Címke: hagyomány

A japán hagyományok még a modern Tokiót is túlélik

A tokiói Cukidzsi halpiac hajnali fél hatkor nem a finnyásoknak való. Gyakorlatilag az összes létező halfajjal, kagylóval, polippal, tintahallal és tengeri uborkával, ezek patakokban csorgadozó vérével, ezen kívül üvöltéssel, hideggel és egyéb problémákkal kell megküzdenie a látogatónak. A legnagyobb veszélyt a figyelmetlenség jelenti.
A japán hagyományok még a modern Tokiót is túlélik bővebben…

Nézd csak a holdat! Hiraite, csong, csong…

Szomszédom, Kazu-csan a genkanomban áll.

– Amy, felírtalak a következő Idősek Napja alkalmából előadott tánc résztvevői közé.

Ez a nemzeti ünnep hétfőre esik, de kis szigetünkön az őszi napéjegyenlőség idején, csütörtökön tartottuk.

– Csak nyolc asszonyt találtam, aki táncolni tud – mondta, emlékeztetve a szigeten található meleg testek számának folyamatos csökkenésére. Szomszédságunk az elmúlt években igencsak megcsappant.

Megtudtam hát, hogy az Idősek Napján eljárt tánc szomszédi kötelességem – mostantól minden évben rám is vonatkozik a “macuri tóban”, vagyis a fesztiváli kötelesség.

Beleegyeztem, hogy együtt ropom a többiekkel az ünnep alkalmából. Tudtam, hogy egy gajdzsin felkérése nem más, mint kétségeesett próbálkozás a hagyományok minden áron történő megőrzésére.

A tánc olyan valami, amit minden szigetlakó tud. A fiúk és lányok az óvodában megtanulják a Siraisi táncot, amely a sziget 400 éves hagyománya. A nyári Bon fesztivál idején a helybéliek késő éjjelig táncolják. Egész életükben tanulják a lépéseket, gyakran látom, ahogy az obaa-csanok baseball-ütővel sétálnak a szigeten. Az idős hölgyek ilyenkor gyakorolni mennek, és ami messziről hímes ruhával borított sportszernek tűnik, az valójában az az esernyő, amit a tánc során használnak. Ezek a táncok beépülnek a helyiek mozgásába, mindenen látszik, amit csak csinálnak – legyen az kocsihúzás vagy biciklizés. Nézzünk egy példát: ha megkérded tőlük, merre van a posta, soha nem mutatnak egyenesen a helyes irányba, hogy azt mondják: “arrafelé”. Ehelyett nyitott tenyérrel jelzik az irányt: “arra” – kecses csuklómozdulat – “felé”.

 

Image

 Kamato Hongo, a világ legidősebb asszonya. 116 évesen hunyt el.

 

 

Az Idősek Napjára egy új táncot tanulunk, méghozzá a sikokui Macujamából. Kazu-csan egyszer a szárazföldön járt, gyorsan megtanulta, aztán itthon a többiekkel is megosztotta. Ez amolyan tipikus vidéki tánc, körben állva járják, méghozzá fülsértő fesztiváli zenére (a kórus néha azt kiáltja, hogy “hip, hééé”), ami úgy hangzik, mint amikor rálépnek egy pincsi lábára. A japán fesztiváli zene semmihez sem hasonlít…

A tánclépések gyakran mindennapos tevékenységet utánoznak. A miénkben olyan mozdulatok vannak, melyek a taiko dobok verésére és a hold nézésére emlékeztetnek, némi tapssal. A gyakorlás valahogy így nézett ki: Kazu-csan állt a kör szélén és utasításokat kiáltott: “üsd a dobot! Nézz a holdra! Hiraite, csong, csong!” – a zene közben nyekergett, a kórus “hip, héé”-zett, a pincsik pedig vonyítottak.

A kosztüm sem maradhatott el: a “happi” fesztiváli öltözéket az egyik obaacsan varrja, akárcsak a “szupacu” nadrágokat (a bokánál szűk, térdnél buggyos), a tabikat és a hacsimaki fejpántokat. Tíz napon keresztül minden éjjel gyakorolni jártam: ütöttem a dobot, bámultam a holdat, “hiraite, csong, csong”, a zene közben nyekergett, a kórus “hip, héé”-zett, a pincsik pedig vonyítottak. Eléggé biztos vagyok benne, hogy el tudnám járni az egészet, alig néhány óriási hibával.

A szigetlakók eközben más csoportokat is alkottak és vadul gyakorolták saját előadásukat. A zeni daiko klub dobolni fog, a koto klub koncertet ad, az óvodások pedig énekelni fognak.

A fesztivál valószínűleg az általános iskolások számára lesz a legkeményebb. A gyerekek minden évben levelet írnak az időseknek, amelyben elmondják, mennyire tisztelik őket. Ezeket az írásokat az ünnepség végén adják át.

Idén azonban olyan kevés a diák, és olyan sok az öreg, hogy minden gyereknek 11 levelet kellett írnia!

Amy Chavez

Téli égen táncoló óriási papírléggömbök

Az Akita prefektúrabeli Nishiki falubeli hagyomány az, hogy tél közepén, az ún. „kis újévkor” óriási, papírból készült léggömböket eresztenek szélnek éjszaka, melyekre a letűnt korok híres szamuráj-harcosainak, csatajeleneteinek és szép udvarhölgyeinek képét festik. A wasiból, a speciálisan készített japán papírból mintegy száz léggömböt készítettek, melyek a hőlégballonhoz hasonlóan emelkedtek magasan az égbe. A legmagasabb pont, amit elértek, 12 méter volt. Az öt gabonaféle ( a japánoknak persze külön szava van erre: gokoku): a búza, rizs, bab, és a kétféle köles (ava és a kibi) jó terméséért és a családi békéért imádkoztak. Ezután a lerögzített, pénzérme alakú kelmére olajat öntöttek, és meggyújtották, mivel úgy tartják, ez az erő, energia növekedését eredményezi. Míg a léggömbök az égben táncoltak, az emberek a kis hóban kezdtek rá. A tízezernyi turista egyöntetű véleménye ez volt: „Gyönyörű!”

Kyodo

Megkezdődött a Szapporói Hófesztivál

Hokkaidón a telet az 56. szapporói hófesztivállal ünneplik. Három helyszínen folyik az ünnep: a Fő utcai parkban, a Szuszukinon és a Makomanainál, a turistákkal együtt nagyjából kétmillió érdeklődő látogatja őket. A kínai újév után az ázsiai turisták számának növekedését várják. A fesztivál 13-ig tart. Körülbelül 300 valósághű, óriási hószobor és jégszobor gyönyörködteti a szemet -többek közt a nagojai vár hóból készült mása-, melyeket naplemente után este tízig kivilágítanak.

Kyodo

Bika-vendégek Jamakosi faluban

A Niigata prefektúrabeli nagy földrengés óriási károkat okozott Jamakosi faluban, ezért a helyiek három bikát hozattak a faluba. Az embereknek a falu újjászületésén, újjáépítésén fáradozó törekvését szimbolizálják ezek az állatok. Az éppen folyó niigatai vásár helyszínén mutatták be a négylábúakat. A bika a faluban hagyományosan tisztelt állat, több tradicionális esemény főszereplője.
A fejenként egy tonnát is kitevő bikák kamionon érkeztek meg. Óriási testük, egy felnőtt öklénél nagyobb patáik, mikor kivezették őket, óriási tapsot és hangzavart váltottak ki. A gyerekek így kiabáltak: „Milyen csodálatos bikák! Fantasztikus!”
A földrengés miatt az egész lakosság elhagyta a rombadőlt falut, mindenki átmeneti szállásokon, menedékhelyeken él. A falu vezetője, Nagasima Tadajosi azonban már bizakodik: „ A bikák egészségesek, így a falu lakói sem fognak veszíteni a természeti elemekkel vívott csatában.”

Kyodo

Tavaszköszöntő „tűzfolyam” Vakajamában

Vakajama prefektúra Singú városában a Kannokura szentélyben ismét megtartották a körülbelül 1400 éves, Ohimacurinak nevezett ünnepélyt. Éjszaka körülbelül 2200 férfi rohant le fáklyával a kezében a szentélyhez vezető hosszú lépcső-úton, a sötétben tűzfolyamként ragyogott a sok fáklya fénye. A közreműködő férfiakat noborikonak nevezik, ilyen alkalomkor fehér ruhát viselnek, melyet durva kötéllel kötnek össze. A Kannokura hegyen félúton gyűlnek össze este 8-kor, a hegy kapujánál az isteni tűzzel gyújtják meg a fáklyákat, majd rendezett sorokban az 538 kőlépcsőn egy lendülettel lefutnak a hegy lábához. Az összegyűlt turisták, mint mindig, most is lelkes tapssal köszöntötték őket.
A tűzünnep Kumano vidékén a tavasz megérkeztét jelzi.

Kyodo