A tea rövid története II.

ImageAz Ópiumháborúkat követő fél évszázad során a kínai kereskedelemért óriási verseny folyt. A fogyasztók lassan megtanulták, hogy minél frissebb a tea, annál jobb – a szállítás sebessége mindennél fontosabbá vált. Néhány romantikus évtized erejéig a híres klipperek játszották a főszerepet a kereskedelemben. Ezek a hajók a korábbi 6-9 hónap helyett 80-120 nap alatt juttatták el a leveleket Kínából Londonba vagy New York-ba.

A tea az 1880-as években érte el népszerűsége csúcsát, bár azóta több lökést kapott az újabb "találmányok" hatására. Az egyik ilyen újítás a jeges tea: elsőként az 1904-es St. Louis-i világkiállításon osztogatták a szomjas tömegnek. Akkoriban még úgy hirdették, mint az ital, ami a hagyományos tea helyébe lép. Ez persze nem következett be, de bizonyára hozzájárult a tea népszerűségéhez. A másik nagy lépés a filteres zacskó feltalálása volt. Thomas Sullivan 1908-ban készített először filteres teát – a teakereskedő kis selyemzacskókban küldte szét a mintákat a leendő vásárlóinak. Korábban apró bádogdobozokat használt a célra, most viszont elöntötték a megrendelések azoktól a vásárlóktól, akik rájöttek, hogy a teát a zacskóval együtt lehet forrázni.
Úgy tartják, hogy Kínában több teafélét ismernek, mint ahány borfajtát Franciaországban. Ehhez hozzátehetjük, hogy a tea feldolgozása legalább annyira aprólékosan kidolgozott, mint a legjobb boroké. Minden tea zöldként kezdi, aztán sodorják, szárítják, pörkölik, hogy megszüntessék bizonyos, a levelekben található enzimek hatását. Ha az összesodort leveleket a hevítés után két-három órát állni hagyják, akkor a fermentáció hatására a tea feketévé válik. Ha a levelek félig fermentálódnak, oolong teát kapunk. A teát a levelek mérete alapján is osztályozzák. A bokor tetején megjelenő fiatal, lágy hajtásokból készül a legjobb minőségű tea. Ha fekete teáról van szó, akkor pekoe tip-ről beszélünk. A legfiatalabb, de már kinyílt levelekből készül az orange pekoe, a későbbiekből a pekoe, aztán a pekoe souchong, majd végül a souchong – ez utóbbihoz használják a legnagyobb leveleket.
Ugyanez zöld teában: twanky, gunpowder, imperial, young hyson, és végül hyson. Az apró törmelék megy a filteres zacskókba.
A leghíresebb kínai fekete tea a kimun, ezt ugyanolyan gondos kezelésnek minőségi ellenőrzésnek vetik alá, mint a legjobb borokat. A Himalája déli lejtőin terem a darjeeling tea, egy kicsit délebbre pedig az assam. Az assam tea alacsonyabb fekvésű régióban, más klímán terem. A ceylon teák között Sri Lankáról a lágy Orange Pekoe érdemel említést. A legjobb minőségű oolongok és a füstös ízű lapsung souchong leginkább Tajvanról érkezik.
A szupermarketekben kapható teák többsége többféle tea keveréke. A zöld teát leginkább Japánban, Kínában és néhány arab országban fogyasztják, a fekete tea elsődleges piaca a nyugat, ahol a piac legnagyobb részét ez a fajta foglalja el.

A Tokyo Food Page írása nyomán