Amy ezen a héten arról ír, milyen problémák merülnek fel a külföldiek reggeliztetésével kapcsolatban a szigetén található szálláshelyeken. Lássuk! 🙂
Címke: Amy Chavez
‘Szagi’ – az egyetlen dolog, ami megzavarja a sziget váját
– Annyira meglepődtem! – mondta a rendőr egy pohár Mooey Blue Hawiiant kortyolva a Moooo! bárban. Szolgálatban volt. – Még soha nem érkezett vészhívás a mobilomra.
Járőrözik a sziget rendőre, hiszen sosem tudni, hol történik legközelebb baj
‘Szagi’ – az egyetlen dolog, ami megzavarja a sziget váját bővebben…
Földrengés idején kerüld a hajladozó gépeket
Nemrég felkértek, hogy szerkesszem át a kaszaokai városháza kiürítési kézikönyvét. “Ne aggódj”, mondták, “már angolra fordítottuk. Már csak át kell szerkesztened.” Rendben.
Kerüld el a sziklák alá épített házakat, még ha istentisztelet céljára is építették
Japán krizantém trónja
Gratulálok kiko hercegnő és Akisino herceg új babájához! Míg az a tény, hogy az újszülött fiú bizonyára óriási büszkeséggel tölti el a császári családot, Japán számára ez nagy szégyen.
Zidane, a régimódi marha
Sok néző hökkent meg a francia Zinedine Zidane viselkedésén a VB döntő 110. percében. Az olasz Marco Materazzi provokációjának hatására Zidane odafordult és keményen lefejelte a sporttársat.
Japán: a csupasz hús országa
Nemrég a helyi szentóban (nyilvános fürdőben) épp átöltöztem, amikor egy idős asszony így szólt hozzám: “Hű, de szép az alsóneműd!”
Fesztivál: mikosi, szaké, rajt!
Eljött az ősz, számtalan városban tartanak ünnepségeket. A Siraisi Sziget Őszi Fesztiválja egy kétnapos rendezvény, melyen úgy köszöntjük a sintó isteneket, mintha maga a császári pár látogatna meg minket.
A fesztivál előtti hét során kitakarítjuk a szigetet, különösen azokat az utakat, melyek a Sisa szentélyhez vezetnek. Ez a hegy lábánál fekvő szentély a legfőbb a földdarabon. Az utakat bambuszkerítés övezi. A kerítésről fonott kötél lóg, a kötelekről pedig piros-fehér lámpások. A lámpások között gohei (fehér, villámot formázó, tisztulást hozó papírcsíkok). A szentélyhez vezető utat nemcsak mi járjuk be, de az istenek is így jutnak el oda, ezért úgy díszítjük őket, hogy kedvező benyomást keltsünk vele.
Minden szomszédság saját környékét teszi szebbé és külön mikosit (hordozható szentély) készít. Ezeken a mikosikon utaznak az istenek. Mindegyik mikosi más és más: van egyszerű kerekes, guruló, tetővel, belül taiko dobbal és van olyan is, amelyiken egy mechanikus bábu áll és forgatja a fejét előre-hátra. Az egyik mikosi egy hajót formáz. Egy másik a férfiember legnemesebb szervét. A sziget összes hangszórójából az alkalomhoz illő hagyományos japán fesztiválzene szól.
Bugyirablás: tényleg akkora bűn?
Épp két évszak között vagyunk, ami Japánban a meteorológusok kedvenc időszaka. Ilyenkor lehet ugyanis a legtöbb kommentárt az időhöz fűzni, sőt, tanácsokat adni a nézőnek. Egyikük nemrég például a következő információkkal gazdagította a nézőt: “teljesen normális dolog, ha nappal melegünk van, ugyanakkor éjszaka fázunk”. “Holnap vigyenek magukkal összehajtogatott ernyőt” – javasolja egy másik. “Vegyenek dzsekit, ha holnap kimennek az utcára.” Tyűű! Kösz szépen.
Ahogy a tv állomások egyre hevesebb versenyben állnak egymással, elképzelhető, hogy kipróbálják az amerikai módszert. Az Egyesült Államokban ugyanis a főcímeket gyakran az időjárás uralja, hurrikánok képében. Japánban sem elegendő többé az a kedves napocska-ikon, meg a kartonfelhők – az emberek animációt akarnak. Szóval mit kapunk manapság időjárás-jelentés címén? Mosoda-előrejelzést. Úgy van: rendszeres tanácsokat kapunk arra vonatkozóan, hogy mikor lehet kiteregetni. A mosoda-előrejelzés animált ikonokkal érkezik: pólók lengenek a kötélen, zoknik táncolnak a fuvallatban. Láthatóan hisznek benne, hogy növelhetik a nézettséget azzal, ha pontosan tájékoztatnak az ideális zokniteregetés idejéről. Hacsak nem arról van szó, hogy a lábszag országos méreteket öltött és így próbálják rávenni az embereket, hogy legalább szellőztessék ki a zoknit néhanapján. Megtudtam, hogy a zokni addig nem elég száraz és friss, amíg 20 foknál kisebb szögben leng ki a kötélen. A pólóknak egyenesen vitorlaként kell hullámozni a szélben – az sem árt, ha néha automatikusan bevonják magukat.
Műjégpálya vagy kórház?
Amikor beléptem a kórházba, azt hittem, tévedésből egy korcsolyapálya előterébe tévedtem. Az első dolog ugyanis, ami a szemembe ötlött, a ruhatár, pontosabban lábbeli-tár volt. Egy hosszú pult mögött asszonyok álltak és a látogatók cipőjét rendre műanyag papucsokra cserélték, amikre óriási számok voltak festve. A kórházat elhagyni készülő látogatók visszaadták a kölcsönpapucsot, cserébe saját cipőjükért. A kórház sem volt kicsi, de biztosan ez volt a világ leghatalmasabb cipőcseréje. Vagy a világ legizgalmasabb helye lábfetisiszták számára. Valaki szólhatna a Guinness társaságnak!
Dönteni vagy nem dönteni – ezt nem lehet megválaszolni
A nyugatiak gyakran a japánok szemére hányják, hogy lassan hozzák meg a döntéseket. Erre már kora gyerekkoruk óta tréningezik őket, hiszen minden kis japánt szégyellősségre kondicionálnak. Megkérdezed például a kis Tarót:
– Melyiket szeretnéd? A piros cukrot vagy a kéket?
Taro nem fog felelni, ugyanis a japán gyerekeknek soha nem kell döntést hozni.
– Hazukasii deszu! („Olyan félénk!”) – magyarázza Taro anyukája alig leplezett büszkeséggel, láthatóan teljesen elégedetten fia viselkedésével. Még néhányszor elismétli, hogy hazukasii. Amikor itteni felnőttek beszélgetnek gyerekekkel, mindig elismerően mondják a szülőknek, hogy „hazukasii deszu ne” („félénk, nem igaz?”). Ha legközelebb látsz egy japán anyukát a gyerekével, próbáld megszámolni a hazukasii-kat. Fogadni mernék, hogy számuk néha többszázra rúg. És akkor még nem beszéltünk az ikrekről.
Dönteni vagy nem dönteni – ezt nem lehet megválaszolni bővebben…