Japán és a koronavírus – egy másik út

Miközben Európa és a világ nagy része bezárkózik és szorong, a kormányok veszélyhelyzetet hirdettek és készülnek a járvány súlyosbodására, Japán egy másik utat választott: újra kinyitottak az iskolák és szabadidőparkok, a vonatok, metrók tele és kezdődnek a hanami-partik. Mi folyik ott?

Japán egy teljesen más utat választott: az ellhalgatás útját.

Az Asia Times-nak egy hivatalnok nem hivatalosan azt nyilatkozta: a “ne kérdezz, ne beszélj”-taktikát a tesztelések kényszerű alacsonyan tartásával és a statisztikák nem bemutatásával (nem elkészítésével?) hajtják végre.

A nagyon indokolt személyeknél sem végeznek koronavírus-tesztet: A járvány és a karantén miatt elhíresült Diamond Princess személyzeténél is visszautasították a teszt elvégzését, a karantén után visszaküldték őket dolgozni – majd kiderült, hogy (legalább) tíz fertőzőtt volt. A Japán Orvosok Szövetsége 290 esetről nyilatkozta, hogy szükség lett volna a teszt elvégzésére – de az egészségügyi intézetek ezt visszautasították.

Március 2-án a szomszédos Dél-Koreában az 1 millió főre jutó végzett tesztek átlagos száma 4099 volt – Japánban 72.

A teszt költségét az állam március 6-án átvállalta, majd március 10-én kiadtak egy kézikönyvet a járvány kezeléséről. “Mivel a drága közpénzből megy a tesztelés, szükséges a páciensek alapos szűrése.” Vagyis: “felesleges” teszteket nem végzünk. Az orvosok figyelmét is felhívják arra, hogy ne terheljék túl az egészségügyi rendszert, az enyhe tünetű pácienseket küldjék haza otthoni karanténba.

Így nem meglepő, hogy csupán 1387 fertőzöttnél és 47 halálesetnél tartanak.

Autopsziát csak az esetek 10 százalékánál végeznek, de a tüdőgyulladás nem ad rá okot. Az egészségügyi, munkaügyi és jóléti minisztérium 3 évente ad ki egy beszámolót a tüdőgyulladásban elhunytak számáról – az utolsó a járvány előtt, novemberben készült.

Mit szólnak ehhez a japánok?

2011-ben, a fukusimai atomerőmű-szerencsétlenségkor a kormány hónapokig tagadott aztán elhallgatott. Volt olyan időpont, hogy a japán közvélemény 90%-a nem hitt a kormányzati statisztikáknak. Valószínűleg most sem (több ismerősöm legalábbis ez alkalommal is kritikus).

Japán a legöregebb társadalom: a népesség 28 százaléka 65 éves vagy idősebb. Olaszország a második 23 százalékkal. Míg Olaszországban napi statisztikákat közölnek a járványról és rendkívül szigorú intézkedéseket hoztak a megfékezésére, Japán hallgat.

Ez embertelen! Hogy tehetnek ilyet? – vetődik fel a kérdés. És itt jön a stratégia másik oldala: a tünetekre koncentrálnak.

Mivel még nincs ellenszer, a súlyos betegek életének megmentésére kell fókuszálni, különösképp a tüdőgyulladásos betegeknél. A vírus okozta fő halálok a tüdőgyulladás.

A tüdőgyulladás kezelésében pedig Japán világklasszis. Ha Japánban van tüdőgyulladásod, mázlista vagy.

A tüdőgyulladás volt évekig az egyik vezető halálok, főleg mivel az idősek kapták el sokan. 2014-ben a kormány egy a 65 éven felüliek számára ingyenes, de nem kötelező tüdőgyulladás-elleni védőoltást vezetett be. 2017 óta drasztikusan csökkent a halálozások száma. 2018-ban a vezető halálokok listáján a tüdőgyulladás a harmadikról az ötödik helyre csúszott le.

Japánban van a legtöbb CT-berendezés a világon: 100.000 főre 101 jut.

A második helyezett Ausztráliában 44. A CT-vel fantasztikusan ki lehet szűrni a tüdőgyulladás korai jeleit is.

Több gyógyszer is sikeresnek tűnik a betegség legyőzésében: egy, a malária ellen használt hidroxiklorokvin hatóanyag illetve egy asztmagyógyszer is állítólag csodákat tesz.

Az ellhalgatós stratégia tehát működni látszik. A gazdaság továbbra is pörög, ellentétben Európa számos országával, ahol óriási gazdasági válságra készülnek. A népesség látszólag higgadtan veszi tudomásul a helyzetet. Az enyhe tüneteket magától legyőzi a páciens, így az egészségügyi rendszer nincs leterhelve és marad kapacitás a súlyos betegek ellátására.

Forrás: asiatimes.com

 

 

Vélemény, hozzászólás?