(Nem) Szemetelés Japánban

Amy azt illusztrálja ezen a héten, hogy hogy működik Japánban a szelektív hulladékgyűjtés, és megmagyarázza, hogy miért nem kell felháborodnunk azon, ha a japánok nem lelkesednek azért, hogy kidobhassák a szemetünket.

 

– Az a japán fickó úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni! – mondta nekem az egyik külföldi, amikor a tengerparton álltunk.

– Mit mondtál neki? – kérdeztem.

– Csak azt kérdeztem meg tőle, hogy kidobná-e ezt a szemetet – mondta, és felmutatta a műanyag bevásárlózacskót, amiben félig megevett o-bentó (az o-bentó rizsből, tempurából vagy valamilyen húsból és savanyúságból álló japán fogás egy ételdobozban) volt.

Aznap később néhány turista jött a bárba (Amy a siraishi Mooo Bár tulajdonosa – a szerk.), elém tartottak egy kis zacskónyi szemetet, és megkérdezték, hogy ki tudnám-e nekik dobni. Belekukkantottam a műanyagzacskóba: egy üres teásdoboz, egy sörösdoboz, narancshéj, jakiszobához (japán tésztaétel) kapott műanyagtálcája és a zacskó belsejéhez aggasztóan hozzátapadt rizsszemek voltak benne. Egy tíz méter hosszú szamurájkarddal sem nyúltam volna hozzá ahhoz a zacskóhoz.

– Hm – mondtam, előre sejtve, hogy szegény turisták gomi-sokkot fognak kapni (gomi = szemét japánul). – Kidobom nektek a zacskót, ha először is kiveszitek belőle a műanyagpalackot, leveszitek róla a címkét és a palackot kimossátok a mosdóban. Aztán ugyanezt tegyétek a sörösdöbozzal is. Nem dobtatok cigarettacsikket az üres dobozba, ugye? Ha igen, vegyétek ki belőle és mossátok el újra a dobozt. Látjátok azt a narancshéjat, ami a jakiszobás műanyagtálca aljára ragadt? A műanyagtálca újrafelhasználható, a narancshéj viszont éghető, szóval ezt a kettőt válasszátok külön. Ó, és az ott egy Coronás üveg? Bocsi, azt nem láttam. Abból vegyétek ki azt a szelet lime-ot! – mondtam nekik, és néhány evőpálcikát nyújtottam feléjük célszerszámként.

– Ha mindezzel végeztetek, akkor szíves örömest kidobom a zacskótokat – mondtam.

Úgy néztek rám, mintha megőrültem volna.

– Köszönjük, akkor nem… – mondták morogva.

– Ekkora felhajtást! – és sértődötten elvonultak.

Nem hiszem, hogy ez túl udvarias bánásmód volt valakivel szemben, aki épp felajánlotta, hogy eltünteti a szemetüket.

De a külföldiek közül néhányan nem értik a lényeget. Minden Japánba látogató külföldi egyszeri és megismételhetetlen lehetőséget kap arra, hogy hulladékgazdálkodási szakértővé váljon. A Japánban való tartózkodása végére előzetes tapasztalatok híján is mindenki jól képzett szakember lehet ezen a téren. A szemét szétválogatása és az attól való megszabadulás itt az életben maradáshoz szükséges legalapvetőbb készségek egyike, szóval ne is álmodj arról, hogy megúszhatod a dolgot.

Japánban a közterületeken elhelyezett szemetesek nem tartoznak az alapvető polgári jogok közé. Semmi olyasmi sincs az alkotmányban, hogy „A szemeteseket 500 méterenként fogjuk elhelyezni, hogy mindenki nyugodtan használhassa azokat.” Nem, egy pillanatig se gondold, hogy Japánban majd valaki más fog utánad eltakarítani.

Ezen felül az a te saját szemeted, miért kéne azért helyetted valaki másnak vállalnia a felelősséget? Megkérnél valaki mást, hogy takarítsa ki a vécédet? A szemét mindenki személyes magántulajdona Japánban. Ha vettél valamit, akkor az a tiéd, azután is, hogy már nincs szükséged rá.

A szemeteléssel kapcsolatos megkötések legtöbbje abból fakad, hogy az embereknek szemeteszsákonként kell fizetniük az általuk termelt szemét után. Ezért nem látni egyetlen szemeteskukát sem a közterületeken.

Bár tényleg sok ilyen nehezítés van a rendszerben, íme néhány tanács, ami segíthet.

Ha étteremben vagy utcai árusnál vásárolsz valamilyen ételt, vidd vissza a szemetet az eladóhoz, és ők ki fogják dobni a pult mögött lévő titkos szemeteseikbe.

Az italautomaták mellett mindig van szemetes. Figyeld majd meg, hogy ezeknek a tetején kerek bedobónyílás van kialakítva, hogy emlékeztessen arra, hogy a kerek üdítősdobozokon kívül semmit sem szabad beléjük dobni.

Az ábécék előtti szemetesekbe az abban a boltban vásárolt áruk csomagolását lehet beledobni. (Tehát sem a McDonald’s-os vásárlás után a kocsiban maradt szemét, sem pedig az azzal járó, az ülések alatt évekig megbújó sültkrumpli sem ebbe a kategóriába tartozik.)

Ha nincs szemetes, attól még mi se legyünk szemetek és ne szemeteljünk felelőtlenül! Hanem inkább tegyünk úgy, mint a japánok – vigyük haza a szemetünket magunkkal.

Most, hogy ilyen kiváló kiképzést kaptál szemétügyben, nagyszerű hulladékgazdálkodási szakértő leszel. És ha már elegendő szakmai tapasztalattal is rendelkezel a téren, meg is jutalmazhatod magadat egy tisztességes fizetéssel.