Tabetai

Van ugye ez a –tai szerkezet arra, hogy “akar vmit csinálni”, de amilyen egyszerű képezni, annyi a gond vele. Például bármennyire logikus, nem igazán lehet megkérdezni a vendégségbe átjött látogatót, hogy Szusi o tabetai deszu ka (akar szusit enni?), és még csak nem is az a baj vele, hogy nem elég udvarias ez a mondat, mert a Szusi o mesiagaritai deszu ka se jobb. Mi a gond és mit lehet csinálni?

 

A gond azzal van – mint japán nyelvtani szerkezetek esetében annyiszor -, hogy a -tai valóban azt jelenti, hogy “akar”, de ezt udvarias viszonyban nem illik használni. Kis túlzással a Kóra nomitai? a Kő kóla? megfelelője, és valahogy ezt a “kell/akar” dolgot sehogy nem lehet japánban átcsavarni udvarias szerkezetre. Igazság szerint, ha japánokat megkérdezünk, hogy ők mit mondanának a fenti (mondjuk a kólás) esetben, a fele azt fogja mondani, hogy Kóra/O-csa demo ikaga desó ka (Mit szólna például kólához/teához?) a helyes megfejtés, a másik fele meg nem mondana semmit, csak szó nélkül előpakolná a kólát/teát.

Mindenesetre készüljünk fel, hogy ez egy kulturális ütközőpont. Ne sértődjünk meg, ha a japán házigazda kérdezés nélkül telepakolja a kávét cukorral meg tejszínnel (mondjuk cukorral nem biztos, hogy fogja, de hátha azt hiszi, hogy minden külföldi meg cukorral szereti), mert neki meg éppen az a borzasztó kényelmetlen, ha végig kell kérdeznie, hogy “Hány cukorral? Tejszínnel? Egyáltalán, azon se sértődjünk meg, ha kérdezés nélkül kapunk bármit is inni/enni, még akkor is, ha nem szeretjük. Megvan annak a módja is, hogy ne kelljen enni/inni belőle… de ezt majd egy másik alkalommal.