Amy világa kategória bejegyzései

Amy Chavez amerikai újságíró már több mint egy évtizede él Japánban, és tapasztalatairól, kalandjairól a Japan Times-ban jelennek meg írásai:
Amy Chavez honlapja (angol nyelven)
A Szaku honlapján rengeteg cikket olvashattok tőle, de egy-egy írást közöltünk minden Szaku magazinban is (ezen kívül van egy nagy rakás belőlük a CD mellékleteken és a Bazi Nagy Szaku Évkönyvben is…).

Nézd csak a holdat! Hiraite, csong, csong…

Szomszédom, Kazu-csan a genkanomban áll.

– Amy, felírtalak a következő Idősek Napja alkalmából előadott tánc résztvevői közé.

Ez a nemzeti ünnep hétfőre esik, de kis szigetünkön az őszi napéjegyenlőség idején, csütörtökön tartottuk.

– Csak nyolc asszonyt találtam, aki táncolni tud – mondta, emlékeztetve a szigeten található meleg testek számának folyamatos csökkenésére. Szomszédságunk az elmúlt években igencsak megcsappant.

Megtudtam hát, hogy az Idősek Napján eljárt tánc szomszédi kötelességem – mostantól minden évben rám is vonatkozik a “macuri tóban”, vagyis a fesztiváli kötelesség.

Beleegyeztem, hogy együtt ropom a többiekkel az ünnep alkalmából. Tudtam, hogy egy gajdzsin felkérése nem más, mint kétségeesett próbálkozás a hagyományok minden áron történő megőrzésére.

A tánc olyan valami, amit minden szigetlakó tud. A fiúk és lányok az óvodában megtanulják a Siraisi táncot, amely a sziget 400 éves hagyománya. A nyári Bon fesztivál idején a helybéliek késő éjjelig táncolják. Egész életükben tanulják a lépéseket, gyakran látom, ahogy az obaa-csanok baseball-ütővel sétálnak a szigeten. Az idős hölgyek ilyenkor gyakorolni mennek, és ami messziről hímes ruhával borított sportszernek tűnik, az valójában az az esernyő, amit a tánc során használnak. Ezek a táncok beépülnek a helyiek mozgásába, mindenen látszik, amit csak csinálnak – legyen az kocsihúzás vagy biciklizés. Nézzünk egy példát: ha megkérded tőlük, merre van a posta, soha nem mutatnak egyenesen a helyes irányba, hogy azt mondják: “arrafelé”. Ehelyett nyitott tenyérrel jelzik az irányt: “arra” – kecses csuklómozdulat – “felé”.

 

Image

 Kamato Hongo, a világ legidősebb asszonya. 116 évesen hunyt el.

 

 

Az Idősek Napjára egy új táncot tanulunk, méghozzá a sikokui Macujamából. Kazu-csan egyszer a szárazföldön járt, gyorsan megtanulta, aztán itthon a többiekkel is megosztotta. Ez amolyan tipikus vidéki tánc, körben állva járják, méghozzá fülsértő fesztiváli zenére (a kórus néha azt kiáltja, hogy “hip, hééé”), ami úgy hangzik, mint amikor rálépnek egy pincsi lábára. A japán fesztiváli zene semmihez sem hasonlít…

A tánclépések gyakran mindennapos tevékenységet utánoznak. A miénkben olyan mozdulatok vannak, melyek a taiko dobok verésére és a hold nézésére emlékeztetnek, némi tapssal. A gyakorlás valahogy így nézett ki: Kazu-csan állt a kör szélén és utasításokat kiáltott: “üsd a dobot! Nézz a holdra! Hiraite, csong, csong!” – a zene közben nyekergett, a kórus “hip, héé”-zett, a pincsik pedig vonyítottak.

A kosztüm sem maradhatott el: a “happi” fesztiváli öltözéket az egyik obaacsan varrja, akárcsak a “szupacu” nadrágokat (a bokánál szűk, térdnél buggyos), a tabikat és a hacsimaki fejpántokat. Tíz napon keresztül minden éjjel gyakorolni jártam: ütöttem a dobot, bámultam a holdat, “hiraite, csong, csong”, a zene közben nyekergett, a kórus “hip, héé”-zett, a pincsik pedig vonyítottak. Eléggé biztos vagyok benne, hogy el tudnám járni az egészet, alig néhány óriási hibával.

A szigetlakók eközben más csoportokat is alkottak és vadul gyakorolták saját előadásukat. A zeni daiko klub dobolni fog, a koto klub koncertet ad, az óvodások pedig énekelni fognak.

A fesztivál valószínűleg az általános iskolások számára lesz a legkeményebb. A gyerekek minden évben levelet írnak az időseknek, amelyben elmondják, mennyire tisztelik őket. Ezeket az írásokat az ünnepség végén adják át.

Idén azonban olyan kevés a diák, és olyan sok az öreg, hogy minden gyereknek 11 levelet kellett írnia!

Amy Chavez

Pisitréning, avagy a Nagy Csorgatás

Az egyik első fura dolog, amit Japánba érve látsz, az, hogy a férfiak szanaszét vizelnek az utcán. A taxisofőrök, szararimenek és a mezei részegek is rendszeresen hátat fordítanak nekünk és egy fal, sövény vagy kerítés felé fordulva pisilnek éjjel-nappal. Én csak egyszerűen Nagy Csorgatásnak nevezem a jelenséget.
Azon a szigeten, ahol élek a férfiak rendszeresen levizelik a mólót és a kikötőben ringó halászhajókat. Ha a házad a kikötő szélén áll, ahogy az enyém is teszi, ez a jelenség egészen új tartalommal tölti meg a “festői táj” fogalmát.
Minden hálaadáskor nagyszerű program vendégeim számára, hogy jókat röhögnek a nappalim ablakán át látható pisilő pasikon, akik a tőlük pár lépésre álldogáló idegenek hordájától sem zavartatva magukat végzik a dolguk.
És tényleg, Japán nyilvánvalóan megszállott pisimániás. Még a nyugati típusú illemhelyeket is telefestik utasításokkal. Mitől félnek? Az emberek rájuk ugrálnának? Talán azért van, mert a japánok mindig is fenntartásokkal fogadták az olyan helyzeteket, amikor – mondjuk ki bátran – rá kell helyezni a csupasz feneküket egy helyre, ahová már mások is tették.

Pisitréning, avagy a Nagy Csorgatás bővebben…

Milliomos Bruneiből

Hiszed vagy sem

Ha a japánok tengeren túlra utaznak, általában 5-7 napos kirándulásokat szerveznek, és annyi látnivalót zsúfolnak a programba, amennyi csak fizikailag lehetséges. Ennek oka a rövid szabadság, a pihenés időpocsékolásnak tűnik. Ez a híres “Vakációzunk, használjuk ki rendesen” – hozzáállás.

Szómagyarázat

Az az igazság, hogy ehhez az íráshoz egyetlen japán kifejezést sem találtam. Ez a cikk arról szól, mennyire biztonságos Japán…

A nap mondása

Kaigai e ikitaideszu – El szeretnék utazni (a tengeren túlra)

Milliomos Bruneiből

Találkozz a milliomossal – és menekülj el!

Szóval arra gondoltál, hogy elugrasz Délkelet-Ázsiába, hogy elmenekülj a modern élet nyomásától – beleértve a naponta kapott több tucat kéretlen email-reklámot, melyben egy rakás nigériai kuncsorog a bankszámlaszámodért. Hát ezt elszúrtad.

Elmész ugyanis egy egzotikus helyre, mondjuk Balira, Malajziára vagy Thaiföldre, ahonnét még az emailjeid sem fogod leszedni. Megérkezel egy lenyűgöző környékre, sétálgatsz kicsit, amikor egyszer csak eléd toppan egy helybéli, és megkérdi, honnét jöttél. Azonnal érzed, hogy le lettél vadászva és a bennszülött most rajtad fogja csiszolgatni angoltudását. A pasi viszont elég szimpatikus, még az angoltudása is elég jó ahhoz, hogy érdekes beszélgetést folytassatok. Tapasztalataid szerint az ilyen fickók általában valahogy kötődnek az angol nyelvű világhoz: egy testvér Amerikában vagy egy unokahúg Londonban. Ez az ember sem kivétel: a nővére nemsokára Angliába utazik, hogy nővérnek tanulhasson. Esetleg tudnál adni neki néhány hasznos tanácsot?

Elfogadod a férfi meghívását otthonába egy teára, hogy beszélgessetek kicsit a helyi kultúráról. Megérkezel a takaros házhoz, ahol bemutatnak egy rakás nagypapának, testvérnek – kivéve az említett nővért, aki épp elugrott anyukájával a kórházba, de mindjárt itt lesz. Semmi gond, addig is jókat nevettek, miközben teát kortyolgatva megismeritek egymás világát. Milliomos Bruneiből bővebben…

Új trend – evés közben sétálunk

Japán határozottan távolodik hagyományaitól. Vegyük például azt a tradíciót, mely szerint mindig szorosan az italautomata mellett állunk, miközben megisszuk a dobozos sört. Régen elképzelhetetlen volt, hogy csak úgy sétálni kezdünk az utcán, miközben iszunk. Egész családokat lehetett látni, ahogy körbeállják az automatát, kólát vedelve. Mert vedelték, hiszen minél hamarabb odébb akartak állni. Ugyanez volt érvényes az evésre. Gyakran figyeltem meg a magányos jégrkém-nyalogatókat, akik a bolt előtt eszik meg a fagyit. Korábban a japánok eszébe sem jutott, hogy jégkrémet séta közben is lehet enni. Hogyan tűnik mégis a múlt homályába az álldogálva evés-ivás hagyománya? Talán a japánok is megtanultak egyszerre két dolgot csinálni.
A legtöbb trenddel ellentétben a sétaevés nem csak a fiatalok között terjed. Az idősebbek is magukévá tették az új divatot: a minap láttam egy idős bácsit, aki az úton ide-oda kanyarogva biciklizett, miközben egy banánt majszolgatott.
Egye fene, legalább jót tesz az emésztésünknek. Miért sétálnánk vacsora után, ha közben is járhatunk egyet? Csak köss a nyakadba egy hordozható tányért, ahogy a stadionokban is szokták az árusok. Még az is lehet, hogy a séta azelőtt felemészti a kalóriákat, hogy tested hasznosítaná őket.
Ha legközelebb elmész a sarki fűszereshez – mármint Japánban -, lehet, hogy a boltos felajánlja, hogy ad egy csúzlit az obentóhoz. A csúzlit a nyakad köré rögzíted, belerakod a falatokat és máris igazi gyorsételhez jutottál. Ha bebizonyosodik, hogy az evés közbeni séta egészséges, a következő lépcső talán a kocogás során elfogyasztott reggeli lesz. No és persze a síelés és szörfölés közbeni, a haladóknak.
Új trend – evés közben sétálunk bővebben…

Obentó ebéd – a dobozba zárt gyorsétterem

Hiszed vagy sem – a japánok megeszik a lóhúst, méghozzá általában nyersen.

Szómagyarázat

  • obentó – dobozos ebéd. Általában hal, zöldség, stb. rizzsel, hidegen tálalva. Nagyon hagymányos, nagyon egészséges – ezt viszi magával mindenki piknikre, ez a vonatok gyorsétele és gyakran kapják ajándékba egy-egy temetés résztvevőinek azzal a szándékkal, hogy aznap ne kelljen főzniük.
  • hodzsi – A temetést követő meghatározott számú napon a család és a barátok összegyűlnek, hoy megemlékezzenek az elhunytról. Történetünk egy hároméves évfordulót mutat be.
  • cukemono – Savanyított gyümölcs, zöldség (nem ecetes, hanem sós), amit a japánok az étkezés elején fogyasztanak.
  • mirin – Édes folyadék, főzéshez használják.
  • konnjaku – Úgy néz ki, mint egy darab sebkötéshez használt tépés a linóleumon. Lágy, nincs benne kalória, azt mondják, igen egészséges és tápláló. Általában háromszögletűre vágják.
  • vaszabi – Erős japán torma. Zöld, szójaszósszal és szusival tálalják.

Image

A nap rendkívül hasznos kifejezése

Kore va nan deszu ka?

Nagyon hasznos japán kifejezés, különösen, ha még csak most ismerkedsz a japán ételekkel. És tényleg, egy tapasztalatlan külföldi szem számára sok kaja felismerhetetlen. Ha drága étterembe mész, biztosan valami szörnyen különleges kreációval fognak büszkélkedni, úgyhogy ne kérdezd meg japán vendéglátód, hogy “kore va nan deszu ka?”, mert valószínűleg ők sem tudják. A pincér viszont általában bemutatja a különleges fogásokat tálaláskor.

Image

Obentó ebéd – a dobozba zárt gyorsétterem

Tudod, akkor válsz igazi japánná, ha meg bírod enni a bentód összes tartozékát. Különösen, ha a szóban forgó doboz temetési ajándék, amit három napra készítettek, mint amilyet én kaptam nemrég egy hodzsi szertartás alkalmából, ami egyféle temetés-folytatás. Most pedig egy utazásra invitállak – gyárlátogatásra indulunk a bentómba.
Először is kinyitjuk az obentó dobozát, ami inkább egy négyzet alakú aktatáskára hasonlít. Őszintén szólva én olyan bentót szeretnék, amit tényleg aktatáskában árulnak, hogy a felhajtott tető mögé bújva körözünk a pálcikával és egyenként megfogdozva őket azon elmélkedünk, hgoy mi a fene is ez.
Obentó ebéd – a dobozba zárt gyorsétterem bővebben…

A sziklakeménységű párna és a zöld tea

Hiszed vagy sem – sok külföldi atléta magával viszi Japánba saját párnáját.

Szómagyarázat

  • jukata – Nyári kimonó, illetve egyfajta pamut fürdőköpeny.
  • ofuro – fürdő
  • szentó – nyilvános fürdő
  • onszen – hőforrás
  • szobagara makura – a makura párnát jelent, amit búzatörekkel tömnek meg. Nem hinném, hogy valaki is levédte a szabadalmat…



A nap mondása
Itai! – Aúú! – A külföldiek leggyakrabban használt kifejezése, amikor belépnek a japán fürdőben szokásos igen forró vízbe.

A sziklakeménységű párna és a zöld tea
A Japánban található nyugati típusú hotelek érdekes kelet-nyugati mixtúrát alkotnak: a távozó vendégeknek olyan érzése van, hogy testüket egész éjjel össze-vissza húzkodták az összes világtáj irányába, beleértve Keletet és Nyugatot is.
Ha belépsz egy hotelszobába, minden nyugatiasan néz ki – elsőre. Még Biblia is van a szekrényfiókban. Aztán felfedezed a papucsot és a jukatát. A fürdőkád pedig mély, japán stílusú.
Bárki, aki ismeri a japán fürdőt tudja, hogy a forró, mély vízben elmerülés a legjobb módja a test relaxációjának – és kimerülésének. A fürdő után leülsz az ágyra a jukatában. Szeretnéd odamenni az asztalhoz és felvenni a tv távirányítóját, de tested közbeszól: “Kizárt dolog. Itt maradunk, relaxááálunk!” Ilyenkor néz az ember körül valami mást keresgélve – valami közelebbit.
– Gyerünk már, te test, csak azért a magazinért szeretnék lehajolni.
– Neeem, nem fogunk – mondja a tested. – Itt maradunk!

A sziklakeménységű párna és a zöld tea bővebben…

Ez az étel még él!

Hiszed vagy sem – ha levágod a polip egyik karját, újra kinő. Jó, mi?

Szómagyarázat

  • hibacsi – parázstartó edény, régen főzésre és a ház melegítésére használták
  • oisí – finom
  • tatami – szalmamatrac, a japán otthonokban és hagyományos fogadókban, vendéglőkben használják. Tatamira csak levett cipővel szabad lépni. Talán emiatt nem hord senki lábbelit a hagyományos japán otthonokban. Ha a vendéglő is tatamis, akkor a földön ülve kell majd fogyasztanod egy alacsony asztalról.
  • szasimi – nyers hal, néha a csontvázát is tálalják (érintetlen farokkal és fejjel).
  • tempura – sült zöldség vagy hal. Igaz, hogy olajban sütik, mégsem olyan zsíros, mint mondjuk a rántott csirke. A falatokat egy különleges tésztába bundázzák, ami lemezessé válik a sütés során.
  • gajdzsin – idegen, külföldi

A nap mondása:

“Tako va, oisí deszu.” – A polip finom.

Ez az étel még él! – Addig edd meg, amíg még él és rugdos.

Nemrég az okajama prefektúrában található Manabe szigetre utaztam, amely kettővel odébb van, mint az enyém. A sziget lakossága négyszáz fő, és csak egyetlen étterem található rajta. Ami olyan híres, hogy hétvégeken csak foglalással juthatsz be. A fogások ára 5000 jen fejenként, és a legtöbb vendég saját hajón vagy csónakon közelíti meg az éttermet.

Miután lehorgonyoztuk jachtunkat Manabe kikötőjében, három japán barátommal elindultunk a vendéglő felé. Ahogy közeledtünk a fogadó felé, látom, hogy a pincérnő kinn az udvaron egy rákra vadászik és próbálja egy lakkozott edénykébe helyezni. Meglehetősen elegáns mód a grillezőbe szállításhoz, nem? Végül aztán bekísértek bennünk az étterembe, elsétáltunk a halastartály mellett, ami a helyiség közepén volt felállítva, fel egy lépcsőn, egy tatamis különszobába.

Ez az étel még él! bővebben…