A szexnagyi vallomása – 18 éven felülieknek

Nevezzük csak Nisida Maszakónak: 1942-ben született, elég idős tehát ahhoz, hogy háromévesen átélhesse a traumát, amikor a háborúban porig égett az otthonuk. Segédápolóként dolgozott, hozzáment egy szararimanhoz, három gyereket szült neki, ám amikor a férje szerencsejáték-szenvedélye elviselhetetlenné tette az életüket, továbblépett.
Újra férjhez ment, ezúttal egy nála 13 évvel fiatalabb párt választott. A férfi 1992-ben meghalt egy balesetben. Maszako több helyen is dolgozott ezután, amíg egy nap barátnője megemlítette neki, hogy egy hölgynek az ő korában természetes igénye lehet a randi-klubokra, ahogy az illegális call-girl szolgáltatást Japánban nevezik.
– Szerettem karaokézni és táncolni, számtalan lehetőségem volt arra, hogy férfiakkal ismerkedjem meg, viszont nem akartam még egyszer férjhez menni – meséli Maszako. – Szóval ha már amúgy is szerettem férfiakkal találkozni, még jobb volt, ha még fizettek is érte.
Néhány hónap múlva már napi 20-30 ezer jent keresett, ráadásul a kliensektől még ajándékokat is kapott.
– Szép summa volt – mosolyog. A rendőrség azonban bezáratta a klubot, így Maszako az "egészség-házhozszállításban" (házhoz hívható szexpartner) folytatta a munkát. Olyan cégnél állt alkalmazásban, amely "dzsukudzso" (érett hölgyek) téren kínálta szolgáltatásait, egy 80 perces időtartamú randiért 15 ezer jent felszámítva.
– A partnereim nem feltétlenül voltak fetisiszták – inkább csak nem tudtak mit kezdeni a fiatalabbakkal, nem élvezték velük a beszélgetést – emlékezik vissza. – Élvezték Miszora Hibari klasszikus balladáit, és folyton a régi Nishitetsu Lions baseball csapatról nosztalgiáztak. Egyik visszatérő vendégem egy kopaszodó, kék galléros munkás volt, aki az ötvenes éveiben járt és idős nagymamájával élt együtt. Elárulta, hogy velem volt először intim kapcsolata.

– Nem túl kockázatos ez a munka?

– Ha a vendég meg tudja engedni magának, hogy fizessen a szexért, általában fel sem vetődik a kérdés. Előfordul, hogy némelyik megkérdi: "nem szégyelled magad, ilyen munkát végezni a te korodban?". Ez nagyon lehangoló tud lenni. Egyszer egy vendégem követni kezdett. Egy vendégtől jöttem haza a hotelból, és észrevettem, hogy az illető ugyanabban a metrókocsiban utazik és engem figyel. Ijesztő volt.
A legrosszabb azonban az a fiatal pasi volt, aki fizetés nélkül távozott. Soha nem felejtem el a hátára tetovált pontyot. Megvolt a móka, aztán azt mondta: a kocsiban maradt a pénztárcám, várj egy percet. Soha többé nem láttam.
Másrészt viszont némelyik ügyfelem annyira édes volt, hogy nem is éreztem munkának, amit csinálok – teszi hozzá Maszako. – Egyik-másik híres személyiség: volt már vendégem híres futballjátékos és komikus is. Ha elárulnám a neveket, némelyiket még te is ismernéd.
Maszako elmondja a Shincho 45-ben megjelent riportban, hogy becslése szerint munkatársainak fele azért dolgozik a szakmában, hogy kimásszon az adósságaiból.
– Legtöbbjük egyszerű háziasszony. Megveszik a szükséges ingatlant és férjük tudtával kezdenek dolgozni – meséli. – Mivel azonban nincs rendszeres, garantált fizetés, sok hölgy nem tudja beindítani a vállalkozást és idő előtt feladja. Hiába dolgozol minden egyes nap, vannak olyan időszakok, amikor senki sem hív. Ha jól megy a bolt, havonta félmillió jent kereshetnek a lányok.
– Én mindig is forróvérű voltam, azt hiszem, ez az a munka, ami a legjobban illik hozzám – mondja Maszako mosolyogva.

Az ember nem alkothat véleményt valakiről kizárólag a kora alapján. Vannak olyan hölgyek, akik negyvenes éveikre teljesen elvesztik az érdeklődésüket a férfiak iránt; mások, mint Maszako keményen nyomják az ipart túl a hatvanon is.
Mellesleg ki állította, hogy a korosabb hölgyek nélkülöznek minden vonzerőt? Maszako meggyőződése, hogy az Ödipusz-komplexussal megáldott férfiakat mindig is hajtani fogja a vágy, akárhny évesek is legyenek. Ráadásul a nagyik sokkal engedékenyebben, mint az anyukák és bármit megengednek neked nyafogás nélkül. Ne is hívjuk szexnek, nevezzük egyszerűen terápiának.

The Japan Times