Címke: nara

Nara Tókae

Nara mindig jó választás: a lenyűgöző, többszáz éves templomegyüttesek és a parkban pihenő/kéregető őzek közötti séta igazi kikapcsolódást nyújt. Ám augusztus 5-e és 14-e között Nara egy új arcával ismerkedhetünk meg: ekkor ugyanis sötétedés után több tízezer mécsessel, fáklyával és lampionnal világítják ki a híres látnivalókat.

Forrás: www.toukae.jp

Nara Tókae bővebben…

Apró házak

1979-ben az Európai Bizottság egy jelentésében a japán házakkal, lakásokkal kapcsolatban az uszagigoja (ウサギ小屋, nyúlketrec) kifejezést használták. Tény, hogy Japán nagyvárosaiban nincs sok lehetőség európai mértékkel nagy házat építeni. Természetesen a japánok bántónak érzik ezt a kifejezést, azonban az elmúlt években egyre több valóban apró házat (狭小住宅, kjósó dzsútaku) lehet látni, melyeket a helyszűke miatt vagy anyagi megfontolásból építettek és amelyek tervezőik kreativitását dicsérik.

Apró házak bővebben…

Régiók konyhája – Nara

Nara prefektúra, amelyet a Kodzsiki (a legkorábbi ismert japán nyelvű könyv) az ország szíveként ír le, egy hegyek és dombok által közrefogott medencében található. A környező hegyek, az Unebijama, az Amanokagujama és a Miminasijama gyakran szerepelnek a Manjósúban (a legkorábbi verseskötet; mindkettőről olvashattatok a Szaku magazinban). A völgy mentén végig zseniálisan megépített, messzire nyúló rizsföldek sorakoznak. A nyugodtan csörgedező víz és az elöntött táblák mindig is Nara látképéhez tartoztak. Ez az ősi főváros jelentette a Selyemút keleti végpontját, magába szívva Kína és a többi szomszédos nyugati ország portékáját, gondolatait és kultúráját. A főváros később Kiotóba költözött, ahol gyorsan fejlődésnek indult az elegáns udvari művészet, de az igazi japán kultúra gyökerei Narában erednek. Ha tehát a narai konyhaművészettel ismerkedünk, egyúttal bepillantást nyerhetünk a kiotói konyha előzményeibe is.

Régiók konyhája – Nara bővebben…

Nara megfújta a turistacsábító kürtöket

A narai önkormányzat új programokkal igyekszik elérni, hogy a turisták ne csak egy napra utazzanak el a városba. Júliusban reggel és este összehívják a parkban szabadon kószáló őzeket, amit egyébként csak télen szoktak tenni. Ezen kívül elindul a “Tenpjo tapasztalat” nevű program, amely segít a vendégeknek betekintést nyújtani abba a korszakba, amikor még Nara volt a főváros. A program részvevői nigirizumit, vagyis kézzel öntött kínai tintarudacskát készítenek, és mennyezeti díszítő motívumokat – például manóarcokat – rajzolhatnak.
Tavalyelőtt csaknem 14 millióan látogatták meg a várost, de csupán 14 százalékuk aludt ott.
A kevés ott töltött vendégéjszaka egyik oka az, hogy a legtöbb templomot és szentélyt kilenctől ötig lehet csak látogatni. A nagyszerű helyi tömegközlekedés ironikus módon azzal a hátránnyal jár, hogy a turisták könnyedén körbejárhatják a nevezetességeket egy nap alatt, majd visszatérhetnek Kiotóba vagy Oszakába éjszakázni.
Egy évtizeddel korábban még sokkal több iskolás érkezett Narába – tavalyelőtt már csak feleannyian, 147 ezren voltak.
Az őzek összekürtölése ezentúl tehát minden hétvégén és az ünnepnapokon is megtekinthető. A tintarudcsakák készítését pedig akár este kilencig is kipróbálhatják a látogatók. A programokat külön a figyelmébe ajánlják azoknak a tanároknak, akik az iskolai kirándulást előkészítendő Narába utaznak.

Yomiuri Shimbun

1200 évig megtartotta az illatát a fa

A Nara tartományban lévő Todaiji templomban lévő ókori fadarab, amelyet 1200 évvel ezelőtt importáltak Kínából, megtartotta az eredeti illatát, mondta az Oszakai Egyetem egyik kutatója.
Az 1,56 méter hosszú és 11,6 kilogramm súlyú ranjatai fát a templom Shosoin termében őrzik más felbecsülhetetlen értékű kulturális kinccsel együtt. A ranjatai az aloe illatos fafajhoz tartozik és valószínűleg indokínából származik. Nyílt láng fölé tartva a fa édeskés illatot áraszt amely nagyon értékes füstölő alapanyag.
Csak a császárok és a császári adományként jutalmazott személyeknek volt joguk levágni egy darabot a fából, hogy füstölőként használják. Feljegyzések szerint olyan személyek tartoztak ide, mint pl. Ashikaga Yoshimasa (1436-1490) és Oda Nobunaga (1534-1582).
Kaisuka Yoneda, az Oszakai Egyetem Múzeumának docense analizálta a fát és megállapítása szerint az illat akkor keletkezik, ha a különböző összetevők kombinálódnak egy szerves komponenssel.
Yoneda mintát vett a fából és összehasonlította az illatát egy friss aloe fával. Úgy találta, hogy a két minta összetevői majdnem ugyanolyanok, amely azt mutatja, hogy a fa megtartotta az illatát. Megállapította továbbá, hogy a zensenko fa aromája is megőrződött amely szintén az aloe egyik alfaja és amelyből Shomu császár (701-756) egy emléktárgya készült.
Egy ókori santálfa azonban, amelyet szintén a templomban őriznek, olyannyira elvesztette már az illatát, hogy szaglás alapján már nem lehet felismerni.
– A fa felületén lévő gyanta az évek során megszilárdult és magába zárta az illatanyagot – mondta Yoneda a ranjatai és zensho fadarabokról.

Yomiuri Shimbun