Az emelkedő véralkoholszint országa

Számos jóindulatú nyugati érkezett már a Narita reptér kapujához, bőrönddel a kezében és olyan álmokkal, mint a lenyűgöző templomok meglátogatása, a haiku művészetének elsajátítása vagy a Fudzsi hősies megmászása. Aztán néhány órával később azon kapják magukat, hogy egy füstös karaoke bárban tolják magukba a tequila slammereket. Ruházatuk sörben és izzadtságban úszik, és épp a "Ghostbusters" refrénjét sikoltozzák a mikrofonba egy rakás éljenző, kivörösödött arcú üzletember előtt.

Tudod, ez nagyon könnyen megtörténik az emberrel. Akárhol is szálltál meg, a szobától néhány percnyi távolságon belül komoly kocsmalánc található, köztük számos a hét minden napján reggel ötig nyitva áll. Ha pedig több percen át próbálod nézni az este tíz után kezdődő tévéshow-k egyikét, elkerülhetetlenül feltolul benned a vágy, hogy meglátogasd az egyik helyi életmentőt.

Alternatív megoldás: bevásárolsz valamelyik éjjel-nappali boltban vagy az automatáknál. Akár az utcán is elfogyaszthatod őket anélkül, hogy a rendőrök elrontanák a viccet. Az ittas vezetés nem probléma, láthatóan senkinek sincs autója a nagyobb városokban. Ha ennél kényelmesebben szeretnél berúgni, már csak az intravénás adagolás marad.

Sok külföldihez hasonlóan engem is lenyűgözött ez a szabadság, amikor először vágtam neki az éjszakának. Mielőtt megismertem, én is egy voltam azok közül, akik elpuhult éjszakai életet élnek, minden este más és más indokot kitalálva az aznapi murihoz – születésnap, sportesemény, welcome party, idelátogató barátok, és persze amikor hazamennek, "szajónara parti".

A helyi fesztiválok és az ünnepnapok is túltengenek errefelé mind a négy évszakban. A japánok például a tavasz jöttét is úgy köszöntik, hogy közparkokban, a virágzó cseresznyefák tövében isszák magukat eszméletlenre. Nyaranta a bevásárlóközpontok tetején teszik ugyanezt a sörözőkben vagy a tengerparton összeeszkábált fabódéknál. Decemberben számolatlan óévbúcsúztatót, januárban pedig számolatlan újévköszöntőt tartanak.

Az ember úgy vélné, hogy ennyi fogyasztás után minden japánnak akkora a mája, mint egy medicinlabda, pedig a valóságban rájuk vár a világon a leghosszabb élet. Láthatóan az a hosszú élet és a jó egészség titka, hogy esténként masszív részegségbe esünk.

 

Image

A japán lélek ezen oldalát egy világ választja el attól a közképtől, amely szerint a szigetországban mindenki munkamániás. Sokkal gyakrabban barátságosak, mint nem és néhány kör után izgatottan, boldogan invitálják a külföldit, hogy csatlakozzon az asztalhoz és az iszákossághoz. Japán a vidám, mókakedvelő részegek országa, akik előbb fakadnak dalra, mintsem verekedésbe kezdenének. Sokkal valószínűbb, hogy egy breaktáncoló Elvis-imitátorba futsz egy tokiói bárban péntek este, minthogy meglátnál egy veszekedést. Komolyan!

A rendszeres italozással nem jár együtt negatív asszociáció. Igazából még bátorítanak is. Egyszer egy munka utáni esti italozáson japán kollégáimmal sikerült megmutatnom legszégyentelenebb besörözött böfögésem. Másnap reggel ahelyett, hogy megemelt szemöldökkel fordultak volna el tőlem, munkatársaim sorban gratuláltak, hogy milyen "jó ivó" vagyok.

Miután hordószámra áll a rendelkezésre a nap minden órájában a pia és nem vetnek meg érte, nem csoda, ha a gyanútlan látogatók gyakran kisiklanak, ha Japánba érkeznek. Még a legkifinomultabb viselkedésű, illedelmes cimbora – aki a fentiekhez hasonló történeteken csak fintorog egyet – is be szokta vallani, hogy már egy hónapja képtelen kilábalni a folyamatos másnaposságból, mielőtt egyáltalán felfogná, hogy hova is került.

gaijintonic.com