Iie

Némi japántanulás után az emberben előbb-utóbb tudatosítják, hogy a japánok nem szeretnek ellentmondani, határozottan negatív állításokat mondani, és egy kategorikus nem helyett is maximum annyit hall az ember a sok Hai, meg Szó deszu ne és hasonlók között, hogy Csigaimasz(u) (違います、ちがいます), ami ugye szó szerint kb. annyit jelent, hogy “Másképp van”. Ugyanakkor a szótárban meg csak szerepel az a fránya Iie (いいえ) kifejezés arra, hogy nem. Akkor ezt most nem is használják?

Dehogynem, csak nem mindenre. Az esetek túlnyomó részében a japánok valóban képesek elmenni a végletekig, hogy kikerüljék a nyílt tagadást. Külön extrém sportnak számít a főnökkel való beszélgetés, ugye róla még azt sem szabad feltételezni, hogy nem tud bármit is, tehát még a vadonatúj információt is úgy vezeti be az ember, hogy Bucsó mo go-zonji no toori… (部長もご存知のとおり、ぶちょうもごぞんじのとおり、azaz Ahogy a részlegvezető úrnak is ismerni méltóztatik…).

Nadehogy a lényegre térjünk: szembedicséretet bizony azonnal tagadni kell, nyersen én keményen. Próbálja ki bárki, kicsit is idősebb japánnak mondja, hogy milyen szép az órája, azonnal repülni fog egy Iie, szonna koto va arimaszen (Nem, szó nincs róla). Sőt, ha erre belebámul az ember az illető arcába, akkor még magyarázkodni is fog, pl. hogy de hát ez egy olcsó vacak (Jaszumono deszu, konnano, 安物です、こんなの).

Ebből persze számunkra az igazán fontos, hogy mi is tudjuk, mikor mondhatunk – és kell mondanunk – Iie-t. Úgy van. Például ha bárki, bármikor is megdicsérne, hogy milyen szépen beszélünk japánul.