Murakami Haruki, a japán író-sztár

Murakami Haruki (村上 春樹) neve Magyarországon sem ismeretlen. Magyar nyelven összesen hét regénye látott napvilágot, és Japánban éppen ma került a boltokba a 2009-ben már két kötettel megjelent 1Q84 (ichi-kyū-hachi-yon) című könyvének harmadik kötete. Az új kötet az éjjel-nappal nyitva tartó üzletekben 0 órakkor került a polcokra, és kígyózó sorokban vártak az emberek, hogy megvásárolhassák. Az Amazonon 25 ezer példányban jegyezték elő – írja az oriens.hu oldal mai híre. De nézzük is meg miért ez a nagy rajongás Murakami művei iránt?

Murakai Haruki 1949. január 12-én született, és első kötetét 1979-ben adta ki Kaze no uta wo kike (風の歌を聴け) címen, és azóta több díjat is nyert már, sőt 2008-ban Nobel-díjra is jelölték. Magyarországon először 1998-ban a Világvége és a keményre főtt csodaország (世界の終りとハードボイルド・ワンダーランド) című 1985-ös regénye jelent meg, amelyet aztán 2008-ban újra kiadtak. 2006-ban a Geopen Kiadó kezdte el gondozásába venni regényeit, és nekik köszönhető, hogy immáron hét alkotását is olvashatjuk. A kiadás sorrendjében: Kafka a tengerparton; Szputnyik, szívecském!; A határtól délre, a naptól nyugatra; Birkakergető nagy kaland; Norvég erdő; Világvége és a keményre főtt csodaország; A kurblimadár krónikája.

Íme egy kép a magyar nyelvű könyveiről:

--06Haruki.konyvei.magyar

A nemzetközi sikert számára a negyven nyelvre lefordított, 1987-es, ötödik írása, a Norvég erdő hozta meg, amelyet „csak” Japánban több mint három és félmillió példányban adtak el. Ez a történet egy különleges szerelmi „mese”, amely elem – vagyis a szerelem – nem ritka más regényeiben sem. Alapvetően mágikus realista, szürrealista és sajátos száraz humorral bőven fűszerezett írásain érezhető az a különleges filozófiai véna, amelyre talán nem is lehet mást mondani, mint hogy olyan: „murakamis”. A valóság, az álmok, a jelen és az emlékek furcsa, mégis harmonikus elegyei művei. Miközben kifinomult, nyájas és egzotikus. Az is érződik írásain, hogy rajong a zenéért, és igen jártas is benne. Nem hiába, hiszen az egyetemi évei végén egy jazz klubbot nyitott, amelyet aztán évekig vezetett. Regényei pedig folyamatosan tele vannak zenei utalásokkal, amelyeket akár vehetünk zenei aláfestésnek is. Nem lenne nagy ügy, hogy filmet készítsünk belőle. A zene már adott, miközben a szereplők pedig mindig egyszerre tökéletesen átlagosak, és mégis különlegesek. Főszereplői gyakran elveszettek, bizonytalan élethelyzetbe kerülnek, akár fenyegetettségbe. Murakami pedig a hétköznapi valóságot úgy ötvözi a fantasztikummal, hogy néha olyan tökéletesen eltűnik a határ, hogy már nem tudjuk eldönteni, hogy ez megtörténhetne-e akár itt és most, vagy csupán illúzió lehet a valósága. Írásait mindig egy különleges légkör, feszültség, izgalom lengi körül, amelyet hol teljesen, hol érzékletesen elrejtve felold a végére. Különleges író.

Nem mellesleg nem Japánban él, hanem vendégelőadó Princetonban. Ennek ellenére japánul ír, és minden regénye először japán nyelven jelenik meg. Úgy tartják, hogy lévén műfordító is, így ismeri a hosszú és összetett mondatok nehezen érthetőségét, ezért nagyon kiváló stílusban ír, és ez is közkedveltsége egyik záloga.

Most talán ízelítőnek ennyi elég is. Végül itt egy kép, amely a japán wikipédiáról származik és a művészt és szignóját mutatja:

--06Haruki.es.signo