Minden, amit a szakuráról tudni érdemes

A tavasz visszavonhatatlanul robog a nyár felé: a cseresznyefák rendben elvirágoztak, a meteorológusokat sem cikizi már senki, amiért egy héttel későbbre jósolták a szakura megjelenését („nem mi voltunk a hibásak, hanem a számítógép, illetve a bevitt adatok”), mi pedig arra gondoltunk, hogy egy cikk erejéig megmutatjuk, milyen mélyen gyökerezik az egyébként fogyasztásra alkalmatlan termést hozó gyümölcsfa virága a japán nyelvben. (Amelyik cseresznyét meg is eszik, arra külön kifejezést használnak: 桜んぼ, szakuranbo)

 

Szakurás kifejezések

Az ember nem is hinné, mi mindenről jut az eszébe a japánoknak a cseresznyevirág. Takeshi Kitano meleg szamurájos filmjében az egyik főszereplő halála után a mesternek azonnal oda kell rohannia egy, az éjszakában furcsamód megvilágított fiatal fához és ki kell vágnia, Kuroszava is csudaszép képekkel ajándékoz meg bennünket az Álmok-ban, de a szakura belopózott a konyhába és a jelzők közé is, néha egészen meglepő kontextusban. Apropó konyha: állítólag van egy kínai mondás, amely szerint minden megehető, aminek a háta az ég felé néz (talán csak a kutyatüdő az egyetlen kivétel). Nos, a japánokról ugyanez elmondható: a felkelő nap országában bármit megesznek akár nyersen is, feltéve, hogy a tengerben mozog és nincs rajta búvárszemüveg.

Kezdjük a legegyszerűbb, már-már magától értetődő kifejezésekkel:

桜 (régebbi alakjában: 櫻) – szakura, cseresznyevirág
桜の木 – szakura no ki, cseresznyefa
桜花 – szakurabana, cseresznyefa-virág
桜祭 – szakuramacuri, cseresznyevirág-fesztivál
桜色 – szakurairo, cseresznyeszín
桜狩り – szakuragari, cseresznyevirág-nézés (lásd hanami)

Rémes, mi mindenre van külön kifejezés a japán nyelvben. Vegyük például a桜前線 (szakurazenszen) szót: jelentése „virágzó cseresznyefák első sora”.  

Találd ki, mit jelenthet, ha egy papír olyan, mint a cseresznyevirág… A 桜紙 (szakuragami) kifejezést lágy, igen vékony papírra szokták használni.

Szakura a konyhában

Már említettem, hogy az ehető cseresznye neve szakuranbo, iletve szakuranbó. Ezeket többféleképp is leírhatjuk: 桜ん坊, 桜桃,

桜漬け (szakurazuke) – Igen, előbb találkozunk cseresznyevirágból készült savanyúsággal a japán konyhában, mint kovászos uborkával…

桜飯 (szakuramesi) – Semmi köze a szakurához, egyszerű főtt rizs, amit szakéval és szójaszósszal készítenek.

桜餅 (szakuramocsi) – Édes, ragacsos rizssütemény, cseresznyelevélbe csomagolva.

桜 湯 (szakuraju) – Ugye emlékszünk még, hogy a japán nyelvben külön szó van a „forró vízre”? A szakuraju szó szerint cseresznyevirág-forró vizet jelent és meglepő módon magába foglalja az ital teljes recetpjét is. Tea helyett virágszirmot forráznak le a szakuraju készítésekor.

桜 肉 (szakuraniku) – Senki a világon nem tudja annyi eufémizmussal körülvenni magát, mint a japánok: azt mégsem mondhatjuk, hogy „itt van az ebéd, egy okos, nagy, barna szemekkel megáldott, lobogó sörényű, életerőtől duzzadó, korábban a réten szabadon szaladgáló nemes négylábút mészároltunk le hozzá”, inkább úgy hívjuk a paripa-szasimit, hogy „cseresznyevirág-hús”…

További szakuraságok

さくらメール (szakuraméru) – Februárban szokták küldeni a tavaszias, cseresznyevirág-mintás üdvözlőlapokat, a „szakura mail”-t.

桜貝 – szakuragai, rózsaszín tengeri kagyló

Végül néhány kimondhatatlan-megjegyezhetetlen helységnév szakurával:

桜谷みどり町 – Szakuradanimidoricsó
桜木宮前町 – Szakuragimijamaecsó
桜井総稱鬼泪山 – Szakuraiszósókinadajama