Ez a harc lesz a végső?

A PS3 megmentheti vagy maga alá temetheti a Sonyt

A vállalat, amelynek a tranzisztoros rádiót és a walkmant köszönhetjük a szakadék szélén áll. Ha a Sony új 500 eurós konzolja nem nyűgözi le a játékosokat, lehet, hogy itt az idő szajonarát mondani.

Soha ne próbáld meg ugyanazt a terméket kétszer bevezetni. Ez volt a májusi Electronic Entertainment Expo tanulsága. Egy évvel korábban, a 2005-ös E3 idején a Sony alaposan felkavarta a játékgyártók piacát azzal, hogy demonstrálta, micsoda erőgép lesz az új Playstation. A játékgép még hónapokig nem kapható, miközben a Microsoft Xbox 360-asa már a piacon van, de a látványos bemutató alapján megéri majd a várakozást a PS3-ra – gondoltuk. Ezután robbant a bomba: a PS3 csak novembertől kapható majd, így az idei E3-on ugyanazokat a képeket láthattuk, mint egy évvel korábban. Nem estünk hanyatt.

Ebben az iparágban a megjelenési dátumok kicsúszása egyáltalán nem új jelenség, de úgy néz ki, hgoy a Sony megpróbálja ebből is kihozni a legrosszabbat. A tömeget egy órán át várakoztatták, aztán a Playstation észak-amerikai feje, Kaz Hirai kiállt a színpadra, hogy bejelentse: “A következő generációs konzolok ideje nem kezdődik el, amíg mi azt nem mondjuk”. Ezt a Microsoftra utalva értette, de azoknak a játékosoknak, akik már egy éve vártak a PS3-ra ez olyan volt, mint egy pofon. A bejelentés után mutatott videók egyáltalán nem mutattak előrelépést az egy évvel korábbiakhoz képest. Aztán a Playstation-guru Ken Kutaragi végre előjött a legjobban várt információval: a gép árával, amely 500 euró lesz. Ötszáz euró a csúcsmodellért? A szoba levegőhöz kapott, aztán néma csend támadt. Két órán belül egy rakás blogon ítéletet hoztak: a Sony hátat fordított a játékosoknak. A PS3 egy óriási bukás lesz. Kutaragi és Hirai idióták.

A PR fiaskók azt mutatják, hogy a vásárlókra nem nagyon gondolt senki. Az E3 hét hónapon belül már a második ilyen volt a Sony számára. Tavaly októberben egy technikus megírta blogjában, hogy a Sony BMG vállalat zene CD-ire titokban szoftvert telepítettek, amelynek az lett volna a célja, hogy megakadályozza a lemezek másolását. A szoftver azonban arra nem volt jó, cserébe viszont sebezhetővé tette a számítógépet a hackerek támadásai ellen – a Sony ezzel lekörözte a hasonló módszereiről hírhedt Microsoftot. A japán vállalat először megpróbálta bagatellizálni a problémát, aztán kiadtak egy szoftverfrissítést, ami csak rontott a helyzeten. Többmillió CD-t kellett visszahívni a polcokról, sok mérges vásárló közölte, hogy bojkottálni fog mindent, amin Sony márkajelzés van.

A háború utáni romokban alapított cég születése után hatvan évvel a vállalat, amelynek a tranzisztoros rádiót és a walkmant is köszönhetjük komoly problémákkal küzd. Az elmúlt öt évben csupán egy alkalommal fordult elő, hogy a legfontosabb részleg, a szórakoztató elektronika profitot produkált, ezalatt a részvények értéke a felére esett. Vezető termékei a 90-es évekből – kézikamera, WEGA tv, VAIO számítógép – mára olyan produktumokkal cserélődtek le, mint az Airboard, az ezer dolláros hordozható képernyő, a Net MD Walkman, amely az iPod babérjaira tör, csak épp túl kicsi hozzá és nincs benne semmi olyan, mint a vetélytársban. Sem az új walkman, sem a Sony connect – amit a New York Times találóan Sony Disconnectnek hívott – nem ismeri az MP3 fájlokat, csakis a Sony által erőltetett Atrac3 formátumot. Mivel a zeneiparban semmi esélye nincs az élen maradni az Apple-lel szemben, a Sonynak mindenképp vezető pozícióra van szüksége a videojátékok piacán. Nem egyszerűen kritikus, hogy a PS3 vezető konzollá váljék: a vállalat teljes stratégiájának alapkövévé vált.

A PS3 sokkal több, mint egy játék. Kutaragi szereti számítógépnek hívni, amelyet úgy terveztek, hogy egy hálózattal felszerelt otthon középpontjában álljon és filmeket szolgáltasson, navigáljon az interneten, megtegyen szinte mindent, amire egy pc képes és mellesleg ámulatba ejtő játékokat futtasson. Az új konzol legfontosabb eleme két, eddig nem tesztelt technológia. A gépben olyan chip dolgozik, amelyik egy teraflop körüli sebességgel számol – alig egy évtizede egy ilyen számítási kapacitás a világ leggyorsabb szupergépeinek kiváltsága volt csupán és ezzel forradalmasíthatja a háztartási elektronikát. A gépben egy blu-ray lmezolvasó található, amely büszkén hirdeti magáról, hogy teljesen inkompatibilis a Toshiba konkurrens formátumával, és amely kitűnő példája annak a makacsságnak, amely minden észérv ellenére megpróbálja monopolizálni a következő generációs lemezek sokmilliárdos piacát.

Ez mind igen merész stratégia, csakhogy az ilyesmi soha nem volt a Sony erőssége. A Sony mindig is egy kitűnő hardvergyártó vállalat volt, klassz kütyükkel, amik lenyűgözik a vásárlót. Az utóbbi évtizedekben a vállalat furcsamód csökönyösen ragaszkodik fixa ideáihoz, amit saját szabványnak hív, és amiket rendre sikertelenül próbál ráerőltetni a világra: betamax videók, minidisc lemezek, a memory stick, az universal media stick a hordozható Playstationhöz – függetlenül attól, a világ mennyire nem izgult rájuk. A Sony ráadásul nem nagyon erőlteti meg magát a hálózati szoftverekkel, pedig ez az a pont, amire a Microsoft az Xboxnál büszkélkedik.

Pedig a Sonynak lépten-nyomon szembe kell találkoznia a redmondi óriással, ahoo csak szoftvereket használnak az elektronikában. A japán vállalatnak mindezzel úgy kell megküzdenie, hogy hatmilliárd dollár áll a rendelkezésére, míg a Microsoft tartalékai 38 milliárdra rúgnak. Ez azért fontos, mert minden egyes PS3-as eladása többszáz dolláros veszteséget termel a vállalatnak. Hosszú távon persze a konzol gyártási költségei csökkennek majd, de addig is legalább kétmilliárd dollárt fog veszíteni a Sony csak márciusig.

A Sony szerelmesei – légió a nevük – mindezt félelemmel vegyes izgalommal nézték végig. Nem fordul elő minden nap, hogy egy évi 64 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító cég felteszi a jövőjét egyetlen termékre.

– Ez nagyon nem japános – állapítja meg Rishad Tobaccowala, a média jövőjét kutató specialista. – Ez kockára teszi a vállalatot- Ha ez a dolog felrobban, nincs második dobás. Minden más, ami a Sonynál történik csupán kellék. Ez a show lényege.

Hogyan jutottunk idáig? Számtalan félresikerült próbálkozást láthattunk már korábban is, de mindegyik ugyanabban gyökerezik: ami a Sonyt egykor naggyá tette, az mind ellene fordult a digitális korban. A vállalat átka alapításakor született: 1946-ban az egyik alapító, Ibuka Maszaru így fogalmazott a cég munkájáról:

– Egy ideális gyárat szeretnénk, ahol a magasan motivált mérnökök a lehető legtöbbet hozhatják ki a technikai tudásukból. Ehhez arra van szükség, hogy kisebb csoportokat alkossanak és egymással is versengve hozzák létre az új terméket.

– Hardverfejlesztő csapatok, versengő mérnökök – ez az a rendszer, amelyre a Sony épül – mondja Okamoto Sinicsi, a Playstation gyártásának korábbi irányítója, ma tokiói vállalkozó. – Szerintem ma már nem ez a legjobb stratégia. Ez a munkamódszer a 80-as években volt hatékony, amikor megjelentek a félvezetők és a szoftver egyre nagyobb szerepet kapott. A Sonynál a legtöbb mérnök valami teljesen új dolgot szeretne kitalálni, egyedül. Ez ma már nem működik.

(folytatjuk)