Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Virágba borultak a cseresznyefák

Hello, Abe Sinzó vagyok.

Ha megkérdik
hol található a japán lélek
azt felelném: a vad
cseresznyevirágok
a reggeli nap fényében tündökölve


A verset Norinaga Motoori (1730-1801) írta.

Az irodám előtt álló cseresznyefák teljesen virágba borultak. A cseresznyevirág Japán szépségének jelképe és arra emlékeztet, hogy a felkelő nap országának lakói milyen mély kapcsolatban állnak az időtlen idők óta változatlan szirmokkal.

Az elmúlt héten találkoztam a volt amerikai külügyminiszterrel, Henry Kissingerrel. Mr. Kissinger elmondta, hogy korábban már több alkalommal járt Japánban, de ez volt az első útja a cseresznyevirágzás idején. Elmesélte, hogy minden évben várja a Washington városában virágba boruló cseresznyefákat.
A washingtoni Potomac folyó partján rengeteg cseresznyefát ültettek és a virágzás idején minden évben cseresznyevirág-fesztivált tartanak, amelyre az Egyesült Államok minden tájáról érkeznek látogatók.

Washington cseresznyefáit hivatalosan az ENSZ-nek ajándékozta Ozaki Jukio akkori tokiói polgármester még a Mejdzsi-korszak idején, a két ország barátságának jelképeként. Nagyjából egy évszázadon át, mióta a 3000 csemete átkelt a Csendes-óceánon a washingtoni cseresznyefák folyamatosan bemutatták a japán szépség eme megnyilvánulását.

Elképzelem, hogy azokat a japánokat, akik megtették a hosszú utat az Egyesült Államokig valósággal letaglózta a teljes pompájukban virágzó cseresznyefák látványa és új büszkeséggel élték meg japánságukat.

A cseresznyefák virágzása a tavasz eljövetelének elengedhetetlen jele. Ez az az évszak, amikor az emberek – remény és álmok kéz a kézben – újrakezdik életüket, legyen az egy új iskola vagy a felnőttkor eleje. Idén kifejezetten az a tavasz jött el, amikor a baby-boom generáció elkezdett nyugdíjba vonulni és új életet kezdett.

Számos új munkatárs került a kormányhoz is, tele ambícióval, elkötelezettséggel közszolgálati feladatuk iránt.

Komoly reform van készülőben, amely újrafogalmazza a közszolgák szerepét, a közvélemény is szigorúbban tekint rájuk. E körülmények hatására tegnap azt tanácsoltam a közszolgálat tagjainak, hogy folyamatosan vegyék figyelembe a "japán közszolgálati dolgozók új közképét". Úgy fogalmaztam, hogy "azt akarom, hogy olyan közszolgákká váljanak, akinek a legfontosabb feladata, hogy állandóan kövesse, milyen célokat tűz ki a vezetés. Azt szeretném, ha aktívan dolgoznának velünk és valósítsák meg az ötleteiket."

Minden újonnan csatlakozó munkatárs számára azt kívánom, hogy legyen elég bátorságuk egy új korszak megteremtéséhez.

Politikusi pályafutásomat egy komoly fordulópont idején kezdtem, amikor a kétpárti "1955-ös rendszer" véget ért. Ekkor adta át a kormányzás feladatát a harmincnyolc éven át hatalmon lévő Liberáldemokrata párt. Bár a párt egy évvel később visszatért a hatalomba, ez volt az ok, amiért a politika világa iránt kezdtem érdeklődni, és amely történelmi korszakban rengeteget tanultam.

Ne szokj hozzá a meglévő rendszerhez.
Ne félj a kritikától és állj ki a meggyőződésed mellett.

Mindenkinek küldöm ezeket a bátorító sorokat, akik a cseresznyevirágzás idején új kihívások elé néznek, új környezetben.

2007. április 5.