Kezdőlap Rovatok Hírek, érdekességek SNEP

A szociológia területén a kétezres évek elejétől tűnt fel egy új fogalom, a NEET. Ez a fiatalok azon rétegét jelenti, akik már nem járnak se iskolába, se továbbképzésre, és munkájuk sincs.

A szüleik házában élnek, eltartatják magukat, és néha részmunkaidős munkákat vállalnak. A NEET szó az angol "not in education, employment or trainig" definícióból ered. A NEET-eknek kevés barátja, ismerőse van, inkább a virtuális világban érzik jól magukat. Az a legjobb, ha ki sem kell menni a szobából.

Ez a szülőknek óriási tehertétel, ugyanakkor aggodalom. Ez már olyan méretű társadalmi probléma- nem csak Japánban-, hogy nemcsak a szakirodalom foglalkozik vele, hanem a média minden formája.

A Tokiói Egyetem professzora, Genda Júdzsi szerint egy újabb elnevezés van elterjedőben, ez a SNEP, mely a "solitary, non-employed person" definícióból jön, ugyanakkor a japán "oya no sune wo kajiru" szólásból is, ami szó szerint azt jelenti, hogy a szülő lábszárát rágja, átvitt értelemben függ tőle.

20-tól 59 éves korosztály azon tagjai tartoznak ebbe a körbe, akikben a legkisebb hajlandóság sincs arra, hogy munkát keressenek.

A professzor által 2011-ben végzett felmérés szerint a Japánban élő 2.65 millió NEET csaknem 60 százaléka, 1.62 millió SNEP.

A Nikkan Gendainak egy középkorú, átlagos vállalati dolgozó nyilatkozott, akinek mindhárom fia SNEP: egy harminc év körüli, kettő a huszas éveiben jár.

"A feleségem részmunkaidős munkát vállal, így ketten nettó 400.000 jent hozunk haza. Ebből még meg tudunk élni, de hamarosan nyugdíjasok leszünk. És mi lesz velük, ha meghalunk? Nagyon aggódunk miattuk. Mindhárman viszonylag jó eredménnyel végeztek az iskolában, ám az első munkahelyükön leromlott az egészségi állapotuk, egyre nehezebben jöttek ki a kollégákkal, végül mindhárman felmondtak. Semmilyen kapcsolatuk nincs, amit fel tudnának használni a munkakereséshez. Emellett a társkapcsolat iránt sem érdeklődnek. Most már nem tudok mit tenni, mint sajnálni őket."

Mi a megoldás?

Az okinavai Naha skizofrénia rehabilitációs központból Tokura professzor szerint: "Ne kényeztessük őket. Bár kényelmetlen, béreljük egy lakást nekik a házunkhoz közel, ha éhesek, hazajöhessenek enni, de semmilyen más segítséget nem adjunk nekik. Ilyenkor néhányan erőszakosak lesznek - ebben az esetben hívjuk ki rájuk a rendőrséget. Ne foglalkozzunk azzal, hogy sérül a szomszédok körében az "arcunk", ez helyrerakja őket. Összefoglalva: a saját és a szülők kedvéért is, ki kell dobni őket otthonról"

JapanToday

 

 
Megvitat (1 hozzászólás)
SNEP
May 21 2013 04:27:49
Ez a szál tartozik a cikk tartalmához: SNEP

Ilyenek sajnos, nemcsak Japánban vannak, hanem pl. Spanyolországban, ott "nini"-nek nevezik őket: a "ni estudiar, ni trabajar", azaz "se tanulni, se dolgozni", meg Amerikában, de itthon, Magyarországon is vannak. Pszichológusként személyesen én is találkoztam egy ilyen nővel, aki éppen abban a faluban lakik, ahol pszichológusként dolgozom. Ez a nő is viszonylag jó tanuló volt, Győr legjobb gimnáziumában érettségizett. De a diplomás ápoló szakot már nem végezte el, mihelyt hozták a hullát anatómia gyakorlaton, rosszul lett, és abbahagyta a tanulmányait. Azóta mind a mai napig egyetlenegy napot sem dolgozott sehol, de se dolgozni, se tanulni, se családot alapítani nem akar. A Doktornőnek is meg a szociális munkásnak is tartozik nem kis összeggel, Szüleit zsarolja, elhordja a nyugdíjukat, teng-leng, nem izgatja, hogy ha a Szülei meghalnak, ki fogja eltartani, miből lesz nyugdíja, stb. Ja, és persze, nekem sem fizet, mert nincs miből)Azzal a panasszal jött hozzám, hogy sodrófával veri az Édesanyja, és öngyilkos akart lenni.....Álomvilágban él, állandóan hazudozik, pl. már "eltemette" a fél falut)
#5572

Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 1 bejegyzés)