SZÖVEGÉRTÉS – Szecubun

A szecubun az egyik legérdekesebb japán szokás. Az Oszakai Egyetem Magyar tanszékének “Japán-magyar kulturális kislexikon” című kötetének cikke alapján írunk róla. Ahogy mindig, most is közöljük a japán szöveget a magyar után. Hosszabb lélegzetvételű cikk, ezért a haladóbb nyelvtanulóknak ideális.

 

A szecubun szó elsősorban az évszakok felosztását jelenti. A szecubun régen minden évszak első napját jelentette. A tavasz első napja kivételével azonban fokozatosan elfelejtődött. Így ez a szó ma már csak a tavasz első napját jelenti. 

Ma szecubun napja február 3-án vagy 4-én van. A régi naptárban december vége vagy január elseje volt. Ezért a szecubun szokásnak olyan jelentése is van, hogy az emberek minden jót kívánnak az elkövetkező évre.

A szecubunhoz különböző szokások kötődnek. A mamemaki (babdobálás) egy kínai szokásból, a cuinából (vagy oni-zarai-ból) ered. Más szóval oni-jarainak hívják. Az oni ördögöt jelent, ami a katasztrófa jelképe. Ezek megelőzésére Kínában már az időszámításunk előtti 3. században is űztek ördögöt. Az ördögűzés Japánba Bunbu császár idején került át Kínából, amikor sok paraszt meghalt egy nagy járványban. Az Edo-korban kezdte átvenni a nép is ezt az udvarból származó szokást.

A mamemaki (babdobálás)

Az idei állatövben született férfi vagy a családfő pirított szójababot dobál szét a házban, azt mondogatva: “Menjen ki az ördög! Jöjjön be a szerencse!” A házból kifelé dobáljuk a szójababot, hogy az ördög kimenjen a házunkból.

Az apák ördögi álarcot viselnek, a gyerekek pirított szójababot dobálnak az ördögre. Ördögi álarcot és pirított szójababot a szupermarketekben is árusítanak. Szecubun este pirított szójababot eszünk.

Napjainkban a templomokban és szentélyekben pirított szójababot, édességet, pénzt és mocsit, azaz rizssütit dobálnak az embereknek, akik azt hazaviszik. Vannak, akik két templomot is meglátogatnak egymás után, hogy több ajándékot kapjanak.

Ezen a napon mame-makit készítünk.Vannak olyan vidékek,  ahol szecubun napján szusi-tekercset esznek.

A szusitekercs befalása (Makizusi no maru-kaburi)

Szecubun estéjén egy meghatározott irányba fordulva – ami abban az évben szerencsét hoz – szokás bekapni egy vastag szusitekercset egészben. Azért esszük a szusitekercset, hogy “beletekerjük a szerencsét”, és azért egészben, és nem szeletekben, hogy “ne vágjuk el a szerencsét”. Ez viszonylag új szokás, főleg Oszakában terjedt el. 1977-ben az oszakai Szárított Tengeri Moszat (Nori) Szövetség találta ezt ki, és Oszakában, Dótonboriban rendezték meg először ezt az eseményt.

 

節分

元は四季の分かれ目をいい、立春、立夏、立秋、立冬の前日を節分としていた。それがいつのまにか春の節分だけが残り、立春の前日をさすようになった。現在では、2月の3、4日ころだが、旧暦では12月末か1月にあたった。そのため現在の節分行事でも、新年を迎えるにふさわしい幸いを願う行事が目立つ。豆まきの風習は中国から伝わったついな(鬼払い)の儀式に由来すると言われる。ついなは鬼やらいともいい、災害を鬼に見立てて追い払うための行司である。中国では古く紀元3世紀の秦の時代にすでに行われていた。鬼払いの風習は遣唐使によってもたらされた。文武天皇の時代、疫病の流行で農民が多数死に、その病気の下を追い払うと中国の儀式に習って行ったのが最初とされている。このような宮中の行司が民間に広がり、全国的に行われるようになったのは、江戸時代である。

豆まき

年男(その年の干支の生まれた男性)あるいは一家の主人が「鬼は外、福は内」と言いながらますに大豆を家の外と中に巻き、家から鬼を追い払う。この日、豆とセットになって売られている鬼の面を父親がかぶり、子供が豆まきをする光景が今でも見られる。鬼の面とセットになった大豆、また地域によっては節分用のまきすしも店先に並ぶ。豆まきの豆は節分の夜、食べてしまう。

現在の寺社でも、豆まきの豆の他に菓子・お金やもちなどを投げるなど、工夫を凝らして行われている。近所の神社二ヶ所をはしごして、おみやげもの広いに良く人もいる。

巻き寿司の丸かぶり

節分の夜、その年に幸福だとされる方向を向き、太いまき寿司を無言で食べると、一年間よいことがあると言われる。まき寿司を使うのは「福を巻き込む」からであい、「縁を切らないために包丁を入れない」ことから、丸ごと食べるようになった。

これは新しい習慣で、大阪で主に行われる。1997年に大阪のり問屋共同会が節分のイベントとして道頓堀で実施した。