tud bemászik a nappaliba. Csatlakozik a 3 éves nővéréhez amikor csak Nihongo de Asobo műsora következik (játszunk a japán nyelvvel), aki rávette az anyjukat is hogy hagyja abba a házimunkát és csatlakozzon hozzájuk, utánozva az egyszerű de érdekes táncot amely az éneket kíséri. Az egész országban, valahányszor felhangzik a „yayakoshiya” dal, – egy szólás amely kyogen-ből ered – az összes gyerek táncra perdül az óvodákban, a vonatokon és bárhol ahol éppen vannak. Két hónappal ezelőttig – ekkor kezdte sugározni az NHK ezt az oktatói programot hétköznap reggel 8-tól 8:10-ig és délután 17:35-től 17:45-ig – elképzelhetetlen volt hogy óvodások akár egyetlen sort is idézzenek a tradicionális japán színdarabokból.
Nihongo de Asobo bevezeti a kisgyerekeket a klasszikus japán nyelvbe, amit csak néhány fiatal ismer mire felnő. Bár a Genji meséit és más „népszerű” irodalmat kötelező az iskolában tanulni, de manapság nagyon sok ember hiányos tudással rendelkezik a japán klasszikusokból és szókincsből. A tradicionális művészetek és irodalom nem része a mai fiatalok életének. Sokak számára „természetes” lehet, hogy „bravó”-t kiáltanak koncerteken és az operában, mialatt a tradicionális dobjátékosok által keltett „különös” zaj a legtöbb esetben kuncogást vált ki.
– Tudtuk, hogy valamit tennünk kell ebben a kényes helyzetben – mondta Hiroko Sakaue a program főproducere. – A TV-nél dolgozva a szemünket és fülünket mindig nyitva tarjuk az új dolgok számára. A legfőbb gondunk az volt, hogy vajon a gyerekek képesek lesznek-e magukat könnyedén és hatásosan kifejezni anélkül, hogy biztosan értenék a tradicionális nyelvet.
Sok anya nagy hangsúlyt fektet a korai tanításra, ezért Sakaue szerint ez a szókincset és számokat oktató program nagy közönséget vonzott, mivel nem olyan programot akartak csinálni amely egyszerűen csak azt tanítja a kisgyerekeknek, amit amúgy is megtanulnak az iskolában.
– Ez volt a nagy kérdés számunkra, amikor a „Koe ni Dashite Yomitai Nihongo” (fennhangon olvasva Japánul) című könyv nagyon népszerű lett – emlékszik Sakaue. – Felkértük Takashi Saito professzort (aki klasszikus irodalomból és színművekből vett „szép idézeteket” szánta felnőtteknek a milliós példányban eladott könyvében), hogy segítsen hasonló idézeteket összeállítani óvodás gyerekek számára.
Sakaue csoportja, Saito professzor irányítása mellett, több „brainstorming” után saját listával állt elő, amely hangutánzó kifejezéseket tartalmazott Kenji Miyazawától, Haiku verseket Matsuo Bashótól és idézeteket klasszikus színművekből. A szöveg jelentése helyett a műsor inkább a „kiváló kiejtésre, ritmusra és speciális képességekre, amelyeket örökül kellene hagyni a generációk során” fókuszált. A tízperces programon belül a volt szumó birkózó Konishiki idéz szövegrészleteket, Nomura Mansai kyogen színész énekli a „yayakoshiya” dalt, illetve a Kanda Sanyo a klasszikus szövegmondó által idézett klasszikus japán szövegrészlet hallhatók.
*
A bizonytalan kezdés
A yayakoshia kifejezés – jelentése: „mennyire nehéz” – Shakespeare: Tévedések vígjátéka kyogen adaptációjából ered, amelyet óriási sikerrel mutattak be tavaly Tokióban. Az ötlet, hogy a műsorban részletet mutassanak be ebből – valósághű kosztümben, maszkban és stílusban – Nomurától ered, aki rendezte és játszott is a darabban.
Nihongo de Asobo jelenleg 5 % nézettségi index-el büszkélkedhet, amely meglepően magas a gyerekműsoroknál, mivel az általában csak úgy 1 % körül mozog.
Sakaue szerint azonban a programot nagyon nehéz volt elkezdeni. Legelőször is a maszkos alakok és a kyogen-ben alkalmazott félelmetesen mély hangok megrémisztették a gyerekeket. Sok anya telefonált, kifogásolva ezeket, de azért voltak olyanok is akik élvezték a művészi forma fülbemászó, különleges hangzását. A panaszok fokozatosan elmaradtak és most a „yayakoshia” a műsor legfőbb vonzereje, jóllehet sok gyerek és anya legnagyobb sajnálatára ez ebben a hónapban nincs műsoron.
– A „yayakoshia” hangzása és energiája vonzza a gyerekeket, de biztos vagyok benne, hogy ez Nomura első osztályú előadásának köszönhető amely megragadja őket – mondta Sakaue. – A gyerekműsorokban azt a legnehezebb megvalósítani, hogy a játék ne tűnjön mesterkéltnek. Mihelyst megérzik, hogy a műsorban bármi mesterséges, azonnal elvesztik az érdeklődésüket. A gyerekeknek a legnehezebb a kedvükben járni.
*
A nézők változása
Sakaue, 20 éves gyerekműsor készítési tapasztalattal a háta mögött, észrevette, hogy az anyák egyre inkább meg akarják osztani véleményüket, mint azelőtt. Valaki kifogást emelt egy olyan műsor ellen, amelyben egy oroszlán megölt egy szarvast, mondván, hogy ez erőszakra bátorítja a gyerekeket az iskolában. Sakaue válaszában emlékeztette az anyát a természet egyik törvényére – az állatok nem rosszindulatból ölnek hanem a túlélésért a kegyetlen vadonban. És még azt is tanácsolta az anyának, hogy ez kiváló alkalom arra, hogy elmagyarázza a gyerekének, hogy mit is jelent az iskolai durvaság.
– Erre még jobban megsértődött és azt mondta, hogy „Miért nem teszik be ezt a fajta magyarázatot a műsorba?” – mondta Sakaue.

Miki Takashima / Daily Yomiuri

Related posts