Japánban figyelnek a részletekre

Az ördög a részletekben rejlik – ezt természetesen a japánok is tudják, és természetesen mindent megtesznek azért, hogy a leghétköznapibb dolgokat is egyszerűbbé, kényelmesebbé, praktikusabbá varázsolják. A cikkben ennek néhány példájáról lesz szó ajtók, huzatok és hűtőtasakok kapcsán.

 

Tudod, hogy miért igazán jó Japánban élni? Mert az emberek itt figyelnek a részletekre. Az olyan részletekre, amik sokkal könnyebbé teszik az életet. Sokszor csak ránézel egy pici dologra, és mindjárt rájössz, hogy ezek az emberek tényleg tudják, hogy mit csinálnak.

A mindennapi életben ennek sok példájával találkozhatunk.

Például te szereted a huzatban bevágódó ajtókat? Gondolom senki sem. Itt Japánban minden ajtóhoz adnak egy pici kampót és egy karikát, hogy ha nyitva akarod tartani az ajtót, akkor tudd úgy rögzíteni. (Megjegyezném, hogy ezt persze nem hosszú évezredek alatt fejlesztették ki. Itt hagyományosan tolóajtók vannak, amik eleve nem csapódnak be.)

És nem utálatos dolog, amikor a takaró elmozdul a huzatban és a huzat egyik részén csoportosul, aztán úgy kell visszarázogatni a helyére? Nos, itt a takarókon hat kis hurok van (négy a sarkokon és egy-egy a takaró hosszú oldalain), a huzatokon pedig pici szalagok, amikhez hozzá lehet kötni a takarót. Semmi sem mozdul el a helyéről, akkor sem, ha folyamatosan mocorogsz álmodban.

És az milyen már, hogy ha frissen vásároltál valamit, akkor ahhoz, hogy kiszedd a műanyag csomagolásból, ollóra kell vadászni vagy jobb híján foggal kell szerencsét próbálni? Itt a műanyag csomagolás mindig egy pici boríték formájú, és van egy öntapadós csík, ami mentén könnyedén kinyitható és visszazárható.

Vagy vegyük például a vásárlást. Veszel egy sajttortát és egy kis jeges zacskót csomagolnak mellé, hogy hűtse a tortát. (Most őszintén, nem fantasztikus?) Legtöbbször az eladó megkérdezi, hogy milyen messzire viszed az árut, hogy annak megfelelő mennyiségű hűtőzacskót tegyen a táskába. És az esős napokon a papír csomagolásokra pici műanyag védőfóliát tesznek – anélkül, hogy kérni kéne őket rá.

Írta: Chipango, 2009. november 15.

További Chipango-cikkek a Szakun

chipango.wordpress.com