Kezdőlap Rovatok Cikkek Murakami Haruki könyvei 1.

Alig egy hete írtam Murakami Harukiról (村上 春樹), a japán író-óriásról, és most két részben szeretném bemutatni azokat a regényeit, amelyek megjelentek Magyarországon (és ezzel egy rövid sorozatot indítani a magyar nyelven is elérhető japán könyvekről). Hogy miért pont két részben? Íme a magyarázat: Murakami Haruki regényeit két csoportba lehetne osztani. Oké, ebben persze benne van némileg a általános- és középiskolákból jól ismert műelemzés árnyéka, de talán maga az író is egyet tudna érteni a csoportosítással, így vágjunk is bele.

Szóval, ha két csoportra osztjuk Murakami mester történeteit, akkor az egyik csoport a hagyományosan realistának nevezhető, a másik a mágikus realista vonal lenne. Első cikkemben ez utóbbiakról fogok írni, méghozzá azon okból, hogy ebbe a csoportba tartozik az Ünnepi Könyvhétre tervezett új kiadás, a Tánc, tánc, tánc (ダンス・ダンス・ダンス, Dansu, dansu, dansu, vagyis Danszu, danszu, danszu) címet viselő, 1988-ban született regény. Ennek a történetnek a hátterét egy rendőrségi nyomozás adja, és főhősünk egy fiatal újságíró, aki a gyilkossági sorozat áldozataival korábban személyes viszonyt ápolt. A történetben ismét megjelenik egy macska – Murakami visszatérő szereplője, de erről még később is esik szó –, méghozzá szomorú helyzetben, mivel főhősünk éppen elhunyt macskáját siratja, és közben egzisztenciális válságát igyekszik rendbe hozni. Miközben gondolatait szövögeti, képzeletében a Birkaember azt tanácsolja, hogy mivel a boldogság elérése szinte lehetetlen, alkalmazkodni kell a világhoz, és nincs más, mint ügyesen kell táncolni, mindig csak táncolni...
De ennél jobban ne is menjünk bele a történetbe, várjuk, hogy elolvashassuk.

Említettem, hogy hét regény jelent meg Murakami mester tollából magyar nyelven. Ezek közül az igazán mágikus realista a következő négy (az új magyar megjelenés sorrendjében): Kafka a tengerparton; Birkakergető nagy kaland; Világvége és a keményre főtt csodaország; A kurblimadár krónikája. Lessünk be kicsit ezekbe a történetekbe.

Murakami Haruki az 1985-ben napvilágot látott Világvége és a keményre főtt csodaország (世界の終りとハードボイルド・ワンダーランド) című írásában indította útjának azt az érdekes történet szövést, amikor a páros és páratlan fejezetekben párhuzamosan folyik a történet, amely „végzetesen” összeszövődni látszik, ahogy haladunk előre. Ez aztán tökéletes formáját a 2002-es Kafka a tengerparton (海辺のカフカ) című regényben nyerte el. Elsőként nézzük meg ezt a két történetet, de nem lövöm le a poént, érdemes elolvasni őket, felejthetetlen élményben lesz mindenkinek része, aki az ilyen jellegű írásokat szereti.

A Világvége és a keményre főtt csodaország a krimiszerű történettel indul, amelyben a főszereplő egy matematikus (numerátor), akinek nem tudjuk a nevét, azonban igen különös munkát folytat, és igen különös élmények érik. Ez a történet a keményre főtt csodaországban játszódik, amelyben főhősünk élete egy pillanat alatt kaotikussá válik. Egy különös professzor felkéri egy munkára, amely elvégzése közben - és után - feldúlják életét, megfenyegetik, szétverik lakását, megverik, és azt sem tudja mindez miért történik vele. Nincs más hátra, nekifog, hogy kiderítse. A páros fejezetek a világvége lírai szálán futnak, ahol az árnyék (lélek) elvesztésének furcsa története zajlik, miközben egyszarvúak, álmok, vágyak és akarat lassan kibontakozó és egymásba forduló, körbe-körbe keringő táncát követhetjük figyelemmel. Így alakul aztán, hogy csodaország hősét valami kíméletlenül kergeti a párhuzamos világ felé, mélységek és megtévesztő kalandok során.

Ehhez képest a Kafka a tengerparton egy tinédzser „sallingeri lázadását” (lásd Zabhegyező) és egy különös öregemben történetét fűzi fel páratlan és páros fejezeteire. Erről a könyvről írták, hogy olyan, mintha David Lynch filmjét néznénk, csak érthetőbb. Még nem a lynchi tökéletes absztrakció, ezért egy kiváló és sokrétűen értelmezhető regényt kaptunk vele. A történet, amelyben Tamura Kafka, a tizenöt éves fiú megszökik otthonról, hogy aztán rejtélyes és különleges élményekbe keveredjen, a páratlan fejezetekben zajlik. Eközben a páros fejezetekben egy különleges második világháborús történetből bontakozik ki az együgyű Nakata története, aki öregemberként is hasonló problémával küzd, mint ifjú főhősünk: a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával. Nakata azzal tölti mindennapjait, hogy felkérésre elveszett macskákat keres meg – mivel érti a macskák nyelvét, beszélget velük, így ez az egyetlen munka, amit el tud végezni.
Azzal talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy ez a két történet felfoghatatlanul sodródik egymás felé, miközben egyre inkább a szürreális és túlvilági jelenetek, és tragédiák láncolata ragadja magával az olvasót.

Az Birkakergető nagy kaland című regény 1982-ben született. Egy misztikus, mitologikus képeket magába szövő történettel van dolgunk, amely thrilleres izgalmakat rejt. A történet főhőse egy harmincas éveit taposó reklámszöveg író, akinek régi barátja különös körülmények közt eltűnik, azonban leveivel alkalmanként jelzi hogylétét. Írónk unalmas életébe akkor robban bele a változás, amikor egy furcsa birkát ábrázoló képet kap barátjától, amelyet felhasznál egy reklámhoz. Ezzel megindul azon folyamat, amelyben megismerkedik egy lánnyal, aki fülmodell, egy fiatal férfival, aki érdekes fekete ruhát hord és a titokzatos juhtudományok professzorával. Élete pedig kifordul sarkaiból.
Juhok, emberek és egy birkaember érdekes története ez, tele Murakami Haruki iróniájával, filozofikus hangvételével és csodálatos történetszövésével.

Végül az 1992-1995 között íródott A kurblimadár krónikájáról (ねじまき鳥クロニクル) se feledkezzünk meg, amely egy tokiói munkanélküli fiatalember, Okada Toru életének különös részét meséli el. Okada Torunak felesége és egy macskája van. Először eltűnik a macska, akinek keresésére indulva különös nőkkel ismerkedik meg, és lassan rá kell ébredjen, hogy már nem csak a macskát, de feleségét is keresnie kell. Szomszédjában egy bolondos ifjú lánnyal ismerkedik össze, miközben a felszín alatt rejtőző különös világba csöppen.
Murakami ez elbeszélés szenvtelen nyugalmával ellensúlyozza a történet egyébként zaklatott menetét, és így vezet minket világok és érzelmek között, miközben ismét feltárja előttünk írásai rendkívüli hangulatát. Titokzatos emberek, inkognitóban élő különös személyek, háborús veterán, fiatalság és az öregedés, férfi és nő kapcsolata, megannyi apró mese formálja meg ezt a valóságot és misztikumot ötvöző három kötetes művet.

És igen, még tartozom valamivel így a cikk végére: a macska-üggyel. Murakami Haruki regényeiben gyakran kerül elő a macska, mint mellékszereplő, aki mindig különös változások előfutára, vagy éppen érdekes filozófia elmesélője. A macska alakja azon különleges misztikus és mitologikus hangulat segítője, amely körüllengi Murakami regényeit, és olyan történeteket elevenít fel, amelyek számunkra is ismeretesek a görög mitológiából (lásd a Kafka a tengerparton Oidipusz-mondakör szálát), vagy éppen a népmesékből (alvilágjárások).

 

Ezek után nem maradt más, olvassunk bele ezekbe a történetekbe!
Akár másodszorra és harmadszorra is!

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)