Címke: sintoizmus

A 49. nap – hagyomány és macskaszőr

Szómagyarázat

  • sidzsúkunicsi – Valakinek a halálától számított 49. nap.
  • okanin – Ima az eléhunytért.
  • ocsa – Japán zöld tea. Általában formális eseményekkor tálalják.
  • mandzsu – Hagyományos japán édesség.
  • iaidó – A kardforgatás művészete.
  • kabuki – Hagyományos japán színház. Az előadás sokszor 5 órán át tart, a nézősereg általában ételdobozokkal felszerelve megy a nézőtérre. A darab közben az emberek tetszés szerint járhatnak ki-be.



A 49. nap – hagyomány és macskaszőr

Két tekercs papírtörölköző, egy zacskó rákszirom, mandzsu, sütik, két darab “tejes édesség”, némi folyékony szappan. Ezekkel felszerelve indultam főbérlőm halálának 49. napi ünnepségére – vagyis azokkal az ajándékokkal, amiket a család hozott a barátoknak és rokonoknak, akik részt vesznek az okanki imákban; abban az épületben, ahol lakom, pontosabban őseik lakhelyén (Japán egyes helyein okankinnak mondják). A családot felkérték, hogy térjen haza hétvégére a szertartás idejére és hogy vigyék el az urnát a temetőbe. A főbérlőm egy 85 éves hölgy volt, aki ezen a szigeten élte le életét. Természetesen én is le voltam kötelezve, bár a macskáról nem tettem említést. A 49. nap – hagyomány és macskaszőr bővebben…

A legeslegutolsó tisztelettétel

Két nappal később a gyászoló otthonában jöttünk össze, ott, ahol a hideg szoba közepén egy dobozban ott feküdt maga az elhunyt is. A ceremónia után mind fogtunk egy virágot és a test köré helyeztük őket, utolsó tiszteletet adva a halottnak. Koporsóhordozók nem voltak, csupán egy szem fehér kesztyűs férfi, aki elektromos dobozemelőjével helyettesítette a teljes kiszolgálószemélyzetet. Ahogy az elektromos szerkezet a halottaskocsira emelte a testet, mindenki még egyszer meghajolt az elhunyt felé…


Szómagyarázat

bucudan – Az elhunytak emlékének tiszteletére emelt kis szentély a lakásban. Gyakran találjuk az oltár előtt a napi felajánlott zöld teát, rizst, égő füstölőt.
hasivatasi – A hasi=pálcika, a vatasit pedig a vataszu szóból képeztük, jelentése átadás, átnyújtás. (Ne keverd össze az “én” jelentésű “vatasi”-val.) A szó tehát valaminek az átadását jelenti, méghozzá pálcikával történő átadását. Ezt a kifejezést egy temetési szertartásra használják.
nodobodoke – Ádámcsutka (a nodo torkot jelent).




A legeslegutolsó tisztelettétel



Amikor Kazuko szomszédom reggel nyolckor belépett a genkanomba, rögtön tudtam, hogy valami baj van. Kazuko asszony soha nem jön át hozzám reggel kilenc előtt.

– Amy, meghalt a főbérlőd – jelentette be.

Nakagava asszony 84 éves korában kezdte meg “az örök semmittevést”, ahogy a helyiek mondják. Máris elkészült róla egy beállított fotó: a feje és a kimonója látszik rajta, és alkalmas arra, hogy elhelyezzék a bucudan felett már halála napján. Sosem értettem meg igazán ezt a szokást, de ez hamarosan meg fog változni…

Két nappal később a gyászoló otthonában jöttünk össze, ott, ahol a hideg szoba közepén egy dobozban ott feküdt maga az elhunyt is. A ceremónia után mind fogtunk egy virágot és a test köré helyeztük őket, utolsó tiszteletet adva a halottnak. Koporsóhordozók nem voltak, csupán egy szem fehér kesztyűs férfi, aki elektromos dobozemelőjével helyettesítette a teljes kiszolgálószemélyzetet. Ahogy az elektromos szerkezet a halottaskocsira emelte a testet, mindenki még egyszer meghajolt az elhunyt felé.

A legeslegutolsó tisztelettétel bővebben…

Fesztivál: mikosi, szaké, rajt!

ImageEljött az ősz, számtalan városban tartanak ünnepségeket. A Siraisi Sziget Őszi Fesztiválja egy kétnapos rendezvény, melyen úgy köszöntjük a sintó isteneket, mintha maga a császári pár látogatna meg minket.

A fesztivál előtti hét során kitakarítjuk a szigetet, különösen azokat az utakat, melyek a Sisa szentélyhez vezetnek. Ez a hegy lábánál fekvő szentély a legfőbb a földdarabon. Az utakat bambuszkerítés övezi. A kerítésről fonott kötél lóg, a kötelekről pedig piros-fehér lámpások. A lámpások között gohei (fehér, villámot formázó, tisztulást hozó papírcsíkok). A szentélyhez vezető utat nemcsak mi járjuk be, de az istenek is így jutnak el oda, ezért úgy díszítjük őket, hogy kedvező benyomást keltsünk vele.

Minden szomszédság saját környékét teszi szebbé és külön mikosit (hordozható szentély) készít. Ezeken a mikosikon utaznak az istenek. Mindegyik mikosi más és más: van egyszerű kerekes, guruló, tetővel, belül taiko dobbal és van olyan is, amelyiken egy mechanikus bábu áll és forgatja a fejét előre-hátra. Az egyik mikosi egy hajót formáz. Egy másik a férfiember legnemesebb szervét. A sziget összes hangszórójából az alkalomhoz illő hagyományos japán fesztiválzene szól.

Fesztivál: mikosi, szaké, rajt! bővebben…

Isteni beavatkozás

Mindig kérdik tőlem: “Amy, mit csinálsz egész nap azon a szigeten?”. Biztosítom őket: egyetlen unalmas percem sincs. A látogatók folyamatos özöne egész évben jelen van Siraisi szigeten. Néhányukat a kiváncsiság hajtja, mások a nagyvárosokból menekülnek vagy hogy legalább egy pillanatra megpillanthassák, milyen volt régen Japán. Van, aki fel akar sétálni a hegyekre, mások zarándokként a szellemi megvilágosodást keresik, hogy megérezzenek valamit a “kami” (istenek) erejéből. Mivel szigetünkben mélyen gyökerezik a sintó és a sámánizmus, az emberek általában találnak is valamit.

Isteni beavatkozás bővebben…