Címke: Amy Chavez

Fesztivál: mikosi, szaké, rajt!

ImageEljött az ősz, számtalan városban tartanak ünnepségeket. A Siraisi Sziget Őszi Fesztiválja egy kétnapos rendezvény, melyen úgy köszöntjük a sintó isteneket, mintha maga a császári pár látogatna meg minket.

A fesztivál előtti hét során kitakarítjuk a szigetet, különösen azokat az utakat, melyek a Sisa szentélyhez vezetnek. Ez a hegy lábánál fekvő szentély a legfőbb a földdarabon. Az utakat bambuszkerítés övezi. A kerítésről fonott kötél lóg, a kötelekről pedig piros-fehér lámpások. A lámpások között gohei (fehér, villámot formázó, tisztulást hozó papírcsíkok). A szentélyhez vezető utat nemcsak mi járjuk be, de az istenek is így jutnak el oda, ezért úgy díszítjük őket, hogy kedvező benyomást keltsünk vele.

Minden szomszédság saját környékét teszi szebbé és külön mikosit (hordozható szentély) készít. Ezeken a mikosikon utaznak az istenek. Mindegyik mikosi más és más: van egyszerű kerekes, guruló, tetővel, belül taiko dobbal és van olyan is, amelyiken egy mechanikus bábu áll és forgatja a fejét előre-hátra. Az egyik mikosi egy hajót formáz. Egy másik a férfiember legnemesebb szervét. A sziget összes hangszórójából az alkalomhoz illő hagyományos japán fesztiválzene szól.

Fesztivál: mikosi, szaké, rajt! bővebben…

Bugyirablás: tényleg akkora bűn?

Épp két évszak között vagyunk, ami Japánban a meteorológusok kedvenc időszaka. Ilyenkor lehet ugyanis a legtöbb kommentárt az időhöz fűzni, sőt, tanácsokat adni a nézőnek. Egyikük nemrég például a következő információkkal gazdagította a nézőt: “teljesen normális dolog, ha nappal melegünk van, ugyanakkor éjszaka fázunk”. “Holnap vigyenek magukkal összehajtogatott ernyőt” – javasolja egy másik. “Vegyenek dzsekit, ha holnap kimennek az utcára.” Tyűű! Kösz szépen.

ImageAhogy a tv állomások egyre hevesebb versenyben állnak egymással, elképzelhető, hogy kipróbálják az amerikai módszert. Az Egyesült Államokban ugyanis a főcímeket gyakran az időjárás uralja, hurrikánok képében. Japánban sem elegendő többé az a kedves napocska-ikon, meg a kartonfelhők – az emberek animációt akarnak. Szóval mit kapunk manapság időjárás-jelentés címén? Mosoda-előrejelzést. Úgy van: rendszeres tanácsokat kapunk arra vonatkozóan, hogy mikor lehet kiteregetni. A mosoda-előrejelzés animált ikonokkal érkezik: pólók lengenek a kötélen, zoknik táncolnak a fuvallatban. Láthatóan hisznek benne, hogy növelhetik a nézettséget azzal, ha pontosan tájékoztatnak az ideális zokniteregetés idejéről. Hacsak nem arról van szó, hogy a lábszag országos méreteket öltött és így próbálják rávenni az embereket, hogy legalább szellőztessék ki a zoknit néhanapján. Megtudtam, hogy a zokni addig nem elég száraz és friss, amíg 20 foknál kisebb szögben leng ki a kötélen. A pólóknak egyenesen vitorlaként kell hullámozni a szélben – az sem árt, ha néha automatikusan bevonják magukat.

Bugyirablás: tényleg akkora bűn? bővebben…

Műjégpálya vagy kórház?

Amikor beléptem a kórházba, azt hittem, tévedésből egy korcsolyapálya előterébe tévedtem. Az első dolog ugyanis, ami a szemembe ötlött, a ruhatár, pontosabban lábbeli-tár volt. Egy hosszú pult mögött asszonyok álltak és a látogatók cipőjét rendre műanyag papucsokra cserélték, amikre óriási számok voltak festve. A kórházat elhagyni készülő látogatók visszaadták a kölcsönpapucsot, cserébe saját cipőjükért. A kórház sem volt kicsi, de biztosan ez volt a világ leghatalmasabb cipőcseréje. Vagy a világ legizgalmasabb helye lábfetisiszták számára. Valaki szólhatna a Guinness társaságnak!

Image

Műjégpálya vagy kórház? bővebben…

Dönteni vagy nem dönteni – ezt nem lehet megválaszolni

A nyugatiak gyakran a japánok szemére hányják, hogy lassan hozzák meg a döntéseket. Erre már kora gyerekkoruk óta tréningezik őket, hiszen minden kis japánt szégyellősségre kondicionálnak. Megkérdezed például a kis Tarót:

– Melyiket szeretnéd? A piros cukrot vagy a kéket?

Taro nem fog felelni, ugyanis a japán gyerekeknek soha nem kell döntést hozni.

– Hazukasii deszu! („Olyan félénk!”) – magyarázza Taro anyukája alig leplezett büszkeséggel, láthatóan teljesen elégedetten fia viselkedésével. Még néhányszor elismétli, hogy hazukasii. Amikor itteni felnőttek beszélgetnek gyerekekkel, mindig elismerően mondják a szülőknek, hogy „hazukasii deszu ne” („félénk, nem igaz?”). Ha legközelebb látsz egy japán anyukát a gyerekével, próbáld megszámolni a hazukasii-kat. Fogadni mernék, hogy számuk néha többszázra rúg. És akkor még nem beszéltünk az ikrekről.

Image

Dönteni vagy nem dönteni – ezt nem lehet megválaszolni bővebben…