Szept. 19.

Hétfőn ünnepnap volt, az idősek tiszteletének a napja.

Reggel fél 8-kor meg volt beszélve a Skype, úgyhogy keltem (vagyis megint 4 órát aludtam).

A repülőgépes japán csajszival (K.) Facebook-on megbeszéltük, hogy 1-kor találkozunk az ő városának állomásán az északi jegykezelő kijáratnál (Akabane).

Délben kezdtem el melegíteni a vasárnap végül nem evett curryt és rizst (2-2 perc), a felét ettem meg, mert siettem, a másik felét odaadtam az egyik vietnámi lánynak, aki a konyhában volt, örült neki.

Ugyanazon a vonalon kellett menni, mint pár napja Akihabarába, úgyhogy simán odataláltam, leszálltam, kimentem az északi kijáraton és észre kellett vennem, hogy annak is van még keleti és nyugati kijárata.

Úgyhogy megálltam középen, aztán észrevettem az egyik orosz lányt. Megbeszéltük, hogy azért jó, ha van az embernek mobilja és az egyik indonéz fiú már vett is feltöltőkártyás mobilt 6000 jenért (2000 volt a telefon, 1000 a töltö, 3000 már a feltöltőkártya). Az én ismerősöm is meg az övé is késett, és az az igazság, hogy kicsit gázban is voltam, mert már elfelejtettem, hogyan néz ki K. és nem néztem meg Facebook-on sem.

Szerencsére tíz perc késéssel megjött és megismert, kérdeztem az oroszt, jön-e velünk, de maradt, úgyhogy nekivágtunk a városnak. Ezt úgy kezdtük, hogy K. azt mondta: „itt nincs semmi látnivaló”.

És tényleg nem volt semmi extra, az állomás előtt sok bolt, étterem, karaoke, egy bevásárlóutca, ahol valami doramát forgattak nemrég, meg kb. még öt utcát sétáltunk aztán beültünk egy Starbucks-ba. Szerintem a helyi kis kávézók sokkal hangulatosabbak, de hiába, a Szutaba a menő. Csomót beszélgettünk, még mindig tökjófej. Aztán bementünk egy plázába, ott mászkáltunk, vettem egy tökjó órát ezer jenért. Olyan 4 körül indultam haza.

Este mentünk vacsorázni és megint ottragadtunk két órát. Megkínáltak indiai házi készítésű tejkaramellával és az ukrán lány, aki akkor ért vissza, hozott omijagét (szuvenírt) a csoportnak: csokis mocsit.

Holnap külföldi regisztrációs kártyát csináltatunk három csoportban a városházán, angolra „Alien Registration Card”-nak fordították a japánok, ami nekem még mindig tetszik.