Annak, aki régebb óta olvassa a Szakut és/ vagy Sabolc blogját, nem teljesen ismeretlen Dave Barry amerikai humorista / író neve. Dave 1992-ben járt Japánban három hétre, és írt belőle könyvet, ami nekem még az ösztöndíj alatt, Macumotóban jutott a kezembe, és annyira precíz képet adott egy sor japán furcsaságról, hogy levélírás és saját magyarázkodás helyett hirtelen felindulásból lefordítottam az egészet, és abból idézgettem ismerősöknek, a naplóban (amiből később a blog lett), fórumokon és még sok más helyen. Rossz nyelvek szerint még terjedt is a dolog, "agyonmultifénymásolt" változatban.

 

DBDJ cover

Régóta tervezgettük, hogy hivatalosan is megjelentetjük a fordítást... de persze mire valóban rendesen átnéztük az anyagot, odaadtuk igazi nyomdai korrektornak (ezúton is hála neki a gondos munkájáért), megvettük a kiadás jogát, évek teltek el (mindig volt valami fontosabb, amit hirtelen csinálni kellett). De ami a lényeg: most már tényleg megjelent a könyv, és az, aki érdeklődik Japán iránt, de rosszul viseli a száraz tankönyveket és útleírásokat, aligha talál ennél szórakoztatóbb olvasmányt. A kiadó oldalán van pár oldalnyi minta a könyvből, tessenek beleolvasni bátran. Addig is egy kis ízelítő, miket is tapasztalt meg Dave Japánban:

******************************************************

 Egy sor ínycsiklandozó keleti gasztronómiai különlegességet („a japánok menetrendszerűen esznek olyan dolgokat, amelyekhez továbbra is hozzá vannak nőve olyan kirívóan elfogadhatatlan szervek, mint szemgolyók, tapadókorongok és egyebek”); az igényes japán kultúrát („egyórányi kabuki-nézés felér tizenhét órányi más, érdekfeszítőbb tevékenységgel, teszem azt gyökérkezeléssel“); és szemtől-szemben (na jó, hastól-hasban) tapasztalhatta meg a japán sportszenzációt, a szumóbirkózást („két igen kövér, szuszpenzoros pasas huzakodása úgy három másodpercig“).
Id. George Bush és a japán miniszterelnök feledhetetlen vacsorája óta (amikor is az idősb Bush Miyazawa ölébe hányt) nem látott a felkelő nap országa hasonlóan jószándékú követet, mint Dave Barry. Kísérje el útján Ön is, amint éppen hatvanas évekbeli slágereket énekel egy karaoke-bárban, feleségül vesz egy olyan idős gésát, mint a nagymamája, hajlong szinte mindenkinek és sokféle formában éli meg a kultúrsokkot, mint például

  • • Hogyan nem tanultam meg öt perc alatt japánul
  • (Avagy: „Szépséges jó reggelt kívánok, uram!”)
  • • A japán ipar titkai (alighanem le kellett volna írnom őket)
  • • Humor Japánban (Vegyék el a tófumat! Kérem!)
  • • Sport Japánban („Hé, ütő! Repítsd el hangosan!”)
  • • Elveszve Tokióban (Avagy: Műanyag tintahal nyomában)
  • • Szállás egy japán fogadóban (Béke, nyugalom, rovarok)

DBDJ cover

 


 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)