Fukuda kihagyta a szentélylátogatást: dühös hazai reakciók

A japán nacionalisták pénteken ismét összegyűltek a háborús szentély előtt, hogy megemlékezzenek a harcokban  elesett katonákra és arra a napra, amikor a szigetország kapitulált a második világháború végén.
Csupán a legfontosabb szereplő hiányzott: a miniszterelnök.


Fukuda Jaszuo miniszterelnök távolmaradt a Jaszukuni szentélyt körülvevő tömegtől. Ezzel a lépéssel szimbolikus gesztust tett azt bizonyítandó, hogy a nacionalizmus végképp kikerült a kormányprogramból, mióta ő a vezető.

Korábban kétségeket ébresztettek azok a lépései, mint a békés alkotmány módosítása, a patroitizmus oktatásának bevezetése a kisiskolások számára vagy Japán nemzetközi megítélésén javítandó lépések hatására sokan attól féltek, hogy a kabinet erőteljesen nacionalista irányultságú lesz.

– Ezek immár lefagyasztott tervek, melyek valószínűleg a feledésbe merülnek – véli a tokiói Csúó egyetem politológusa, Steven Reed.

Fukuda távolmaradása sokakat bántott azok küzül, akik elmentek a szentélyhez, amely annak a 2,5 millió japánnak állít emléket, akik háborúban estek el és amely a szomszédos országok – különösen Kína és Korea – számára a japán militarizmus dicsőítésének jelképe.

– Természetes kötelessége egy miniszterelnöknek, hogy idelátogasson. Ezek az emberek a hazájukért haltak meg – mondta a Jaszukuni szentélynél imádkozó 76 éves Fudzsimura Hiszasi. Az idős férfi nagybátyja és unokatestvére emlékét ápolja, akik a második világháborúban haltak meg. – Az amerikai elnök nem látogatja meg Arlingtont? – kérdez vissza az öregember.

A Jaszukuni azonban egy különleges emlékhely.

Az itt eltemetett katonák között pihennek azok a kivégzett háborús bűnösök is, akik az 1930-as és 40-es, ázsiai országokban elkövetett vérengzést tervelték ki, amit Japán elkövetett. A szentély nagy szerepet játszott a negyvenes években a nacionalizmus gerjesztésében és azt a vélekedést terjesztette, hogy Japánt az amerikai és az európai agresszió kergette háborúba.

Koizumi Dzsunicsiro 2001 és 2006 között tartó miniszterelnöksége alatt ötször látogatott el a szentélybe, a háború óta nem tapasztalt mélységbe taszítva a két ország kapcsolatát. Fukuda elődje, Abe Sinzó a szentély kitartó támogatójának számított, ám tavaly mégsem látogatta meg az emlékművet, mivel attól tartott, hogy Peking még jobban feldühödik.

A pénteki emlékezésen mindketten, Koizumi és Abe is ott voltak, három jelenlegi miniszter társaságában. A Jaszukuni helyett Fukuda egy világi temetőt látogatott meg, később pedig Tokióban elment egy emlékező szertartásra.

Fukudának több oka is volt a távolmaradásra. Először is ezzel tudja legjobban demonstrálni, hogy hátat fordított a nacionalista irányzatnak. Kína egyre fontosabb gazdasági partnerré válik, a japánoknak nem érdeke, hogy mindent kockára tegyenek az egyre erősebbé váló szomszéddal. Ráadásul nacionalista politikával alig lehet szavazatot nyerni Japánban.

A kormányzó Liberáldemokrata Párt jellemzően közvetlenül a megnyert választások után hoz nacionalista törvényeket és döntéseket, amikor még szilárdan érzik a hatalmat, véli Jeffrey Kingston, a tokiói Temple University politikakutatója.

Abe, aki erős LDP többséget örökölt a 2005-ös választásoktól keményen végigvitte ezt a politikát. Visszahozta a "hazafias" oktatást az állami iskolákban, a védelmi ügynökséget teljes értékű minisztériummá alakította, és komoly vihart kavart azzal, hogy elődeivel ellentétben tagadta, hogy a világháború idején többezer nőt raboltak el és hurcoltak magukkal szexrabszolgaként a japán csapatok.

Ahogy Abe uralma alig egy év után szétesett, az LDP újra a gazdasági kérdésekkel kezdett foglalkozni, melyek közelebb állnak a választók szívéhez.

A nacionalista érzelmek még mindig nem tűntek el a semmibe, ahogy azt a pénteki gyűlés is bizonyítja.

Ezrek tolongtak a szentély körül, majd egyperces néma főhajtással emlékeztek meg arra a pillanatra, amikor Hirohito császár 1945. augusztus 15-én bejelentette, hogy Japán elvesztette a háborút.

Az összegyűltek között sokan elmondták, hogy ők csak tiszteletüket akarják tenni az elesett harcosok előtt, és nem kívánnak visszatérni a militarizmushoz – ugyanakkor mindannyian rendkívül kemény szavakkal illették Kínát és Koreát, amiért rossz hírbe keverik a szentélyt.

Általános meggyőződés az itteniek között, hogy Japán világháborús kalandja sokkal rózsaszínűbb, mint ahogy azt manapság tanítják.

– Ha Japán nem vette volna át az irányítást bizonyos ázsiai országok felett, akkor ezek az országok még ma is európai gyarmatok lennének – mondta a 61 éves Vatanabe Koicsi, akinek az édesapja harcolt a háborúban. – Ez nem vicc – teszi hozzá.

Joseph Coleman cikke nyomán