Kezdőlap Rovatok Amy világa Az ikebanák titkos élete
Az ikebana a virágok rendezésének japán művészete – Amy az őket alattomos módon kihasználó liliomok kapcsán értekezik a kérdésről.

 

 

Néhány napja elkezdtem sárga foltokat találni a ruháimon. Reggelente még foltmentes voltam, de a nap végére mindig találtam egy sárga pacát valahol az ingemen. Néha csak egy olyan jelzésértékű foltocskát, máskor egy egész vastag sárga csíkot. Egy idő után kezdtek a foltok férjem ingein is megjelenni, főleg a vállai környékén. És nem lehetett őket kimosni.

Napokig próbáltam becserkészni a Sárga Foltok Elkövetőjét. De semmire sem jutottam. Úgyhogy elkezdtem végiggondolni, hogy milyen dolgokat is csináltunk a házban az elmúlt pár hétben, mielőtt a sárga foltok megjelentek volna.

Voltunk egy japán barátunk esküvőjén: körülbelül hatvan vendéget hívtak meg a szertartásra és a lagzira, ami olyan fényűző volt, mintha VIP-k százainak szánták volna. A torta kb. akkora volt, mint a Tokyo Tower (= 333 méter magas torony Tokióban), az ara jó párszor lecserélte a menyecskeruháját, mindenfelé virágokkal teli talpazatok voltak – az ember el is tűnődik ilyenkor, hogy egy ilyen esküvőre miért csak hatvan embert hívnak meg.

A lakodalomra kiszabott két óra letelte után ideje volt a vendégeknek és a virágoknak is hazamenniük. „Vigyék el ezeket!” – mondta egy apró japán nő, aki a hotel szalonjában szaladgált körbe, hogy begyűjtse az asztaldíszekből a virágokat és odaadja őket a vendégeknek. Valószínűleg úgy gondolhatta, hogy a nagy külföldieknek nagy virágok járnak, mert néhány óriási fehér liliomot nyomott a kezünkbe.

De amikor hazavittük a virágokat, rájöttünk, hogy nem is tudjuk hova rakni őket. Természetesen van otthon tokonománk, ami a japán házakban direkt az ikebana tárolására és bemutatására alkalmas hely. Ez igazi japán „specialitás”. Ki más is gondolkodna úgy, hogy „Héj, van itt ez a nyolc tataminyi nappali – miért ne használjuk húsz százalékát virágot tárolására?”

De a férjem hallani sem akart erről. Úgyhogy most egy új plazmatévé van a tokonománkban. Természetesen tiltakoztam ez ellen. Én inkább egy vendégszobát csináltam volna oda…

Szerintem nagyszerű dolog, hogy a japán házakban van egy direkt a virágok számára kijelölt hely, legalábbis amíg van valaki, aki szívesen cserélgeti pár naponta a virágokat. A dolog velejárója, hogy vagy folyton új virágokat kell venni, vagy sajátokat nevelni, de esetleg le lehet vadászni néhány vadvirágot is. Az ikebana nem olyan, mint a tévé, ahol csak csatornát váltasz, amikor vége a műsornak.

A tokonoma azt mutatja, hogy a japánok milyen nagy becsben tartják a virágokat. Még a nyilvános vécékbe is tesznek belőlük. Egyszer voltam egy állomás mellékhelyiségében, ahol fakuló műanyagrózsákat tettek a vécé mellé, és az illatosító is rózsa illatú volt. Ez aztán az elszántság...

A tokonoma mellett van egy másik virágnéző hely is a japán házakban, méghozzá a bejárati ajtó mellett a genkanban. Nem vagyok benne biztos, hogy a virágok miért pont az előszobát díszítik. Nem tűnik fairnek a virágokkal szemben, mert így csak egy-egy kósza pillantás esik rájuk. Vagy lehet, hogy a virágok illatának kéne elfednie a genkanban letett cipők szagát?

És mi van, ha az ikebanád nem az igazi? Előfordulhat, hogy a betérő vendégek megnézik, hogy hogy rendezted el a virágokat, aztán csak ráncolják a  homlokukat. Ha arra leszel figyelmes, hogy az emberek nevetgélnek a genkanodban, akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy az ikebana helyére inkább egy plazmatévét tegyél.

Végül is úgy döntöttünk, hogy a genkanba tesszük azokat a kóbor virágokat, amik hazáig követtek minket az esküvőről. Olyan finom illatuk volt - egészen letaglózta az embert, amikor belépett a házba. És a liliomok olyan kihívóak voltak, ahogy a nagy szirmaikat és a hatalmas porzóikat mutogatták... Ezek a hatalmas virágok a mi picike genkanunkban teljesen magukra vonták az ember figyelmét. És úgy tűnt, hogy ezt még élvezik is. Olyan feltűnőek és kacérak voltak, hogy már arra kezdtem gyanakodni, hogy a párzási időszakukat élik. És ezen a ponton jöttem rá, hogy minket is becserkésztek.

Mert bent a házban cölibátusra voltak kényszerítve és el voltak zárva bármilyen őket beporzó élőlénytől. Így aztán a virágok elkezdtek velünk, a hatalmas méhecskéknek látszó humánokkal flörtölni. Mi szorgalmasan röpködtünk a házból ki és be, és ahogy elhaladtunk a virágok mellett, ők jól kihasználtak bennünket. A vállunk finom megérintése már lehetővé tette számukra, hogy a pollenjeiket elhelyezzék rajtunk – annak reményében, hogy majd elszállítjuk őket valamerre.

Most már tudom, hogy az ikebana virágainak szárát miért tűzik rá a cserép alján lévő tűkre. Mert ez rögzíti a virágokat és megakadályozza őket abban, hogy ráugorjanak a vendégekre.

De én aztán nem voltam hajlandó eltűrni ezt az etyepetyét a házamban. Nem lesz a lakásom a pollenek piros lámpás negyede! És különben is, még én is termékeny korszakomat érem. Mi van, ha elkezd kinőni rajtam valami humanoid liliom?!

Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a fehér macskánk fején is találtam egy sárga csíkot. Micsoda undorító…

Úgyhogy megtettem, amit meg kellett tennem, és kidobtam a Sárga Foltok Elkövetőit. Jól elbántam velük.

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 116 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek