Kiteregettek a Névtelen Szexfüggők

Két évvel ezelőtt a 29 éves Hiszamoto Aszuka, aki saját magát "teljesen hétköznapi" feleségként írja le azon kapta magát, hogy ellenállhatatlan szükségét érzi egy koitusznak.

– Minden éjjel csinálni akartam – meséli a Hjógo prefektúrában élő nő az Uramono Japan júliusi számában. – Eljutottam addig a pontig, hogy férjem már nem bírta tovább és inkább a nappaliban aludt.
– Nőként ezt nagyon bántónak találtam. Nem maradt más a számomra, mint az önkielégítés. Régen is rendszeresen csináltam, naponta nagyjából tizenöt alkalommal skerült eljuttani magam a csúcsra.

– De még ez sem volt elég. Végül internetes oldalakon kötöttem ki, és olyan férfiakra vadásztam, akik végre rendesen megadják nekem.

Csakhogy ez nem volt olyan könnyű. Hiszamoto így folytatja:

– Azt hittem, egy este egy srác elég lesz a számomra, de a végén harminccal jöttem össze. Többször. Összesen három-négyszázan lehettek.

Hiszamoto konzultált az orvosával, majd néhány teszt és vizsgálat után a doktor megállapította, hogy a hölgy szexfüggésben szenved.

Antidepresszánst kapott, de a gyógyszernek semmilyen érezhető hatása nem volt. Az orvos azt gondolta, hogy talán a csoportterápia segíthet, ezért javasolta, hogy menjen el az "X kör" következő találkozójára.

Tavaly februárban történt az első találkozó. Tizenhatan gyűltek össze terápiára Oszakában. Egy kört alkotva ültek a teremben és megosztották egymással történetüket.

Az elbeszélések alapján nyugodtan átkeresztelhették volna a csoportot "XXX körre".

– Accsan vagyok, Kóbéból – kezdte lesütött szemmel egy férfi a bemutatkozást. – Annyira rákattantam az pornóoldalakra, hogy egyfolytában internet-kávézókban lógtam és nem jártam dolgozni.

– Amikor hatvan lettem, a feleségem elvált, mert arra kényszerítettem, hogy partnercserés szexbulikban vegyen részt – vallja meg a másik.

– Letöltendő börtönbüntetést kaptam, mert tinédzser skalpvadászokkal szexeltem – gyónja meg egy újabb tag. – Nyolcvannal.

Ahogy Hiszamoto lenyűgözve hallgatta a történeteket, egyre extrémebb esetek kerültek elő.

– Százával vásároltam pornóvideót és erotikus női mangát – tör ki egy 19 éves fiatalból. – A végén a felhalmozott újságoktól csaknem leszakadt a házunkon a második emelet.

– Meleg vagyok – vallja meg egy 24 éves alkalmazott, aki egy éjszakai klubban dolgozik. – Olyan életvitelt folytattam, hogy a végén komoly sérüléseket szenvedtem a végbelemben, sőt, még egy rosszindulatú daganat is kialakult benne.

Néhány résztvevő nagyon nehezen tudja kiönteni a lelkét. A következő esetben ez aránylag érthető is.

– Én… én… én mindig is szerettem az állatokat… – kezdi egy átlagos külsejű, középkorú férfi.

– Gyerünk – biztatja egy másik tag -, minden rendben van. Mi itt mindannyian ugyanabban a cipőben járunk.

– Én… megdugtam… egy… halat! – robban ki végül a férfiból a titok. – Egy ezüstkárászt. És más fajokat.

A többiek leesett állal bámulták. Egy lepottyanó tű komoly viszhangot vert volna a beállt csendben.

A csoportterápiának és megértő társainak köszönhetően Hiszamoto elmondta az Uramoto Japan tudósítójának, hogy mind lelkileg, mind testileg a jobbulás útjára lépett.
A dolog szépséghibája, hogy Hiszamoto az egyik szexmániás csoporttársának segítségével "gyógyul", ugyanis ők ketten felfedezték, hogy kölcsönös terápiát képesek nyújtani egymásnak.

Hiszamoto és újonnan lelt barátja boldogan fantáziál a ma esti terápiáról.

Mainichi