Kezdőlap Rovatok Amy világa Ogidzsima a szezon után – mi lehet a hegy tetején?

Amy azt olvasta az egyik prospektusban, hogy Ogidzsimában van egy olyan turistaút a hegyekben, ami egy rétnyi nárciszhoz vezet – és ezt annyira abszurdnak találta, hogy mindjárt fel is kerekedett, hogy kivizsgálja a helyzetet:)

 

 

Most, hogy a nyárnak és a szezonnak már hivatalosan is vége a Szeto-beltengeren, arra gondolhatnánk, hogy ezek után nem sok programlehetőség és tennivaló marad ezeken a napsütötte szigeteken. Mekkora tévedés… Meg lennél lepve, ha tudnád, hogy milyen sok

A szezon vége után a legalapvetőbb dolog, amivel eltölthetjük az időt a szigeteken, az a túrázás. Például Ogidzsimában, ami a Kagava prefektúrában van, van egy túraút, ami mindösszesen egy mezőnyi öntelt virághoz vezet. Jól hallottad, nárcisz-nézésről van szó - úgy tűnik, hogy ez tényleg valami nagy durranásnak számít ott.

A Japán-beltenger szigetein élők próbáltak valamit (vagyis nyilvánvalóan akármit) kitalálni arra, hogy hogyan tudnák a turistákat a szigetükre csábítani, és arra jutottak, hogy elültettek több ezer egoista virághagymát. De valami hihetetlenül eszes módon olyan helyre tették a virágokat, ahol leginkább csak helikopterrel lehet őket megnézni. A prospektus szerint egy „pihentető túraút” mentén vannak elültetve, de miután én magam is végigjártam ezt az útvonalat egy biztonsági kötéllel és szegecses túracipőben, inkább azt mondanám, hogy maximum egy nyúl találná ezt az utat „pihentető”-nek.

Figyelembe véve azt, hogy Japán népessége is öregszik, eltűnődtem, hogy vajon nem lehetett-e valami hátsó szándéka azoknak, akik ide akarták csábítani a turistákat – például azért, hogy kórházakba zárhassák őket. Lehet, hogy nagyon magányos az az egyetlen orvos a szigeten. Vagy lehet, hogy csak unatkozik és csinálna valamit. De lehet, hogy az (el)„pihentető” jelző csak arra utal, hogy a japán mondavilágból ismert obaszutejamát (= „nagymamát/  idős nénit elhagyó hely”) akarják megidézni – azt a hegyet, ahová az idős embereket elküldték meghalni, hogy ne legyenek terhek a családjaik nyakán, és emellett a gyerekeik begyűjthessék a nyugdíjukat is. „Gyere, nagyi, egy csomó virág van a hegy tetején!”

Továbbra is úgy gondolom, hogy egy meredek úton való felmászás virágnézés céljából sokkal inkább illik egy nyúlhoz, mert az legalább tud valamit enni, ha felmért a hegytetőre. És ha belegondolunk, hogy az öntelt virágok afrodiziákumnak (= a szexuális vágyat élénkítő szer) számítanak a nyulak számára (mint szinte minden más növény, ezért is szaporodnak a nyulak olyan gyorsan), könnyen előfordulhat, hogy igen hamar egy egész rétnyi nyulunk lesz a rétnyi virág helyett.

Az lepett meg leginkább, hogy senkinek sem jutott még eszébe, hogy nyisson egy bárt a hegy tetején a virágok mellett. Tudjuk, hogy az emberek mennyire idétlen dolgokra is képesek egy kis alkoholért. De csak azért, hogy megnézzenek néhány virágot?

Plusz a virágok gyakorlatilag ugyanúgy néznek ki. Ha láttál már akár csak egy fennhéjázó virágot is, akkor az gyakorlatilag olyan, mintha láttad volna már az összeset. Egy csomó fáradságot meg lehetne spórolni azzal, ha az ogidzsimaiak elültetnének csak egyetlen egy szál virágot a hegy lábánál. Vagy ha már itt tartunk, ennyi erővel ültethettek volna összesen egy szál virágot a hegy tetejére is, és ugyanazt a hatást érték volna el, mint ezzel a rengeteggel. Főleg ha azt az egy virágot a bár mellé ültették volna.

De természetesen persze, hogy együtt érzek a Beképzelt Virágok Bizottságának tagjaival. Lehet, hogy nekik is eszükbe jutott, hogy elég lenne csak egy szál virágot ültetni a hegytetőre. De ezekkel a beképzelt nárciszhagymákkal nem egyszerű a helyzet: mindegyik azt hiszi magáról, hogy ő sokkal szebb és csodálatosabb, mint a többi, úgyhogy a bizottság tagjainak igen nehéz dolguk lett volna, ha ki kellett volna választaniuk, hogy melyik virághagymának jusson a megtisztelő feladat és az azzal járó rengeteg elismerés ott a hegy tetején. Lehet, hogy csak az volt a helyzet, hogy a Beképzelt Virágok Bizottságának tagjai nem tudtak dűlőre jutni, és ezért úgy döntöttek, hogy hagyják, hogy hadd nőjön csak ki mindegyik virág. Na most ez is olyan dolog, ami csak még inkább erősíti az egójukat. Mi lesz ezekből a virágokból, mire felnőnek? Beképzelt pojáca.

Azoknak, akik mégis meg akarnák mászni azt a hosszú utat a hegytetőre, csak hogy lássanak néhány virágot a saját szemükkel, azt mondanám, hogy szégyellhetnék magukat… De legalább legyen bennük annyi, hogy napszemüveget viselnek útközben.

A túrát az erre a célra kijelölt ponton kell elkezdeni – ezt onnan lehet felismerni, hogy egy aranyos kis táblácskát helyeztek oda egy nyíllal és mosolygó virágokkal, a felirat szerint pedig „Csak 800 méternyire!” vannak a virágok. Miután mentél 800 métert, újabb mosolygó virágos aranyos táblácska következik, ami szerint „Csak még 700 méter!” a cél. Tudom, hogy mire gondolsz – ha már egyszer megmásztál 800 métert, akkor hogy lehet hátra még 700? Ezt átverésnek hívják. És ebben a nárcisztikus (= önimádó) virágok nagyon jók, mert minden következő száz méteren újabb aranyos virágos tábla informálja a turistát, hogy még további hány száz métert kell mennie, amikor már nyilvánvalóan rég fel kellett volna érnie a hegycsúcsra.

Még padokat is tettek az út mellé, ami csak azt bizonyítja, hogy tudták, hogy hazudnak a táblákkal, mert kinek lenne szüksége egynél több padra egy nyolcszáz méter hosszú „pihentető” túraút során? És persze ne felejtsük el, hogy a függőleges méterek sokkal hosszabbak, mint a vízszintesek. A „Csak még 400 méter!” igazából azt jelenti, hogy lassan szükséged lesz a szétjárt túrabakancsodat lecserélni egy másikra. Amikor pedig az ember végre felér a hegytetőre, újabb táblát talál a felirattal: „Már csak 300 méter előre!” Azok a hazudós virágok! Ezen a ponton az ember (jogosan) azt érzi, hogy legszívesebben kitépné az összes bibéjét, amikor majd végre odaér.

Nem fogod kitalálni, hogy mit láttunk, amikor végül megérkeztünk a hegytetőre az indulás után körülbelül egy héttel. Nem, nem egy csokornyi virágporgyűjtő nárciszt. Még csak nem is egy halom, nyulak által kitépett bibéjű virágot. Hanem ehelyett egyáltalán nem volt ott virág, egyetlen egy sem! Mert amint arról az utolsó tábla tájékoztatott minket: a nárciszok csak januárban és februárban virágoznak…

Amy Chavez

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)