Élménybeszámolók - Jo újra Japánban

Nagyon régen írtam, a szemfülesebbek kiszámolhatták, hogy a három hét továbbképzés három hete letelt. Most a hosszú hétvégén hosszú beszámoló következik. :)

 

Egy hónappal ezelőtti péntekig tartott a beszámoló, onnan folytatom. Szombaton Udzsiba mentem találkozni egy barátnőmmel.

Utánanéztem, hogy tudnék a leggazdaságosabban utazni, és felfedeztem a Kansai Thru Pass-t (関西スルットパス). Kelet felé Kóbéig, sőt Himedzsiig, nyugatra Naráig, Kiotóig, sőt a Biva-tó partjáig, délen Vakajamáig lehet vele menni. JR-vonalat nem lehet használni, de a Hankyú-t, Hanshin-t, Keihan-t (hogy csak a nagyobbakat említsük) igen, a városi metrókat és buszokat is. A vonalhálózatról bővebben itt:

http://www.surutto.com/images/ticket/kansai_thru_pass/english/en_map.pdf

A kétnapos jegy 3800 jen, vagyis egy napra 1800 jen (de csak két vagy háromnapos jegyet lehet venni). Ez, ha azt nézzük, hogy a Kansai reptérről Oszaka szívébe, Umedába eljutni minimum 1120 jen, láthatjuk, hogy nagyon jutányos ár.

Arra kell ügyelni, hogy nem minden állomáson kapható, csak a nagyobbakon. Nekem legközelebb a Kanszai reptér volt (egy megálló), így az volt az első úti cél.

Rövid ideig Japánban tartózkodó külföldiek, illetve külföldön élő japánok vehetik igénybe. Oszakai lakosok nem. Kicsit aggódtam, mivel bár csak három hétre mentem, vízumot kaptam oszakai lakcímmel, de nem volt semmi probléma. Csak a nevet és útlevélszámot kell felírni egy formanyomtatványra.

11 órát beszéltünk meg az Udzsi állomáson, úgyhogy előző este előkaptam kedvenc útvonaltervezőmet, a http://www.hyperdia.com-ot. Ezen be lehet állítani, hogy JR-vonalat, sinkanszent, stb.-t ne mutasson.

Reggel tehát a reptérre indultam. Kicsit elszámoltam magam, így csak fél órám volt beszerezni a kártyát a reptéren és visszatérni az állomásra. Összesen két perc alatt megszereztem a kártyát. Ezután észrevettem, hogy nincs memóriakártya a fényképezőgépemben. Az információn megkérdeztem, hol lehet venni, több helyet is ajánlottak, de biztosra nem tudták mondani, hogy lesz-e. A TSUTAYA-ba mentem, az volt legközelebb, a kasszánál volt is. Kb. 2000 jenért vettem egy 16 GB-os memóriakártyát és ezután lazán elértem a vonatot.

A reptértől Udzsiig kb. két óra az út. Kitahamában egy nagyon kényelmes IC-szerű vonatra szálltam át, ezzel mentem Csúsodzsimáig.

Onnan már csak negyed órát utaztam egy pici vonattal, és 10:55-re Udzsiban voltam.

A Keihan állomás előtt

Udzsi Kiotó megyében található, Kiotó és Nara között. Leginkább a zöld teáról híres, aminek itteni termesztését Asikaga Josimicu kezdte el támogatni a 14-15. században, ám a zöld tea mezők a várostól most már messzebb találhatók. Udzsiban játszódik a világ legrégibb regényének, Muraszaki Sikibu Gendzsi monogatari-jának utolsó tíz fejezete, így itt található a Gendzsi monogatari múzeum is.

 

Egy kis kitekintés az Udzsiban játszódó fejezetekről:

A főszereplő Gendzsi (Hikaru) fia, Kaoru és a lányától származó unokája, Niou (vagy Nio-no-mija - illatos herceg), akik jó barátok. Kaoru igazi apja Gendzsi unokatestvére, akinek viszonya volt Gendzsi feleségével. Szóval Kaoru, akinek elege van az udvari életből, Udzsiba kezd járni egy herceghez, akinek szintén, és emiatt visszavonult Udzsiba. Kaoru itt hall először születésének körülményeiről. Emellett megtetszik neki a herceg lánya, Oigimi. A herceg halála után feleségül kéri, ám ő elnyomva érzéseit, azt ajánlja Kaorunak, hogy inkább a húgát, Naka-no-kimit vegye el. Kaoru ráveszi Nio-no-miját, hogy vegye el Naka-no-kimit. Ő el is csábítja a lányt. Ezután Kaoru ismét feleségül kéri Oigimit, ám a lánytestvérek úgy érzik, a fiúk csak szórakoznak velük, így Oigimi úgy dönt, nem akar tovább élni, és hamarosan éhen hal. Nio-no-mija elveszi Naka-no-kimit. Halála után Kaorut az udvar arra készteti, hogy vegye feleségül Jugirit, Gendzsi egy másik unokáját. Kaoru ezután Naka-no-kimi iránt kezd érdeklődni, mert az Oigimire emlékezteti. Naka-no-kimi próbálja átterelni a férfi vonzódását egy féltestvérére, aki szintén hasonlít Oigimire. Amint Kaoru meglátja ezt a lányt, Ukifunét, beleszeret. Ám Nio-no-mijának is megtetszik, és mindketten viszonyt kezdenek vele. A lánynak előnyösebb lenne Kaoru, de jobban tetszik neki Niou.  Nem lát más megoldást, mint hogy belevesse magát az Udzsi-folyóba.

Egy szerzetes menti meg, és az amnéziás lány buddhista apáca lesz Onóban. Amikor Kaoru rájön, hogy a lány él, odamegy, de a lány nem akar találkozni vele. Itt hirtelen véget ér a történet.

Udzsiban a Keihan és a JR állomása máshol van. Én Keihannal érkeztem, ami két percre sincs az Udzsi-folyótól. A híd lábánál található Japán legrégibb teaháza, a másik lábánál egy Muraszaki Sikibu emlékszobor.

Udzsiban minden étteremben és boltban zöld teás ételeket, édességeket és italokat lehet venni. Mi ebédre csa-udont, zöld teás (és zöld színű) hideg udontésztát ettünk.

Ezután a Bjódó-inbe mentünk. Az 1053-ban épült buddhista templom Arany Főnix Csarnoka a japán tíz jenesen szerepel. A Bjódó-in-t 1994-ben az UNESCO Világörökségi Listájára is felvették, mint Kiotó történelmi emlékhelyeinek részét. Jelenleg sajnos éppen felújítják, de a kincstárában őrzött kincseket és az azt díszítő szobrokat bemutatja egy kiállítás.

Egy másik hídon mentünk vissza.

Az Udzsi-folyón lehet csónakázni. Nyáron éjszaka kormoránnal halásznak, láttuk a madarakat a ketrecben.

Megnéztük az Udzsigami-szentélyt, aztán visszaindultunk az állomásra. Délután 2-kor ismét vonatra szálltam. Még korán is volt, meg ki is akartam használni az utazókártyámat, úgyhogy úgy döntöttem, elugrok a Biva-tóhoz.

Már reggel is gondoltam rá, mert a térképen nem tűnt olyan messzinek, és Udzsiban a barátnőm is utánanézett, hogy onnan csak egy-másfél óra. Ráadásul még soha nem láttam a Biva-tavat.

Udzsitól a negyedik megállónál, Rokudzsizóban, majd Jamasinában szálltam át. A második átszálláskor már szakadt az eső. Fél óra múlva a Biva-tó partján, Hamaócúban már csak szemerkélt. Hamaócú nagyobb város, nem olyan volt, mint elképzeltem (kis halászfalvakat sorban a parton), de az eső miatt (és mert csak eddig jöhettem a jegyemmel) nem mentem tovább.

Az iránytűn látszik, hogy Hamaócú a tó egyik csücskében van

Szóval fényképeztem párat a kikötőben, a parton, kerestem egy szuvenírboltot, és jöttem haza. Az állomáson nagyon segítőkész volt az ekiin (állomás-alkalmazott), így nem is arra mentem haza, mint amerről jöttem, hanem egy rövidebb úton, Kiotón át.

Este 8 körül értem haza.

 

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 91 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek