A laza öregek dicsőségcsarnoka

Máshol töltöttem a telet, és mondhatom, igazán nagyszerű érzés újra visszatérni a szigetre. Ahogy először körbesétálom, jó érzéssel tölt el a hazai komfort érzete: hajlott hátú hölgyek, szaszaki-köteggel a hátukon, ősz halászok a napi fogással és egy idős ember, aki egy horgonyon üldögél. Tipikus nap Siraisi szigeten.

 Image
Az Otafuku a jólét és a boldogság szimbóluma

Nézem, ahogy egy idős hölgy a temető felé tart. A szaszaki ágakat manapság nehéz begyűjteni, az obaacsanok hosszú rudakat használnak a magasabb fákhoz. Alul már rég eltűntek. Azt hallottam, hogy a zsiráfnak azért van hosszú nyaka, hogy elérje a felső leveleket. Lehet, hogy a szigeten a következő generáció már hosszabb nyakkal születik. Lehet, hogy ezért válnak a japánok egyre magasabbá.
Ahogy elsétálok a kompkikötő előtt, egy ősz hajú, lófarkas férfit látok a biciklijén. "O-kaeri!", kiáltja.
Annyira apró, hogy ha leszáll a kerékpárról, olyan hatást kelt, mintha szétszerelne egy telivér lovat. Aláereszkedése során egy pillanatig olyan képzetem támadt, hogy egyszerűen eltűnik a járdában. Ahogy fürgén landol mellettem, azt mondja: "attól féltem, hogy örökre hazamentél".
– Mandzsi-szan, nem mennék haza anélkül, hogy előtte szóltam neked. Mellesleg ha hazatérnék, magammal vinnélek. – Mandzsi-szan nevet és ahogy újra összeállítja a telivért, újra átfut a fejemen, hogy simán elférne a biciklim csomagtartójában. Otthon pedig azonnal kapna részmunkaidős állást, mint kertitörpe.
Szigetünk igazi gyűjteménye a laza öregeknek. Mandzsi-szan például különleges fenékrángató technikájáról híres, amit a hagyományos Bon tánchoz fejlesztett ki, ő aztán tudja, hogyan kell egy ilyen ünnepséget élővé tenni. Jóbarátja, Kio-csan apró kőlámpások készítésével tölti az idejét.

Image
Kio-csan szenvedélye: a kőlámpások

Lazaságban még őket is megelőzi Jamakava szan, aki enkát énekel a tengernek és aki néha előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak megjelenik nálam, hogy táncoljon egyet a nappaliban. Egyszer meztelenül érkezett. Már majdnem száz éves, úgyhogy Jamakava szan nem ugrik át hozzám többé, de ma is énekel enkát a tengernek és ma is rendszeresen táncol a tolószékében.
A Laza Négyes utolsó tagja nem kelt akkora figyelmet, mert ő a szégyellős laza típus. Ő Otafuku szan, akit azért neveznek így, mert van egy minsukuja (hagyományos japán fogadó), aminek Otafuku a neve, egy kerek arcú asszony után, aki gyakran szerepel a japán táncokban és folklórban. Ez a minsuku tulajdonos minden tevékenység során a háttérben marad – és folyton piros ruhát hord.
Pirosat, minden áldott nap – egyféle sintó Mikulás, ősz hajjal. Amikor megkérdeztem néhány szigetlakót, miért öltözik állandóan pirosba, csak a vállukat vonogatták: "mert egy laza öregember".
Sokat gondolkozom, vajon mitől ilyen tartósak ezek az emberek. Szárazelem? Annyi energiájuk van, hogy néha csak úgy tudom elképzelni, hogy esténként egy konnektorral rácsatlakoznak valami töltőállomásra.
Így amikor összefutottam buddhista papunkkal, és megtudtam tőle, hogy amíg én távol voltam, Otafuku szan elemei teljesen kimerültek, nagyon meglepődtem:
– De hiszen csak 88 éves volt! – kaptam levegőhöz.
Ő volt az első a Laza Négyesből, aki eltávozott. És tartok tőle, hogy a laza öregek nyomába egyetlen laza fiatal sem lép.
Azt hiszem, hogy megnyugvást ad az a tény, hogy ezen a szigeten nem távoznak el az emberek teljesen. Mindenki fenn található a temetőben, és lenn az emberek emlékezetében, ahol mindenki úgy viselkedik, mintha senki sem halt volna meg. Japánban nem hal meg az ember, csak elköltözik – a bucudanra. (Bucudan – buddhista házioltár)
Szóval míg a sírod fenn áll a dombon és virágokkal, szaszaki ágakkal díszítik, az ebédet ugyanúgy felszolgálják neked a bucudanon; a rizst és a teát reggel, napközben pedig egy kevés oszonaemonóval, vagyis rágcsálnivalóból vagy friss gyümölcsből álló ajándékkal kedveskednek az életben maradt családtagok.
Ahogy folytatom a sétát a sziget körül, azon elmélkedve, vajon ki veszi át a negyedik laza öreg szerepét, egy kiáltást hallok a postás irányából.
– Gyere ide! – mondja izgatottan. – Friss híreim vannak! Március 31-én nyugdíjba mentem! Láttad a kunyhót a házam mellett a parton? Egy diszkó-tükörgömböt szerelek fel benne, hogy mindenki együtt karaokézhasson és ihasson minden áldott nap! Adok neked egy különleges tagsági kártyát!
Nevetve, hálásan elfogadom az ajánlatot, immár megbizonyosodva, hogy a Laza Négyes továbbra is működni fog.

Amy Chavez