A tévések hülyítik a népet az ‘egészséges’ ételekkel

Hány ember hinné el, ha egy orvos állítaná, hogy napi két csomag nattótól fogyni kezd? Vörösbor, nigari (keserű csepp, tofukészítéshez iletve kávéba, teához fogyasztják – a ford.), agar-agar, saláta és kókusz – a felsorolt ételek mindegyikének az egekbe szökött a forgalma, miután a tévékben látható életmód-magazinok felkapták őket. Egy felelős orvos soha nem állítana ilyet. A népszerű tévés műsorvezető, Szakai Maszaaki viszont igen: még január elején "akadémiai forrásokra" és "szakértőkre" hivatkozva azt állította, hogy lenyűgöző súlycsökkenés érhető el a nattóval. A show többi szereplője kellőképp "húú"-zott és "áááá"-zott hozzá, így nézők tízezrei hitték el fenntartás nélkül. A ragacsos, erős illatú anyag napok alatt eltűnt a polcokról, a két legnagyobb nattógyártó pedig többször elnézést kért a lakosságtól, amiért nem képesek kielégíteni a megnövekedett keresletet.

Aztán jött az igazi sokk. Néhány héttel később az oszakai Kansai Telecasting Corp., amely a népszerű életmód-magazint gyártja a tévék számára "Hakkucu! Aruaru Daidzsiten II (Az élet enciklopédiája II.)" címmel kénytelen volt elismerni, hogy a műsor készítői meghamisították a szakértői véleményeket és kommentárokat a nattóról. Néhány nap alatt kiderült, hogy a műsor régóta űzi ezt a gyakorlatot. Azt állították például, hogy a saláta segíti a nyugodt alvást, a miszóleves fogyaszt, a vaszabitól pedig fiatalabbak leszünk.
A nattó-botrány az egész tévéipart megrázta, nem beszélve az akadémiáról, ahonnét számos "szakértő" írt alá bármilyen tanácsot a tévénél, feltéve, hogy pénzt kapnak érte.
Ismét bizonyossá vált, hogy az olyan kevert műsorok, mint az orvostudományt a szórakoztatással vegyítő "Hakkucu" gyakran többet ártanak, mint amit használnak.
Minden nap láthatunk egy olyan showműsort, amelyben egy "újrafelfedezett" régi ételt mutatnak be, vadonatúj kutatási eredményekre hivatkozva – például csökkenti a koleszterin-szintet, a vércukrot vagy mást.
Ezek a tévéműsorok rövid életű kereslet-növekedést generálnak a futtatott élelmiszereknél: 1996-ban a kókusz, 2003 körül a nigari, 2005-ben a kanten (agar-agar) jött divatba – derítette ki Takahasi Kuniko professzor a Gunma Egyetemen, aki folyamatosan figyelemmel követi a műsorokat és rendre megkérdőjelezi tudományosságukat.
Takahasi elmondta, hogy a média, különösen pedig a televízió gerjeszti a gyorsan lecsengő étel-őrületet, kizárólag a pozitív vagy a negatív hatásairól beszámolva.
A professzornő szerint több nyilvánvaló hiba, ellentmondás, kiragadt mondatok és az akadémiai anyagok félremagyarázása ismerhető fel a műsorokban. Az agar például 2005 júniusában tűnt el a polcokról egyetlen szempillantás alatt, amikor a Hakkucu adásában elhangzott: "ez a konyhai alapanyag számos egészségügyi problémát old meg". Később azt állították, hogy a cukorbetegeknek is segít, nem beszélve a magas vérnyomástól vagy túlsúlytól szenvedőkről.
Amikor azonban Takahasi megvizsgálta a műsorban idézett tudományos anyagot, kiderítette, hogy "Az agar (kanten) hatása a túlsúlyos betegek diétájában" című kiadvány szerint ugyanolyan eredményeket produkáltak azok a betegek, akik nem fogyasztották az agart.
– Beszéltem olyan orvosokkal, akik arról panaszkodnak, hogy betegeik inkább hallgatnak a tv műsorokra, mint rájuk – mondta Takahasi.
Megfigyelők rámutattak, hogy a tévéből kapott információ gyakran túl általános és kiegyensúlyozatlan. A műsorok gyakran részei egy-egy termék bevezető kampányának.
– Legyen szó élelmiszerről vagy bármi másról, ha egy új terméket bemutatnak a tévében, akkor mögötte szinte biztosan ott áll egy PR-ügynökség – mondja egy szabadúszó újságíró, aki korábban a közszolgálati tévénél dolgozott egészség-műsorokban. Ilyen kampány nélkül egyetlen kozmetikumot sem mutatnak be. Ha egy műsorban látjuk, ahogy egy celeb elmegy valamelyik vasútállomásra és beül egy közeli étterembe vagy ramen-boltba, komoly esély van rá, hogy pénz áll a háttérben. A kapcsolatok gyakran nem a tévés társaságok és a reklámügynökségek között jönnek létre, hanem az egyes producerek és az ügynökségek között. A tv show nagyszerű reklámgépezet.
Már a műsorok címe is megérdemli, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg. Februáb elején egy népszerű délutáni beszélgetős műsor, az Omoikkiri terebi "a torok védelme" címmel mutatott be egy részt.
Mino Monta, a karizmatikus celeb műsorvezető felhívta a figyelmet egy viszonylag ismeretlen anyagra a zöld teában, amely "megelőzi a megfázást és a szénanáthát". Kifejtette, hogy a kérdéses anyag – a katekin egy változata, a mecsiru(=metil)-katekin – hatszor olyan lassan emésztődik meg, mint a hagyományos, azaz ennyivel tovább ideig marad a szervezetben. Aztán mintegy mellékesen hozzátette, hogy egy Benifúki nevű teamárkában rendkívül nagy mennyiségben fordul elő, felmutatva egy táblát, amin két másik teával hasonlították össze. Az adatok forrásaként a Japán Nemzeti Tea- és Zöldségtudományi Intézetet adták meg.
– Nos, a szenszei (Dr. Macubara Eitára utal) azt mondja, hogy a benifúki a legjobb – mondta Mino. – Szenszei, a benifúki tea megvásárolható valahol?
Macubara, aki a műsor "háziorvosa", rákontrázott:
– A benifúki nevet a teásdobozokra nyomtatva lehet megtalálni.
A részlet véget ért, Mino, Macubara és a többi vendég üldögéltek még egy picit a stúdióban, benifúki teát kortyolva. Arról egy szó sem esett, hogy milyen mennyiségben kellene a teát fogyasztani, vagy hogy miként kell elkészíteni.
Másnap benéztem több szupermarketbe is, hogy megnézzem, árulnak-e ilyen teát. Egyetlen egyet sem találtam, helyette viszont volt egy rakás műanyag üdítősüveg, rajta a felirat: "Benifúki rjokucsa" (zöld tea), a forgalmazó pedig a sörgyártó óriás, az Asahi üdítőitalokat gyártó részlege. Az üvegen a felirat: "17 mg metil-katekint tartalmaz". Az üvegen azonban már nem szerepel egy szó sem a megfázásról vagy a szénanátháról, csak egy mondat az iható tavaszi hangulatról.
Az italt a tévéműsor másnapján kezdték forgalmazni.
Az Aszahi szóvivője kijelentette, hogy az ital nem "egészségvédő", csak egy a cég számos teája közül. Arra a kérdésre, hogy volt-e összefüggés a tévéműsor és a termék piacradobása között, nemmel felelt.
A műsort közvetítő NTV szintén azt állította, hogy nem áll kapcsolatban az üdítőital és a műsorban elhangzottak: "a műsorban csak általában beszéltek a benifúkiról, nem az Aszahi említett termékéről".
Egy dolog kétségtelen: a tévében látottak nagyban befolyásolják a véleményünket az ételekről. Sokan közülünk már nemcsak evésre használják az ételt. Úgy tekintenek rá, mint egy eszközre, melynek egészségügyi következményei vannak.
A Gunma egyetemen dolgozó Takahasi így nyilatkozott: "Ha egy olyan időszakban élnénk, amikor nem jutunk hozzá a gyógyászati ellátáshoz, érthető lenne a jelenség. Azonban a 21. században élünk. És mégis azt várjuk az ételektől, hogy úgy működjenek, mint az orvosságok."

 

The Japan Times