Sokan a debreceni K-1 Magyar nagydíj egyik nagy esélyesének tartják, a Union Sport nehézsúlyú versenyzőjét, Szecsei Szilárdot. Lapunk klubjával jó viszonyt ápol, jó ideje kísérjük figyelemmel Szilárd munkáját. A nagy hazai megmérettetés előtt telefonon beszélgettünk vele.

- Hogyan készülsz a legkomolyabb hazai K-1 versenyre?
- Már 3 hete folyamatosan edzőtáborozok. Épp most értem haza Orosházáról, ahol sensei Zsiga Zsolt edzőtermében tréningeztünk. Nagyon jó volt. Előtte Horányban voltam kyokushin edzőtáborban, azt megelőzően pedig Tokajhegyalján.
- Most egy kis pihenés jön?
- Nem. Készülünk itthon tovább, a megszokott módon.
- Lesz még edzőtábor a verseny előtt?
- Igen. Úgy volt, hogy Horvátországba utazunk, de annyira bevált és ideális az Orosházi helyszín, hogy oda megyünk még vissza, a formába hozásra.
- Milyen formában érzed most magad?
- Még 2 hét van a versenyig, de most nagyon jól vagyok, nagyon jó formában érzem magam.
- Kikkel tréningeztél?
- A csapat „megszokott” tagjaival, illetve Ferenczi Gyurival, aki francia bokszbajnok, valamint Varga Balázzsal, aki kyo-zott, és most évek óta eredményes bokszoló.
- Mit vársz a versenytől?
- Nagyon szeretném élesben kipróbálni a nemrégiben elkezdett új „harcmodort”, illetve a gyakorolt technikákat. Illetve most egy kicsit másképpen is készültünk, mint korábban, kíváncsian várom az eredményét.
A versenyen a cél a győzelem. Mindenképpen meg kell nyernem a K-1 Magyar nagydíjat!
- Sok sikert hozzá!
- Nektek is a lapotokhoz!
 
A Szaku magazin interjút készített a Nemzetközi Shidokan Szervezet európai elnökével, a francia Shihan Richard Gillessel, aki nemrég kapta meg a 6. dant.

A mester egy szemináriumot tartott hazánkban, és vizsgáztatott is, majd bíráskodott a Shidokan Gálán.

Őszintén meglepett, amikor megláttam. Egy ötven év körüli férfi, aki láthatóan nagyon jó erőben van. Már kissé őszül váll alá(!) érő haja, és apró fülbevalót visel. Nem egy megszokott külső egy harcművész mester számára. Azonban a külső mögött ott volt a lényeg, amit képviselt: tudást, erőt, határozottságot. Amikor bemutatta az aktuális feladatot, mindig nagyon figyeltem a mozdulatait. Korát meghazudtoló koordinációval, erővel és pontossággal tette mindig, a kéz- és a lábtechnikáknál egyaránt. A vizsga után készségesen vállalkozott a beszélgetésre, és nagyon közvetlen volt.

Image

- Osu, Shihan! Mióta tölti be az európai szövetség elnöki pozícióját?

- 6 éve vagyok az európai szövetség elnöke, és már 15 éve vezetem a francia szövetséget.

- Milyen küzdősportokat gyakorolt korábban?

- Először shotokan karatéztam négy évig, majd teakwandózni kezdtem, mert nem tartottam a shotokant elég életszerűnek. Ezt a stílust is négy évig gyakoroltam, de ugyanaz volt vele a gondom, mint az előzővel. Majd elköltöztünk Nizzába, ahol már volt lehetőségem kyokushin karatét gyakorolni. El is kezdtem, és már 7 éve gyakoroltam a szakágat, 1. danos voltam, amikor 1987-ben a kyokushin vb alkalmával találkoztam Japánban Kancho Soenóval, a shidokan alapítójával. Ekkor már nem tetszett nekem, hogy túl sok pénzt kellett fizetnem rendszeresen a francia szövetségben, illetve a Kancho hívott is saját stílusát gyakorolni, ami így is lett. 1989-ben tértem vissza ismét hozzá, és ekkor levizsgáztam 2.danra shidokanból. Ha nem találtam volna a shidokanra, talán már nem is foglalkoznék küzdősportokkal.

- Shihan Franciaországban él és oktat. Sok tanítványa van?

- Franciaországban 17 dojóban oktatják ezt a stílust, és 800-an gyakorolják. Konkrétan az én dojómban 140-en edzenek. Itt heti 3 tréninget vezetek.

- Foglalkozott versenyzéssel?

- Igen, 10-12 francia kupán voltam dobogós. Fontosnak tartom a versenyzést, nem ez a cél, de szinte elengedhetetlen a fejlődéshez. Fontosnak tartom a kihont (alaptechnika) és a katát (formagyakorlat) is.

- Hogyan fogalmazná meg a shidokan stílus lényegét?

- Három fogalom: hatalom, szellemiség, őszinte becsület. A shidokan egy jó irányú fejlődése a kyokushinnak. Hisz itt már van boksz, a versenyeken, vizsgákon is. Ringben zajlik a küzdelem. A Shidokan szervezet kicsi, de nincs vita, összetartás van. Nagyon fontos a tisztelet és a szellemiség. És mi nyitottak vagyunk. Minden versenyre elmegyünk, és mi is szívesen látunk bárkit.

- Rendszeresen tréningezik még?

- Régen nagyon sokat edzettem, napi egy-kettőt. Ma már csak hetente edzek ennyit, sok edzést tartok, építkezek, a dojómat is nemrég építettem.

- Milyen s shidokan helyzete Franciaországban?

- Franciaországban a küzdősportok helyzete nagyon sajátos. Nagyon sokan foglalkoznak judóval, közel 700 000 ember, karatét 200 000–en gyakorolnak, de ebben benne van minden stílus, és csak egy szervezet van, egy közös. A támogatások is közösek, így nagyon nehéz érvényesülni. De mindenki a shidokanról beszél, mindenki ismer minket.

Image

- Ismeri Jerom Lee Banner-t, a híres K-1 küzdőt, illetve Jonni Desnetet, a hazánkban is jól ismert Kyokushin karatést?

- Jerom Lee Banner nagyon híres Franciaországban és nagyon népszerű. Jonni-t hívtam, hogy jöjjön hozzám, és gyakorolja a shidokan karatét, de nem akart váltani, maradt a kyokushinnál. Nagyon tehetséges versenyző.

De sokáig nálam edzett Christophe Midoux is, aki mára elismert ketrecharcos az egész világon. Néha még mindig lejön hozzánk edzeni.

- És milyennek látja Magyarországot, a magyar shidokanosokat?

- Magyarország gyönyörű, akárcsak a magyar nők. Nagyon örülök, hogy országuk csatlakozik az Európai Unióhoz, mert szerintem nagyon jó szellemiséget, hagyománytiszteletet hoznak magukkal. A magyar shidokan karatésok jók, nagyon jók. Mindig arra törekszenek, hogy jobbak legyenek.

Image

- Lapunk nagyrészt Japánnal foglalkozik. Mi a véleménye a shidokan őshazájáról?

- Már tízszer voltam ott, de még mindig nem értem, hogyan működik Japán. A félelem és a tisztelet egy érdekes keverékét látom ott. Nehéz megmondani, hogy valaki épp fél tőlünk, vagy tisztel minket. Japánban minden a Yakuza kezében van, akik egy különös „kódrendszert” használnak mozgásukban, öltözködésükben, viselkedésükben, amit nehéz megérteni. Az emberek alapvetően kedvesek. Szeretem, egy nyugodt ország. Egyre kevesebb harcművészeti tanuló van ott, mert a fiatalok szívesebben mennek teniszezni, baseballozni, futballozni. Erről sokat beszélgetünk, vitatkozunk Soeno Kanchóval.

- Osu, Shihan! Köszönöm az interjút!

- Szívesen. Nagyon örültem!

Stefanovics József

 
 

Sato mûvészete talán egy kissé furcsa, mint ahogy az ízlése is, de végülis egy mûvész értéke éppen attól magas, hogy eltér az átlagos dolgoktól. Kiépítve ezzel egy sajátos világot, amit aztán vagy megértenek az emberek, vagy nem. Ahogy õ mondja, rendszerint nem. Hiszen az emberek épp az elõl menekülnek, amit mûveiben ábrázolni igyekszik.

E riportot, amit vele készítettem egy étteremben kellemes hangulat közepette, átnyújtom a Szaku olvasóinak, bár amit szavaival igazán ki akart fejezni, nem hiszem, hogy sikerülhet élethûen magyar nyelvre átültetni. Sato ugyanis nem képeket és szobrokat készít, bár azt látjuk a szemünk elõtt, hanem érzelmeket, emberi belsõ tulajdonságokat. Az érzéseket pedig nehezebb szavakkal leírni. Mivel ilyen szavak leírására Sato nem volt képes, szobrokba öntötte õket. Mûvei beszélnek helyette.... ­ persze csak azoknak, akik érezni tudják a mondanivalót. Akik egy képre pusztán azt tudják mondani, hogy szép vagy csúnya, azok nem érthetik a mûvészetét sem.


­ Szobraid engem ledöbbentenek. Bevallom, mikor elõször megláttam, Hiroshima jutott az eszembe. Ehhez hasonló jeleneteket mutogattak az atombomba ledobását követõ pillanatokról. Van valami köze a szobraidnak ehhez a borzalomhoz?

­ Nem, nincs semmi a világon. Viszont egyáltalán nem csodálkozom a kérdéseden. Majd minden külföldi ugyanezt kérdezi tõlem a kiállításokon. A legtöbben azt hiszik, amit te is hittél, hogy mûveimben Hiroshimát, az azt túlélt embereket ábrázolom. Sõt, olyan külföldi is volt, aki egyszerre három képet is vett, mert szentül meg volt arról gyõzõdve, hogy ezek a Hiroshimai visszaemlékezésekbõl fakadnak. Nem tudtam meggyõzni arról, hogy ez nem Hiroshima. Japán vagyok, ezért nem tudatosan is belém ivódott már az akkori esemény, szerinte. Vitatkozni vele nem sok értelme volt. Egy kicsit persze kellemetlen érzés, hogy valahol a világ másik végén, valakinek a lakásában az én képeim csak azért lettek felakasztva, mert abban Hiroshimát véli látni a gazdája.

­ Mégis, akkor mit ábrázolnak a szobraid? Mert amit én látok, az torz alakok, fájdalmas arcok, csont és bõr testek, síró gyerekek, egyszóval a vidámságnak semmi nyoma.

­ Pedig én elsõsorban az örömet fejezem ki szobraimban. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de így van. Az öröm kifejezésére nálam nem egy nevetõ arc ábrázolása a legideálisabb. Hiszen csak az tudhat szívbõl örülni, aki a szomorúságot is ismeri. Az öröm élménye a szomorúság felismerésébõl fakad. Tudjuk, mi az ami szomorúsággal tölti el a szívünket, ezért tudunk örülni annak a másiknak. Ha csak a másik van, az már nem lehet õszinte öröm.

­ Ezek szerint a szenvedõ emberi alakokkal valójában annak ellenkezõjet kívánod kifejezni?

­ Szó sincs róla. A szenvedõ témák a szenvedés megértése végett készülnek. Egy ember, aki mondhatni jólétben él, látszólag semmi gondja, amikor a szobrom elé lép, tulajdonképpen önmagát ismeri fel benne. Kívül ugyanis azon igyekszenek az emberek, hogy magukat szépnek, vonzónak mutassák mások elõtt, miközben könnyû kitalálni, hogy lelkileg gyötrõdnek és szenvednek. Az emberek becsapni igyekszenek önmagukat. Mintha jól élnének, mintha jólétben élnének. Én azt ábrázolom tehát, ami a lélek mélyén van. Nem szobrok ezek, hanem érzések, egy megfogható alakba öntve.

Ha pontosan akarnám kifejezni, akkor éppen, hogy az életet ábrázolom vele. Hogy mi az élet és mitõl élet az, azt csak olyan ember tudhatja, aki szenvedéseken ment már át. Aki gyötrelmes életet élt meg, az az élet valós örömét, jobban mondva igaz értékét is tudja. Aki még élete során nem élt át keserves idõszakot, annak nincs, aki meg tudná mondani, hogy az élet mitõl szép. Az életet ugyanis csak önmagán keresztül értékelve látja. A jólétben élõ ember ezért elfelejtette már azt, hogy az emberi értékek miben rejlenek. Aki ezt elfelejti, mert békés helyen, jómódú családba született, az emberi tulajdonságként az önzést és saját érdekekért való küzdelmét hordja magában, másban sem láthat mást, mint ellenfelet, idegent, akit nincs miért szeretni... ­ hiszen az egy másik ember, akit nem érdemes szeretni.

Az emberszeretet üres szóként élhet ott, ahol jólétben élõ emberek gyûlnek össze. Jól hangzik, ezért szeretik hangoztatni. Valójában fogalmuk sem lehet róla, mit is kellene érteni emberszeretet alatt. Az ember iránt érzett szeretet ugyanis azokban fejlõdik ki tisztességesen, akik szenvedéseket éltek át.

A szenvedést átélt emberek tudják, mi az: élni, és hogy élni mennyire fontos dolog. Aki tudja, mi az: élni, az mások életét is becsben tudja tartani, mert tudja... érzi, hogy másnak is mi a legfontosabb ­ élni!

Tudhatja­e valaki, mi az: élni, ha az élet nem kínozta meg soha? Tudhatja­e az élet gyönyörûségét élvezni az, aki nem élt még át halálos pillanatokat? E véleményem látszódik szobraimon. Úgy gondolom, a kegyetlenséggel csak a szeretet veheti fel a harcot. Szeretni viszont csak az tud­hat, akit már kegyetlenül megkínoztak. A szomorúsággal szemben csak az öröm veheti fel a harcot és változtathat rajta. De örömet átnyújtani is csak az tudhat, akinek szomorúsága már folyókat töltött fel valamikor. A mindezeket már egyszer átélt emberek azok, akik az életet nagyra tartják, emberekben társakat látnak, akiken segíteni akarnak, ezek az emberek tiszta szívbõl tudnak örülni is... a látszólag apró dolgoknak.

Az élet tehát véleményem szerint a szenvedésben rejtõzik. Mert szenvedéseket élünk át, ezért örülünk annyira az életnek. Az ember alapvetõen szenvedésre született. Az élvezetek hajszolása, a viszonylagos örömök keresése csupán ennek elrejtése végett történik. Élni fájdalom. Fájdalmat átérezni az élet, a létezes átérzése. Élni a fájdalmon keresztül lehet.

A fájdalom az, ami arra emlékeztet, hogy az életért küzdeni kell. Ahhoz, hogy boldogság legyen a része, azért küzdeni kell, az örömért valamit tenni kell. Boldogság és öröm nincs önmagában, nem létezik az emberek között. Ezt az embereknek maguknak kell megalkotniuk, azért szüntelen harcolniuk. Mivel gazdagság is csak a nyomorgók hátán születhet, ezért a pénz értékét is a nyomorgók érzik jobban. Mivel boldogság is csak a szomorú emberek sorsán születhet, a boldogság értékét is a szomorú sorsú emberek érzik jobban. Akik mindezt jobban érzik másoknál, azok ellenben mindennek nem adnak hangot. Érzéseiket ki sem képesek fejezni olyan módon, mint ahogy megteszik helyettük azok, akik sohasem élték át ezeket. Akik átélték, nem lehetnek képesek kifejezni magukat, fõleg nem úgy, hogy azt mások is megérthessék. Ezeket az érzéseket nem is lehet másképpen kifejezni, mint tapintással.

­ Mégis, hogyan születik meg egy­egy mû? Mibõl meríted az ihletet?

­ A zenébõl.

Még mielõtt félreértenél, nem pop-­ vagy rockzenérõl van szó, hanem eleve valami õrjítõ, szomorú, életet kioltó hanghatásokról. Ilyen zene is létezik, és én ezekbõl merítem a gondolataimat. Zenehallgatás közben megjelennek elõttem az alakok, akik ahogy a zene is sugallja, futnak, menekülnek, szenvednek s keresik a kiutat, a reményt. Ilyenkor tehát a zene egészen a bensõmig hatol, olyan mélyre megy, ahol azok az érzelmeim lakoznak, amiket különben nem mutatnék ki soha senkinek, olyan mélyen, hogy még magam iránt is szánalmat érzek. Mivel ilyenkor kiderül, hogy valójában egy szomorú és letört ember vagyok. Tehetetlen ember, akit magával sodor az emberi kegyetlenség és ridegség. Tenni akarok ellene, szeretetet akarok kapni, szeretni szeretnék másokat, de nem engedi meg a környezet, hogy lelki gondjaimmal foglalkozzam.


Törtetni kell,
törtetni.
Törtetni kell
és törtetni,
Letaposnak.


Márpedig én harcolni akarok az életért, a szeretetért, akármilyen értelmetlennek is látszik mindez azok szemében, akik törtetnek, csak elõre, másokon át, másokat nem kímélve soha. Márpedig én akkor is ki kívánom fejezni az érzésem, kifejezni az emberek lelkének legmélyén guggoló kegyetlenséget.

... hogy értelmet nyerjen a szeretet.

 

fordította: Kiliti Joruto

 
Ki van on-line?
Oldalainkat 54 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Japános programok
Linkek