Bunraku

A héten bunrakut voltunk nézni. A bunraku hagyományos színházi műfaj Japánban, érdekessége, hogy bábokkal mutatják be a színdarabot.  Mégsem a magyar értelemben vett gyermekeknek szóló bábszínház, témája és előadásmódja is felnőtteknek szánt művészi alkotás.

 

Öt évvel ezelőtti ösztöndíjas tanulásomkor nagy szerencsémre a vezetőtanárom egy olyan tanár lett, akinek szakterülete a hagyományos japán színházművészet, így többek között bunraku előadáson is voltam már. Még mindig teljesen le vagyok nyűgözve a darabok tartalmától, egyszerűen hihetetlen, milyen ötletgazdagok voltak az írók. A korábbi blogban néhány mű tartalmát leírtam, érdemes azokat is elolvasni.

Egy hete itt is tartottak egy bevezető előadást a bunrakuról, hogy akik még nem voltak, nagyjából képben legyenek. Sajnos semmit nem bíztak a véletlenre, és a darab tartalmát is elmesélték, így már nem nagyon volt min izgulni. A Nemzeti Színházba mentünk, ahol a kabukit is néztük, csak a kisebb színházterembe.

A mű címe Josicune Senbon Zakura. „A három nagy klasszikus” egyike (a japánok szeretik ezt a „best 3”-besorolást). Először 1747-ben adták elő Oszakában a Takemoto-zában. A főszereplő Heike-klán  fejének, Sigemorinak a fia, Taira no Koremori (1158-1184). A történet a Heike-klán bukása után játszódik. Koremori a közhit szerint öngyilkos lett úgy, hogy beugrott a tengerbe a Kumano-szentély közelében, de eszerint a sztori szerint máshogy alakult. Tehát:

Josicune Senbon Zakura

Első szín: Sii no ki (a gesztenyefa)

A Heike-klán bukása után egy teaházba három vendég érkezik: Vakaba no Naisi, Koremori felesége, Rokudai, a fiuk és Kokingó, a vazallusuk. A Kója-hegyhez szeretnének eljutni, mert azt hallották, hogy Koremori ott bujkál. A kisgyereknek megfájdul a hasa, így a teaház tulajdonosa, Koszen (nő) és kisfia elmennek gyógyszerért. A három vendég elkezd gesztenyét szedni, amikor arra jön egy utazó, Gonta. Ő is csatlakozik a gesztenyeszedéshez aztán elbúcsúzik. Kokingó észreveszi, hogy az utazó összecserélte a csomagokat, de az már jön is vissza, mert ő is észrevette. Ellenőrzik, hogy megvan-e mindenük, és ekkor Gonta megvádolja a szamurájt, hogy ellopta 20 rjóját (pénzét). Valójában be akarja csapni és pénzt akar belőle kicsikarni. Sértegetik egymást, a szamuráj feldühödik, de mielőtt harcra kerülne sor, Vakaba megkéri, hogy inkább fizesse ki. Ki is fizeti és továbbmennek. A teaház tulajdonosa, Koszen elrejtőzve figyelte a jelenetet, most előjön és jól leszidja Gontát, akiről kiderül, hogy a férje. Gonta elmeséli az élettörténetét és hogy azért tért rossz útra, hogy kivásárolja Koszent a szolgasorból és mert ezután a családja kitagadta, amiért elvette Koszent.

 

Második szín: Kokingó ucsidzsini (Kokingó halála)

A hármast megtámadja a Gendzsi-klán egyik csapata, Kokingó hősiesen küzd, ám halálos sebet kap, de persze győz. Ezután kéri Vakabát, hogy folytassa útját és a férje keresését, ő majd utánuk megy, ha összeszedi magát. Amint a nő és a gyerek elmegy, meghal.

Arra jár Jazaemon, egy szusibolt tulajdonosa két másik falubélivel. Amint azok elmennek, észreveszi Kokingó holttestét. Mond érte egy imát és levágja a fejét, amit hazavisz magával.

 

Harmadik szín: Szusija (szusibolt)

A szusiboltban Jazaemon lánya, Oszato jókedvűen zár be. Ma este férjhez megy Jaszukéhez, apja kisegítőjéhez, akit nagyon szeret. Jaszuke is hazér, plusz befut Gonta, aki Jazaemon kisemmizett fia. Csap egy jelenetet, aztán amikor anyjával kettesben marad, egy szomorú történettel (ami persze hazugság) pénzt kér tőle. Mivel anyunak nincs furosikije (vászonkendő, amibe becsomagolhatná a pénzt), egy kiürült fából készült szusi-tartóba teszik a pénzt. De aztán hallják, hogy megjött apa, Jazaemon és visszateszik a szusi-tartót a többi közé, aztán eltűnnek a szobából. Jazaemont Jaszuke engedi be, aztán kimegy. Jazaemon a levágott fejet egy másik szusitartóba rejti. Ezután Jaszuke visszajön, elbeszélgetnek, és ekkor kiderül, hogy Jaszuki Taira no Koremori. Koremori apja megmentette Jazaemon életét, ezért amikor rátalált a Kumano-öbölben, hazavitte és befogadta a szökésben levő Koremorit. Most pedig hozzáadja lányát, Oszatót. Kettesben is hagyja őket, a lány megágyaz kettejüknek és próbál közeledni, de Koremori a feleségére és a fiára gondol, úgyhogy nem viszonozza a közeledést. Oszató egyedül elalszik. Ekkor kopognak: Koremori fia és felesége, Vakaba és Rokudai az. Megörülnek a viszontlátásnak, bár Vakaba rákérdez, hogy azért nem üzent-e nekik, mert ott a másik nő. Oszató felébred és sírás közben elmondja, hogy nem tudta, hogy Jaszuke valójában Koremori és most elsüllyed a szégyenében. Jön egy üzenethozó azzal, hogy mindjárt itt a híres Gendzsi-tábornok. Oszato gyors indulásra ösztönzi a családot, akik el is mennek. Viszont Gonta is kihallgatta a beszélgetést és most kijelenti, hogy feladja őket. Magával viszi a szusitartót is. Amikor az apa meghallja, fia mire készül, iszonyatos haragra gerjed és kardot köt. Befut a Gendzsi-tábornok és követeli Koremori fejét. Az apának eszébe jut Kokingó feje, és azt készül elővenni, ám Gonta véletlenül azt vitte el. Szorul a hurok az apa feje körül, de ekkor megjön Gonta a fejjel, egy nővel és egy fiúval. A tábornok megdícséri és ad neki egy kabátot, amit Kamakurában becserélhet díjra, ezután elmennek a fogylokkal. Az apa mérgében leszúrja a fiát, Gontát. Gonta haldoklás közben elmondja, hogy a fej Kokingó feje, a foglyok pedig a saját felesége és fia, akik beleegyeztek, hogy így megmentik Jazaemont és visszaállítják Gonta jóhírét. Megjön Koremori, Vakaba és Rokudai is köznépnek öltözve. Megköszönik Gonta jótettét, aki azt mondja, ez volt az utolsó esélye, hogy apja megbocsásson neki a szégyenteljes életmódja miatt. Közben Koremori megnézi a kabátot, amibe belevarrtak egy buddhista verset, amiből kiderül, hogy Joritomo és a tábornok meg akarta menteni Koremori életét, mivel az korábban megmentette Joritomo életét. Gonta meghal, Koremori buddhista szerzetesnek áll, Vakabát és a kisfiút Jazaemon biztonságos helyre viszi, Oszato marad az anyjával a szusiboltban.