Mielőtt megnéznénk mi is ez a „zen kör” rögtön tekintsünk is meg egyet K. Kuwahara mestertől:

Aki foglalkozott szimbolikával annak nem jelent újdonságot, ha azt mondom, hogy maga a kör egy fontos szimbólum, amely a teljességet, mi több osztatlan teljességet, kezdetet és véget, az örök létezést, az egységet és sok mást jeleníthet meg. A „zen kör” azonban elsősorban az ürességet szimbolizálja, azt az állapotot, amikor a korábban már szóba került „tiszta tudat” megjelenik és állandósul. Vagyis egy aktív üresség, nem egy nihilista gondolat.

A következő cikkemben megjelenő Hitsuzendō (筆禅道) iskola tanításai szerint az ensō – a zen kör – az egyik alapja a kalligráfiának. Azt hinnénk, hogy nem nehéz egy ilyen kört létrehozni, hiszen fogjuk az ecsetet, megrajzoljuk és kész is van. Azonban próbáljuk csak ki és kiderül, hogy nem teljesen így történik. A kört eleve mindig az óra járásával megfelelő irányba húzzuk, aminek a buddhista tanításokhoz van köze (erre most nem térnék ki, de ha valakit érdekel nyugodtan kérdezzen). Már ez is furcsa nekünk, mert ha megfigyeljük mi éppen ellentétesen készítünk el egy kört. Ehhez adalék, hogy egy kör megjelenésében mindig tökéletesen rámutat készítőjének tudatára. Arra a tudatra, amely az alkotás közben jelen volt. Ezért azt lehet mondani, hogy az ensōk egyszerre szólnak az alkotóról és a szemlélőről. Ezt azzal érzékeltethetjük, ha belegondolunk – akár ki is próbáljuk –, hogy amikor készül maga a kör, akkor ha nem figyelünk oda teljesen, nem lesz tökéletes vagy erőteljes, amit aztán a szemlélő is érez, és nem képes hatni rá a mű.

Előző írásomban említettem Harada rōshi (Harada rósi, 原田正道, 1940-) mestert, nézzünk meg tőle egy ilyen csodálatos kalligráfiát:

Szóval a kívülről egyszerű forma senkit se tévesszen meg. Elkészítése komoly koncentrációt és a jelenben való teljes részvételt kívánja. Igazi szellemi utazás.