Teafüggő lettem

1994 táján 95 kilót nyomtam, jórészt szegényes táplálkozásomnak köszönhetően. Tipikus ebédnek számított a szendvics és a hamburger, sült krumplival és valamilyen desszerttel vagy előétellel, amit közösen vásároltam a munkatársaimmal. Utána ittam egy ásványvizet vagy sört és időnként nyaltam hozzá egy fagyit.
Aztán egy nap ráébredtem, hogy le kell fogynom. Elhatároztam, hogy nincs több desszert, nincs több étvágygerjesztő, nincs több cukros üdítő. Sőt, még cukrozott gyümölcslé sem. Ennek eredményeképp 6-8 hónap alatt 82 kilóra fogytam és ezt a súlyt sikerült is megtartanom a következ évek során.

Aztán 1998-ban Japánba érkeztem. Az első vacsorát új munkatársaimmal töltöttem egy olyan helyen, ahol nem volt diétás kóla. Igaz, hogy akad a szigetországban diétás kóla, de egyáltalán nem olyan elterjedt, mint nyugaton. Egy tipikus hagyományos étteremben biztosan találsz sört, szakét, narancslét és teát. Ezek közül az egyetlen kalóriamentes ital a tea. Úgyhogy azon az éjszakán elfogyasztottam életem oolong teáját. Így kezdődött teafüggőségem.

Image
Rengeteg tea

   
Az évek során igazán megszerettem a japán és az ázsiai teákat: az oolongot, a mugit (árpatea), a rokucsát (zöld tea) és a maccsát (porrá tört minőségi tea).    Soha nem szerettem a nyugaton elterjedt jeges teát. Fúj. Nem tudtam megkedvelni a cukrozott teákat, amit szinte minden nyugati étteremben felszolgálnak. Ugyanakkor rájöttem, hogy az édesítés nélküli ázsiai teákat nagyon is szeretem. Mielőtt Japánba érkeztem, az egyetlen változat, amit szívesen ittam a jázmintea volt, azt is egy kínai étteremben szoktam kérni dim szum mellé, de eszembe sem jutott, hogy máskor is fogyaszthatnám.

Ahogy Japánban teafogyasztóvá váltam, egyre inkább szokásommá vált, úgy, mint korábban a diétás kóla. Munkába menet Tokióban minden reggel megálltam egy kombininél és mindig másféle teát vásároltam. A japán kombinik – kis élelmiszerboltok – tele vannak ezerféle teával. Otthon általában 4 nagy üveggel tartottam – két ásványvizet és két teát.

Nemrég hazaköltöztem az Egyesült Államokba, ahol egyáltalán nem könnyű ázsiai teához jutni. Egész nap diétás kólán éltem, legalábbis a munkahelyen. Elmentem kínai áruházakba, hogy keressek magamnak teákat, de csak édesítettet árultak. Nem tudom, hogy ez azért van-e így, mert 1. a kínaiak imádják a cukros teát, vagy 2. az amerikában élő kínaiak a helyi szokásokhoz igazodva alkalmazkodtak a viszonyainkhoz. Vagy 3. egyszerűen csak minden kínai teafüvet vásárol és maga készíti el az italát. Valszínűleg ez a harmadik opció a leginkább igazi, ami rossz hír a számomra, mivel túlságosan sok előkészületet igényel, ha hideg teát szeretnék inni – a munkahelyemen például szinte lehetetlen megoldani.

Találtam japán boltot is, ahol találkoztam kedvenc teámmal, kétliteres kiszerelésben. Ugyanakkor a bolt messze van, nem éri meg a külön utakat csupán néhány üveg tea kedvéért.

A Starbucksban árusított Tazo tea a legrosszabb mind közül. Az íze mint a mosogatószer – tudom, többször is próbáltam, amikor a barátaimmal elmentünk és én valami kalóriamenteset szerettem volna.

Image
Itoen tea Amerikában

   
Aztán amikor egy nap egy piacon jártam, felfedeztem egy félliteres japán teát. Vettem néhányat, mivel korábbi negatív tapasztalataim miatt nem mertem felvásárolni látatlanban a teljes készletet. Kiderült, hogy kár volt aggodalmaskodnom, a tea nagyon is jó, legközelebb talán egy egész kartonnal kellene vásárolnom. A címke tanúsága szerint a teát a japán Itoen gyártja, amely az egyik legjobb márka. Azután kezdték az USA-ban forgalmazni, hogy Japánba költöztem.

Megnéztem a honlapjukat is, és kiderült, hogy lehet tőlük nagyobb tételben rendelni, csak egy kicsit drága. A postaköltséggel együtt egy fél literes palack nagyjából 2,1 dollárba (kb. 400 forint) kerül. A diétás kóla nyolcszor olcsóbb. De nem igazán érdekel, szükségem van a napi teaadagomra és mást is inni akarok, mint diétás löttyöket. Íme a második megrendelésem:

 Image
Teafüggésem bizonyítéka   

Ez több mint 250 dollár értékű innivaló – nagyjából három hónapra elegendő.   

gman