Japánban hagyományosan nincs központi fűtés a házakban, lakásokban – még az új építésűekben sem (az ötcsillagos szállodákban azért szokott lenni). A japán ember hozzá van szokva ahhoz, hogy télen hideg az otthona, és maximum néhány (de inkább csak egy) hősugárzóval elviselhetővé teszi a hideget. Ez onnan eredhet, hogy Japánban hagyományosan, évszázadok óta fából készültek a házak (mert a gyakori földrengések után ezeket könnyű volt újraépíteni), viszont a fafalak abszolút áteresztik a hideget. De mit tehet egy külföldi, aki nincs hozzászokva a fagyos téli szobákhoz? Amynek természetesen vannak ötletei.

A szigeten a házamban nincs központi fűtés. Csak helyi hősugárzókat használok. Egy olyan világban, ahol valaki amerikai elnök lehet egy olyan egyszerű szót ismételgetve, hogy „change” (= „változás”, Barack Obama kampányának fő szlogenje), szerintem Japán következő miniszterelnök-jelöltjének azzal a szlogennel kéne indulnia a választásokon, hogy „központi fűtést!”

Valamelyik nap egy elektronikai boltban jártam, és rengeteg hősugárzót és egyéb helyi fűtési rendszert láttam. Vannak már elektronikus kanapétakarók, amiket a kanapé párnáira lehet tenni, konnektorba dugható lábmelegítők, és melegíthető ülőpárnák (japánul zabuton, 座布団, ilyeneken ülnek például a teaszertartás alatt) – és ez még korántsem a lista vége. De nem is az számít igazából, hogy ezek közül mit vesz meg az ember, hanem az, hogy hányat.

Az áruházban ezek a termékek vásárlóbarát módon a hosszabbítók és az áramátalakítók mellett vannak (Japánban 110 voltos az áram, ezért a külföldről Japánba vitt elektronikai dolgokhoz átalakító szükséges, a szerk.), ezeket viszont a nabe edény mellett találni (a nabe eredetileg a főzőedény, fazék neve, ebben készítik a kicsit húslevesre emlékeztető nabét vagy nabemonót, a szerk.). Igaz is, akkor már miért ne fűtsünk a nabés fazékkal is? Ha a ház elektromos rendszere túl is terhelődik a sok bedugott fűtőberendezés miatt, és emiatt kigyullad is a ház, akkor is legalább egy kicsit melegebb lesz. Ha már itt tartunk, nem kell elítélnünk a gyújtogatókat sem – lehet, hogy ők is csak egy kicsit meg szeretnének melegedni.

A régi japán házakban különböző tényezők sokasága biztosítja, hogy az ember egész télen meg legyen fagyva. A sima, egy üveglapos ablakok, a szigetelés hiánya az egész házban, és a szintén nem szigetelt ablakok és ajtók mind növelik a huzatot és a hőveszteséget. Egyszerűen nem lehet annyi hősugárzó berendezést bedugni, hogy felmelegítse a házat. Már ha nem épp egy kórházban él az ember, ahol végtelen számú elektronikus műszert használnak. Lehet, hogy a kórházaknak nem is ártana egy melegedőszobát kialakítaniuk.

A szüleim házában az Államokban tél idején a mezei egerek beköltöznek a házba, mert ott meleg van. Japánban az egerek inkább kiköltöznek a hideg házakból. Az én házamban sincs jó kis puha, meleg szigetelés, ahová az egerek bekuckózhatnák magukat a hideg téli hónapok alatt. Nem is csoda, hogy a télre inkább a városokba költöznek. Ha egyszer leszigeteltetem a házam, lehet, hogy nem is a falakra, a padlóra vagy a plafonra kérem a szigetelést, hanem csak leteríttetem a nappali padlójára, és ott a melegben elkuckózok én is.

Kíváncsi lennék, hogy évente hányan kerülnek kórházba kihűlés miatt. Azt várhatnánk, hogy Japánban az emberek figyelmét folyamatosan felhívják a kihűlés veszélyére, és hogy az emberek bemehetnek a sürgősségi melegedőszobákba a kórházakba. De nem. Nem is meglepő, hogy Japánban olyan sok idős ember hal meg a téli hónapok alatt. Még azt sem veszik észre a hidegben, hogy lázasak.

Otthon néha sikerül egy egész szobát befűtenem nagyjából elfogadható hőmérsékletűre. De nem engedhetem meg magamnak, hogy az egész házat befűtsem. Japánban a lakásban az olyan nem központi helyek, mint az előszobák és a fürdőszobák, szinte soha nincsenek befűtve, meggyőződésem szerint a japánok ezért használnak fűthető vécéülőkéket. Az én fürdőmben is olyan hideg van, hogy a pókok lábmelegítőben járnak. Még a fehérszőrű macskabarátom is fázik, de nem annyira, mint a kerti madarak – pont valamelyik nap vettem észre, hogy egy madár felkapott egy fehér macskaszőrcsomót a fűről a kertben, és elvitte. Hamarosan a sziget tele lesz fehér macskaszőrrel kirakott madárfészkekkel.

Arra jutottam, hogy vettem egy elektromos, fűthető, 30*30 centiméteres szőnyeget (= japánul denki szőnyeg), és ennek eredményeképpen a téli napok nagy részét vízszintes pozícióban töltöm, így próbálván felmelegíteni szegény testemet. Csak ettől tavaszra mindig felfekvéseim lesznek.

De az elektromos szőnyeg annyira jó – nem is értem, hogy miért nem csinálnak padlószőnyegnyi verziókat belőle. Próbált valaki már egy egész padlófelületet beborítani ilyen elektromosan fűthető szőnyeggel? Szóljon, aki igen, mert nagyon szívesen végeznék kutatásokat ebben a témában, például úgy, hogy elmegyek az illető házába, és nála töltöm az egész telet.

Az egyetlen gond, ami felmerülhet az elektromos padlószőnyegekkel kapcsolatban, az a statikus elektromosság. Nagyon óvatosnak kellene lennem, hogy kit érintek meg, hogy nehogy véletlenül elektrosokkoljam a családtagokat.

Vagy mi lenne, ha nemcsak a padlót, hanem a falakat is mind befedném az elektromos szőnyegekkel? Akkor csak neki kéne dőlnöm a falnak, és már nem is fáznék – sőt, még felfekvéseim sem lennének!

Amy Chavez