Kezdőlap Rovatok Cikkek Murakami Haruki könyvei 2.

Előző hónapban Murakami Haruki (村上 春樹) mágikus realista stílusban írt könyveit tekintettük át, azokat amelyek magyar nyelven is megjelentek. Ez négy kötet jelentett, és a hamarosan megjelenő ötödiket. Most örülnék, ha velem tartana mindenki, és az inkább realista stílusú regényeit is megnéznénk.

A realista stílusjegyeket viselő regények Murakami Haruki tollából, amelyek már magyar nyelven is napvilágot láttak az utóbbi néhány évben: a Norvég erdő (ノルウェイの森, Noruwei no mori, 1987), A határtól délre, a naptól nyugatra (国境の南、太陽の西, Kokkyō no minami, taiyō no nishi, 1992) és a Szputnyik, szivecském! (スプートニクの恋人, Supūtoniku no koibito, 1999).

Nézzük meg, miről is szólnak röviden ezek a történetek. A Norvég erdő című regény az azonos címet viselő Beatles dalból fakad, jobban mondva egy történet, amely ehhez a dalhoz kötődik. Minden bizonnyal mindannyiunk számára vannak olyan dalok, amelyeket, ha meghallunk, felidéződnek bennünk ifjúkori emlékek. A történet főhősének, Torunak a Norwegian wood ez a dal. A dal, amely az első szerelem emlékét felidézi, egy lányét, Naokoét, aki elveszett barátja szerelme volt, és akibe aztán ő maga is beleszeretett. Meghallva a dalt egyszerre visszacsöppen egyetemi éveibe, amelyet szeszélyes és viharos barátságok, fellángolások, szakítások, alkalmi szeretkezések, beteljesületlen vágyak, sikerek és veszteségek jellemeztek és tettek meghatározóvá. Nem különben pedig az 1960-as évek diáklázadásai és politikai zűrzavarai. A dal ütemei, csendjei és szövege visszaröpíti oda, ahol a Naokoval furcsa kapcsolata csúcspontját elérte, valamint nem kevésbé furcsa kapcsolata elkezdődött a szókimondó és öntörvényű lánnyal, Midorival. A történet maga könnyednek tűnik, mégis igen rafinált mesévé szövődik, amelyben főhősünknek választania kell a múltja és jövője között. A cselekmény felszíne alatt olyan finom érzékenységgel ír Murakami Haruki a felnőtté válás nehézségeiről, életről és halálról, hogy azt nehéz is szavakkal leírni, sokkal inkább olvasni kell.
Ez volt az a regény, amely Murakami Haruki számára meghozta a sikert.

A határtól délre, a naptól nyugatra című regény szintén egy szerelmet mesél el, vagyis még inkább egy kamaszkori, ám beteljesületlen szerelem utóéletét, ahogy azt felnőttként megéli főhősünk, Hajime. Olyan kérdéseket vet fel ez a szintén egyszerűnek tűnő történet, minthogy miként határozza meg életünket az elvágyódás izgalma, amelyet Hajime és egyetlen gyermekkori barátja, Simamoto Nat King Cole dalát hallgatva élt át. Vagy, hogy egy felnőtt férfi számára lehet-e annyira értékes egy gyermekkori érzés, hogy kockára tegye jelenét, és veszélyeztesse nyugodt családi életét. Hajime ugyanis elszakad a lánytól, amikor szüleivel elköltöznek, és eltelik húszöt év, mire újra feltűnik Simamoto, aki gyönyörű és titokzatos, és természetesen teljesen ellenállhatatlan főhősünk számára.

A Szputnyik, szivecském! egy keserédes történet, amely újra a szerelem édes ízét és keserűségét, szenvedését dolgozza fel. A történetben főhősünk beleszeret egy lányba, akinek viszont – ahogy lenni szokott – másért dobog a szíve. Az egyszerű és könnyed történetben, amelyben keveredik a finoman leíró történetvezetés a krimi izgalmaival, az emberi vágyakról szóló mély eszmefuttatások bontakoztatják ki a befejezés izgalmát. Így lehet, hogy olvasása közben hol sejtelmes és izgalmas részekbe futunk, hol pedig az események színpadának szépségeit élvezhetjük, ahogy főhősünk követi érzéseit, bárhova is vezetik.

 

Természetes, hogy egy-egy rövid leírás aligha tudja átadni egy regény olvasásának élményét, de remélem, hogy akad, aki kedvet kap, hogy megnézze a legközelebbi könyvtárban, vagy kölcsönkérje, esetleg megvásárolja a köteteket. Izgalmas órákban lesz része annak, aki kézbe veszi bármelyik Murakami Haruki történetet.

Végezetül egy kép a Mesterről (forrás: www.books.com.tw):

--09mu02

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)