Hagyományőrzés engedményekkel

Nem pusztán Japán az egyetlen ország, ahol manapság fejtörést okozhat a vezetőknek, hogy az ország hagyományait megőrizzék, de olyat már lehet, hogy kevesebbet tudunk felsorolni, ahol kedvezményekkel csábítják a lakosságot erre a tettre.

Persze ez a kijelentés némi cizellálásra tart igényt. Kezdjük az elején, vagyis, hogy Japánban is egyre kevesebben viselnek már hagyományos öltözetet (bár a cikk írója elgondolkodik azon, hogy talán mégiscsak látványosan többen, mint mondjuk Európa országaiban). Ebben nincsen semmi meglepő. A tradicionális kimono* (着物, érdekes, hogy ez a szó mindössze annyit jelent, hogy „viselt dolog” vagy „hordott dolog”) felvétele elsősorban különlegesebb eseményekre szokás a mai napig, elsősorban egyes ünnepek alkalmával kerülnek elő a szekrényekből, vagy kerülnek kölcsönzésre, mert hogy sokaknak már nincsen ilyen öltözetük. (Egyebek mellett ilyen esemény például az esküvő is, amelyről itt a Szakun is olvashatunk vagy a teaceremónia, és sorolhatnánk.). Sőt külön ezt a mesterséget elsajátított öltöztetőkre bízzák azt is, hogy az a megfelelő módon kerüljön viselőjére (hacsak egy idősebb rokon nem segít ebben, mivel a kimonot nem lehet „csak úgy felhúzni”, nem szólva az obiról (帯), az övről, amelynek – főleg a nők esetében – számtalan szebbnél szebb megkötési módja van).

De ebben nincs is semmi különös, igaz? Az viszont már sokkal érdekesebb, hogy öt évvel ezelőtt például, hogy felkeltsék a kimono viselése iránti kedvet, Kiotóban (京都) közel két hétig ingyenesen utazhatott és a turisták által közkedvelt helyekre is szintén térítésmentesen léphetett be az, aki népszerűsítette a tradicionális japán öltözetet. Ezt annyira komolyan vették, hogy még a BBC-nek is nyilatkozatot adtak ki róla a város vezetői.

 

Igazán remek kezdeményezés, nem?

 

* Esetleg legyen még szó a tradicionális öltözködésről itt a Szaku oldalain?