Címke: utazás

Hogyan utazzunk a sinkanszenen 2.

Hogyan utazzunk a sinkanszenen (közös orrlyuk és repülő gyümölcs) II.

Pár hete írtam már arról, hogyan kell utazni a sinkanszenen. Ahogy több olvasóm rámutatott, kifeeljtettem sok fontos szempontot.

Paul Clark nevű olvasóm például csodálkozik, hogyan hagyhattam ki azt, amikor a vonat bezúdul egy alagútba és közben olyan hang hallatszik, hogy “vuuumm! vuuumm!”. Nem, Paul, ez nem a tetőn utazó és az alagút pereme által eltalált csavargók testének puffanása, ahogy leverődnek az alagút tetejére, hanem a szélé, ahogy oda-vissza rángatja a kocsikat, amikor megváltoznak a nyomásviszonyok – a vonat ilyenkor  éppen úgy csinál, mint amikor a játékvonatot rángattad előre-hátra, mielőtt kisiklott szegény. De ne tessék aggódni: a sinkanszen egyedülálló biztonsági rekordot tart, feltéve, hogy nem vesszük figyelembe azt az esetet, amikor a mozdonyvezető nyolc percre elszunyókált. Még ha nem is vesszük figyelembe, hogy ez a munkahely túl kényelmes ahhoz képest, hogy hánnyal is megy a vonat, remélem, a derék sofőr nem táplál túlzott reményeket saját autóversenyzői pályafutásáról.

Hogyan utazzunk a sinkanszenen 2. bővebben…

Mielőtt visszatérsz Japánból…

Távozni készülsz a felkelő nap országából? Ne tedd. Legalábbis addig ne, amíg ki nem próbáltad a következők valamelyikét:

1. Látogasd meg a Fudzsi hegyet. Találd ki, mi ez a felhajtás körülötte, végy részt a szent vulkánt övező össznépi csodálatban.

Próbáld megfejteni, miért épp a Fudzsi fotója lóg minden bankban és közfürdőben. Azt nem merem leírni, hogy kapaszkodj is fel rá, mivel a mászószezon igen rövid, ráadásul sokan csalódottan veszik tudomásul a rájuk váró, távolról sem érintetlen tájképet, ami fent tárul eléjük. Elég, ha néhány bizonyító erejű fényképet készítesz, hogy te is részt vettél a mélyen tisztelt szent hegyet övező nagy felbuzdulásban.

 {mpg}first{/mpg}

Mielőtt visszatérsz Japánból… bővebben…

Kövesdi Anikó – Udzsi

Sziasztok!

Most Udzsiról, arról a “kis” városról mesélek Nektek, ahova tegnap mentünk Zaigával, lett lakótársammal. Mivel hallottam az előző ösztöndíjas magyar csávótól, hogy elmentek bicajjal Udzsiba, így úgy döntöttünk Zaigával, hogy megpróbálkozunk vele mi is. Bárkit kérdeztünk a japánok közül, mind azt mondták: Udzsi?!?! Az nagyon messze van!!!






Kiváncsian böngésztem a térképet, vajon tényleg messze van-e. Akárhogy is számoltam, Udzsi nem lehet több 20 km-nél, így nem értettem, mi a rinya tárgya. Fénymásoltam is térképet, elég egyszerűnek tűnt az út. Így Zaigával elindultunk kb. 10 óra tájban. 2 órát számoltunk a biztonság kedvéért, de elég hamar odaértünk, kb. 1 óra alatt. Udzsiban még mentünk pár km-t, mire elértünk a Byodo-in nevezetű templomhoz, ami elég híres szentély, annyira, hogy Főnix-csarnoka rajta van a 10 yenesen.






Azért hívják Főnix-csarnoknak, mert alaprajza és szerkezete hasonlít a főnixmadárhoz. Na ezt sikerült megkukkantani, de sajna a renoválása miatt nem tudtunk bemenni, pedig láttam képeken, gyönyörű belülről. Na mindegy. A Főnix-csarnok tényleg hasonlít a madárra, annak kecses testtartására, tetőszerkezete a madár tollainak körvonalaira emlékeztet. Nagyon szép!





A templom körül mesterséges tó van kialakítva, körülötte sétaúttal, és további kisebb épületekkel, szentélyekkel. Itt található a múzeum is, ahol lehet látni videót a Főnix-csarnokról, és lehet látni elemeket a belső részből. Pl. híres eleme az épületnek a felhőn zenélő vagy táncoló Bóddhiszattvák, a főnixmadár, ami a tetején ékeskedik, és lehet látni más Buddha-szobrokat is. Ezután maccsa után kezdtünk el kutatni, ami Udzsi híres teája, és mindenképp ki akartuk próbálni. Nem kellett sokat kutatni, mert egy egész utca tele volt vele.




Naná, hogy a fagyi változatra csaptunk le, szép zöld krémfagyi, olyan tekercses, Apu, amit Te szeretsz, és hintettek rá teaport… hm…..nagyon fini!!! Komolyan! Aztán vettem még teából készült fincsi kekszet, meg vettünk porteát, amit a teaceremóniákhoz használnak. Ezután megcéloztuk a folyót, amin csodaszép narancssárga hidak voltak, és nagyon gyors folyású folyó. Van egy kis szigete, oda ültünk ki Zaigával eszegetni az ebédünket. Nagyon szép hely, kék vízzel, zöld hegyekkel, narancs híddal… Kaja után végigmentünk a folyó melletti úton (persze még mindig bicajjal, nagyon jó volt, hogy bicajjal mentünk, ezt mással nem lehetett volna látni), ami bevitt a hegyek közé. Hihetetlen szép volt, csak a folyó és a hegyek…




Az egyik hídról láttam két emberkét, akik a part mellett voltak közvetlenül. Mutattam Zaigának, hogy én oda szeretnék menni. Erre a két emberke elkezdett integetni, mi meg vissza. Horgásztak. Jelekkel megkérdeztem tőlük, hogyan lehet odamenni, ők meg mutatták, hogy menjünk körbe. Megérte. Lent gyors folyású patakot találtunk, ami a folyóba vezetett, és lentről még szebb volt a kilátás. A két horgász fickó is jó fej volt, dumáltunk velük, mondták, hogy lógnak melóból. Hülyéskedtünk is, hogy a japánok sokat dolgoznak, ezért hamarabb meghalnak, így ők inkább lógnak, hogy fiatalok maradjanak… 🙂




Lassan 5 óra lett, ami azt jelentette, mennünk kell, ha sötétedés előtt haza akarunk érni. El is indultunk, pont jókor, ugyanis hazafelé menet pont elkaptam a naplementét az Udzsihoz közeli másik folyó hídjáról… Udzsi azért is volt jó, hogy leteszteljük, mennyit is bírunk, el tudunk-e menni Biwakóra bicajjal. De azt hiszem, nem lesz gond. Zaiga elég szívós csaj, jól bírja a strapát, így rá lehet számítani. És eszméletlen jó a tájékozódási képessége. 🙂 Még aznap este ellátogattunk anyukáékhoz, mert Gábor és barátnőj megérkeztek Magyarországról, és ott aludtak náluk. Szóval volt banzáj, ettünk ittunk, fényképeztünk… 🙂

Sok pusszancs!


Ancsi

Új törvényjavaslat a hamis útlevél ellen

Az Igazságügyi Minisztérium új cikkelyt készül belefoglalni a bevándorlás ellenőrzésének és a menekültek elismerésének törvényébe. Eszerint büntetést érdemelnek azok, akik hamis útlevelet és más utazási papírokat adnak és vesznek át. A büntetést max. három év szabadságvesztésben vagy hárommillió jenben szabták meg a javaslatban.

Új törvényjavaslat a hamis útlevél ellen bővebben…

Fukuokában új metrójárat kezdi meg működését- ez lesz a kora reggeli első járat

Fukuokában a város központjában levű Tendzsin kerületet és a délnyugati lakókörzetet köti össze a Nanakuma-vonal, mely ezentúl fél hatkor indul a Hasimoto állomásról. A járat első útját taps és üdvrivalgás kísérte, az első utasok számára felejthetetlen volt az utazás. A közülük való ötéves Moto no Akito csodaszépnek találta a közlekedési eszközt, anyukájával együtt videóra vette fel ezt az első utat.
Az első nap nagyjából százezren utaztak a járattal.

Kyodo

A cél: 1000 kilométeres utazás nádhajóval

Egy tokiói polgári szervezet, a „Nád Útja” a célból szerveződött, hogy az ókori hajók, az ún.nádhajók létrehozásának megvalósításával foglalkozzon. A tervezésben egyre előrébb haladnak: a Kócsi prefektúrabeli Ashidzuri-földnyelvtől az idzui szigetvilágig körülbelül 1000 kilométeres út megtételét tervezik a nádhajóval.

A nádhajó nádból és papirusznádból készül, kenderrel csomózzák össze, így tényleg a kezdetleges hajók mása lesz.

A tervek szerint a Kócsi prefektúrabeli Toszasimidzu kikötőjénél bocsátják vízre a hajót májusban. A Kuroshio-áramlattal nagyjából két hét alatt ér célba.

A hajóparancsnoknak azt az Isikava Jaszusit alkalmazzák, aki az a nádhajóval már résztvett az Atlanti-óceánon való átkelésben is. Valószínűleg 7-10 fős lesz a legénység.

Februártól nagyjából három hónapig tart majd a hajó építése. A dél-amerikai Titicaca-tavon is használt hajótípust utánozzák le, mely kiváló teherbírásáról híres. A hajó hossza 15-18 méter, súlya 3-5 tonna lesz.

Az országban minden vidékről szállítják a nád-alapanyagot.

Kyodo

Óriási forgalom az Arany Héten

Április 29 és május 5 között, vagyis a “Golden Week” (egy hét munkaszünet) idején ismét csúcsforgalom volt az utakon és a tömegközlekedési járműveken. Mivel idén jobb volt az idő, mint tavaly, 24%-kal többen utaztak gyorsvasúton – egyetlen év alatt ekkora növekedést még soha nem tapasztaltak a szigetországban.
A sinkanzen utasainak száma 27%-kal emelkedett a Tókaidó vonalon Tokió és Oszaka között. Oszaka és Hakata között még ennél is nagyobb volt a növekedés.
A Narita reptérről Tokióba vonatozók száma arról is tanúskodik, hogy az Arany Hét alkalmából rengetegen utaznak a tengeren túlra.

Kyodo

Nara megfújta a turistacsábító kürtöket

A narai önkormányzat új programokkal igyekszik elérni, hogy a turisták ne csak egy napra utazzanak el a városba. Júliusban reggel és este összehívják a parkban szabadon kószáló őzeket, amit egyébként csak télen szoktak tenni. Ezen kívül elindul a “Tenpjo tapasztalat” nevű program, amely segít a vendégeknek betekintést nyújtani abba a korszakba, amikor még Nara volt a főváros. A program részvevői nigirizumit, vagyis kézzel öntött kínai tintarudacskát készítenek, és mennyezeti díszítő motívumokat – például manóarcokat – rajzolhatnak.
Tavalyelőtt csaknem 14 millióan látogatták meg a várost, de csupán 14 százalékuk aludt ott.
A kevés ott töltött vendégéjszaka egyik oka az, hogy a legtöbb templomot és szentélyt kilenctől ötig lehet csak látogatni. A nagyszerű helyi tömegközlekedés ironikus módon azzal a hátránnyal jár, hogy a turisták könnyedén körbejárhatják a nevezetességeket egy nap alatt, majd visszatérhetnek Kiotóba vagy Oszakába éjszakázni.
Egy évtizeddel korábban még sokkal több iskolás érkezett Narába – tavalyelőtt már csak feleannyian, 147 ezren voltak.
Az őzek összekürtölése ezentúl tehát minden hétvégén és az ünnepnapokon is megtekinthető. A tintarudcsakák készítését pedig akár este kilencig is kipróbálhatják a látogatók. A programokat külön a figyelmébe ajánlják azoknak a tanároknak, akik az iskolai kirándulást előkészítendő Narába utaznak.

Yomiuri Shimbun