Ha majd belehajtasz a tengerbe, kitesszük a védőkorlátot

 

Bolygómon, az Egyesült Államokban a használtautó-kereskedők klasszikus fogása, hogy a kevet hajtott autókon ezzel a szöveggel próbálnak túladni:

“ó, ez a gépkocsi egy idős hölgyé volt, aki csak a sarki boltig szokott vele járni.”

Ha valaha is sikerül túladnom kis áruszállító furgonomon, az ügynököm valószínűleg olyasmit mondana, hogy “azt a teherkocsit egy hölgy használta egy apró szigeten, de csak arra, hogy a bárba menjen rajta”. És igazat szólna. Nem, soha nem vezetek ittasan – hazafelé szinte mindig gyalog jövök.

 

Igaz ugyan, hogy a Szan-csak bár és étterem alig egy kilométerre van házunktól, és a szembejövő forgalom miatt sem kell aggódnom (annak az esélye, hogy a sziget két járműve valaha is összetalálkozzon gyakorlatilag zéró), a keskeny út egyik szélén azonban a hegyek, a másik szélén a tenger fenyehet. Errefelé nem hibázhatsz: ha a kocsi leszalad az útról, senki sem veszi észre – egészen az apályig.

Image

 

A kanyarokat semmilyen korlát nem védi. Ennek oka egyszerű: még senki sem hajtott a tengerbe errefelé. A rendszer ugyanis eképp működik: ahol valaki belehajt a vízbe, oda korlátot tesznek. Ez a szisztéma egészen bejön a helybélieknek, főleg a gyalogosoknak.

Mellesleg nemcsak szembejövő forgalom nincs, hanem semmilyen. Egy nap épp a Szan-csanban reggeliztem, amikor egy helyi “odzsii-csan” (legyen “nagyapó” – a ford.) érkezett egy robogón. A kismotort szépen leállította az út közepén, lekapcsolta a lámpát és beült egy kávéra.

Miután elkortyolta a frissítő italt, egy kicsit hadakozott a tulajdonossal, aki azt állította, hogy ma reggel a nagyapó az ő otthonában fogyasztott, ergo nincs miért fizetni. A csata végül azzal dőlt el, hogy a vendéglős a nagyapó foltozott zsebébe gyömöszölte a kávépénzt. Az idős bácsi visszasétált a robogóhoz, beindította és hazapöfögött. Ezalatt eltelt vagy fél óra – közben egyetlen autót sem láttunk.

Hogy mégis miért döntött úgy a Közlekedésbiztonsági Iroda, hogy elhozza legfrissebb kampányát a szigetre, ahol a lakosság 80%-a még csak vezetni sem tud, rejtély. A lényeg, hogy az összes utat kidekorálták feltűnő sárga szalagokkal, piros táblákon pedig azt tudatták velünk, hogy “Tessék használni a gyereküléseket!”.

A gyereküléseket népszerűsítő kampány azt kívánja elősegíteni, hogy a 6 évesnél fiatalabb gyerekeket biztonsági ülésben szállítsák. A japánok ezidáig csak ímmel-ámmal engedtek a propagandának. Az is igaz, hogy a szigeten összesen öt gyerek van, akikre érvényes ez a szabály. És egyikük szülei sem vettek még gyerekülést. Ugyanis egyiküknek sincs autója. Nem lenne egyszerűbb – a költségekről nem is beszélve -, ha minden családhoz bekopogtak volna, és egy udvarias meghajlás keretében átnyújtanak egy brossúrát?

A nyár a kampányok igazi ideje: ilyenkor néhány turista növeli a forgalmat. Ezek a vendégek igenis hasznát vennék egy szórólapnak a helyi vezetési etikettről. Tavaly például a helyi idősekből álló riadólánc eljuttatott hozzám egy közleményt, amely felszólítja egy autó tulajdonosát, hogy parkoljon odébb, mert rossz helyen áll. Nem azon lepődtünk meg, hogy az illető rossz helyen parkolt – ezt a helyiek is szokták -, hanem hogy nem hagyta a kulcsot a kocsiban. Az itteniek soha nem zárják be az autót. Ha az illető is így tett volna, valaki simán odébbáll a kocsijával az utból.

A Közlekedésbiztonsági Iroda ma újabb kampányt indított. Ezúttal posztereket ragasztottak a kompkikötő falára, oda, ahol mindenki elolvashatja, aki nem vezet autót. A poszter mindenkit felhívott arra, hogy “vezessen alaposan megvizsgált járművet!”…

Amy Chavez