A japán rendőr és az orális szex

Úgyis olyan felkapott téma, nézzük, hogy zajlik egy rendőr+átlagpolgár+orális szex kombó Japánban.

– Jokónak hívnak, 26 éves vagyok – mondja a lány.
– Mit dolgozol? – kérdi a 29 éves szarariman.
– OL (irodai dolgozó, "office lady") – feleli a lány rebegő szempillákkal.
– Tényleg? Lefekszel velem?
– Az a helyzet, hogy most jött meg, ez egy picit kellemetlen lehet.
– Na jó, akkor használd a szád.
– Aha, asszem.
– Adok érte tízezer jent.
– Ja, akkor rendben. De nem vagyok túl ügyes ezekben a dolgokban, jobb, ha tudod.

A fenti társalgás egy deai kissza (randikávézó) asztalánál hangzott el a tokiói Ikebukuróban. A szabvány munkamenet szerint a férfiak egy olyan tükrön keresztül látják a lányt, amin csak ők látnak át.
Ha a két fél megegyezik abban, amiért a férfi idejött, kéz a kézben elhagyják a helyet és felmennek valami intimebbe.

Csakhogy a fenti párbeszéd délután háromkor hangzott el, vasárnap, amikor a bolt zsúfolásig megtelt és ez a vendég, a többiekkel versenyre kelve igen nehezen talált magának való társat, egészen addig, amíg hősünk színre lépett.
Egy orális beleegyezés nem törvényszerűen végződik a love hotel intézményeiben, hőseink is egy manga kissza, azaz olyan kávézó felé vették az irányt, ahol képregényt kölcsönözve kis, privát helyiségekben lehet üdítőt vagy kávét fogyasztani. És esetleg mangát olvasni.
A férfi egy kicsit fel akarta pezsdíteni a hangulatot, ezért a szokásos kérdéseken túl feltett egyet Jokónak – a lány ezt a nevet használta – a korábbi foglalkozását illetően.
– Mivel foglalkozol a munkahelyeden?
– Hivatali munkát végzek, a Japán Önvédelmi Erőknél.
– Tényleg? A katonaságnál vagy?
– Igen, előtte meg rendőrnő voltam, de voltak apró… problémáim, így aztán ki kellett lépnem.
– Nem hiszem el, hogy ezt hallom – gondolja a férfi. – Itt egy nő, aki nfv-et ígér tízezerért, pedig zsaru volt…
A lány elmesélte, hogy a Szeikacu Anzen (közbiztonság) részlegen dolgozott, ahol az volt a feladata – ülsz, kedves olvasó? -, hogy olyan fiatal lányokat kapjon el, akik endzsó kószai-t, azaz prostitúciót követtek el.
Az "enkó" elleni harc legfőbb eszköze az volt, meséli Joko, hogy civil ruhás rendőrök járőröztek a love hotelek bejáratánál. Fiatal lányokra vadásztak, akik a testüket árulták, hogy aztán becsekkoljanak hirtelen támadt barátjukkal, ám ehelyett a férfiakból és nőkből álló rendőrcsapat kihallgatásán találták magukat. Néha előfordult, hogy a lányok futtatói is rács mögé kerültek.
De az akkor volt, most meg most van, és ha már a pasi megszabadult a ruhájától és vízszintes helyzetet vett fel, akkor a volt rendőrnek nincs más teendője, mint húsz perces lelkes munkával megdolgozni a kialkudott zsebpénzért.
– Igaza volt, tényleg nem valami ügyes – kommentálta a férfi utólag. – De be kell vallanom, a gondolat, hogy egy volt zsarunő ránt le, igencsak beindított.
– Gyakran csinálsz ilyet? – kérdezte a férfi a liftben.
– Az a helyzet, hogy ez volt az első alkalom – mondja a lány. – Ma voltam másodszor ebben a bárban. A tegnapi vendéggel csak vacsoráznom kellett.
– Tudod, mit? Hadd vegyek neked én is vacsorát. Szeretnék többet hallani a rendőrségi munkádról.
– Sajnálom, de nem lehet. Mindezt hátrahagytam. Nem is kellett volna említenem, hogy eleinte zsaru voltam.
Azzal agyőt intett a férfinak és örökre elsétált. Igen, vonja le a következtetést az Uramono Japan, olyan időket élünk, amikor még azokat a dolgokat is el szeretnénk felejteni, amik felejthetetlenek.

Mainichi