Japán kultúra kategória bejegyzései

A japán karácsony

Ez a cikkünk a volt Oszakai Idegennyelvi Egyetem (most az Oszaka Egyetem része) Magyar Tanszékének diákjai által készített Japán-magyar kulturális kislexikonból származik. Betekintést nyújt abba, hogy a japánok hogyan ünneplik a karácsonyt, emellett japánul tanuló olvasóinknak jó nyelvgyakorlási lehetőséget biztosít.

A japán karácsony bővebben…

Az onszen használata

Az onszen, a japán fürdő évszázadok óta a wellness élményét nyújtja a japánoknak. A lényeg ugyanaz, mint a magyar fürdőknél: általában gyógyító ásványi anyagokat tartalmazó, természetes forrásból származó forró vízzel telt medence. Használati módja azonban eltér a magyar fürdőétől. Ez a cikk a Karinból származik, és japánul tanuló, kezdő szintű olvasóknak szánták, ám mivel minden olvasónk számára érdekes lehet a téma, magyarra is lefordítottuk.

Az onszen használata bővebben…

A juru-kjara-őrület Japánban

Egy korábbi cikkünkben már írtunk a mindenhol megtalálható, országszerte népszerű rajzolt karakterekről. Most a cuki japán figurák új fejezete következik: bemutatjuk a juru-kjarákat.

A juru-kjara a bumfordi, de kedves kabalafigurák elnevezése, melyek közül jónéhány az elmúlt években országos hírnevet szerzett. A juru-kjara szót Miura Dzsun illusztrátor találta ki 2002-ben, de a kifejezés 2006-ban terjedt el igazán, amikor robbant a juru-kjara-őrület. A jurui (laza, könnyelmű – itt: komolytalan, elnagyolt, befejezetlen felhanggal) illetve a kjarakutá (karakter) szavakból áll össze.

A kabalafigurát általában a helyi önkormányzatok rendelik meg, hogy fellendítsék városuk turizmusát, hogy vele népszerűsítsenek helyi eseményeket vagy hogy vele reklámozzák a helyi termékeket. Néha profi grafikusok, de legtöbbször amatőrök találják ki, sőt az is előfordul, hogy az önkormányzaton dolgozó hivatalnokok rajzolják meg őket.

 

A juru-kjara-őrület Japánban bővebben…

Origami

E cikkünk a Szaku Magazin 2. évfolyamának első számából származik. Az origami, a papírhajtogatás művészete mind Magyarországon, mind a világon egyre népszerűbb. Ha úgy érzed, mindent tudsz az origamiról – tévedsz! 🙂 Olvasd el a cikket, hogy jobban megismerd a japán kultúra e szeletét!

Origami bővebben…

Csendes füstölgés

A cikk a Szaku Magazin 2006. júniusi számából származik. A Szaku alapítója, Horváth Péter is azt tervezte, hogy idővel a honlapon közzéteszi a 2002 és 2006 között kéthavonta megjelent magazin tartalmát, ám korai halála megakadályozta ebben. Akik olvasták a Szaku Magazint, tudják, hogy érdekes és időtálló cikkeket tartalmazott minden rész, így mi is szeretnénk ezeket megosztani Veletek.

Ez a cikk a füstölőkről szól.

 

Csendes füstölgés bővebben…

Sicsi-go-szan

November 15-e a Sicsi-go-szan (7-5-3) ünnepe Japánban. Mivel azonban nem állami ünnep, a családok legtöbbször a legközelebbi hétvégén tartják, így idén most vasárnap.

A számok azt jelentik, hogy a három, illetve hétéves lányokat és három, illetve ötéves fiúkat ünneplik ezen a napon a szülők, akik gyermekük hosszú, boldog életéért imádkoznak. Hagyományosan három éves korban kezdhették el növeszteni a hajukat a japán gyerekek, öt éves korban viseltek először nyilvánosság előtt hakamát (bőszárú nadrág) a kisfiúk, illetve hétéves korukban kapták meg első obijukat (kimonóhoz használt öv) a kislányok.

 

 

 

Sicsi-go-szan bővebben…

Momidzsi

A momidzsi vagy kínai olvasattal kójó (紅葉) a gyönyörű piros, narancs és sárga színű őszi faleveleket és a japán juhart is jelenti. A momidzsigari ( „紅葉狩り momidzsi-vadászat”) a japánok egyik legkedveltebb őszi szokása: ilyenkor elmennek a sokszínű őszi leveleket megcsodálni. Külföldön nem olyan híres ez a szokás, mint a hanami, vagyis a cseresznyevirág-nézés, de Japánban igen népszerű. Míg a hanamira általában alkoholtartalmú italokkal indulnak el a japánok, hogy aztán (gyakran nagy társaságban, néha a céges munkatársakkal együtt kivonulva) piknikezzenek a cseresznyefák alatt, addig a momidzsigari sokkal bensőségesebb időtöltés.

Momidzsi bővebben…

Csendes füstölgés II.

Az illat útja

A füstölők iránti rajongás már a világ legelső regényében megjelenik. A Gendzsi monogatari (Gendzsi regénye) bepillantást nyújt a Heian-kori arisztokrácia kedvenc időtöltésébe – az előkelőségek komoly energiát fektettek abba, hogy egyéni keverékekkel sajátos illatot állítsanak elő. Az ilyen keverékeket takimono-avasze névvel illették. Ebből fejlődött ki később az egyes természetes füstölőnek számító anyagok elégetése (kó avasze, illatkeverés).

Később az illatfelismerő játékok veszik át a főszerepet (amíg át nem adják helyüket a kódónak), ugyanakkor a Gendzsi regényében a versenyt még az döntötte el, hogy ki alkotta a legművészibb illatkeveréket.

A hosszú fejlődés eredménye az, amit ma kódónak, az illat útjának nevezünk. A kódó a csa no juhoz, azaz a teaszertartáshoz hasonlóan a XI. században már népszerű felismerő versenyekből alakult ki. Ezeket a versenyeket az arisztokrácia játszotta szívesen, a teakóstoló-felismerő játékból lett a teaszertartás, az illatfelismerő játékból pedig a kódó. Mindkét irányzatra erős hatást gyakorolt a zen-buddhizmus.

Csendes füstölgés II. bővebben…

Japán játékok

Nemrégiben a bécsi japán iskola japán napján jártunk. Ahogy megérkeztünk, inkább gyereknapnak tűnt: bár az idő elég hideg és borongós volt, rengeteg japán kisiskolás szaladgált a gyeppel borított iskolaudvaron, szüleik vagy közvetlenül, vagy óvó tekintetükkel kísérték őket. Emellett a bolhapiac kínálatát szemrevételezték: rengeteg régi manga, zsebkönyv méretű regény, jónéhány “kinőtt” babagondozással kapcsolatos könyv és néhány érdekes tárgy is volt (Persze mi sem bírtunk ellenállni, így négy euróért vettünk három könyvet:) ). Az ekkor készült fotókkal illusztrálva mutatunk be most néhány hagyományos japán játékot.

 

Japán játékok bővebben…