Az előző cikkben teljesen körüljártuk teaszertartásokhoz kapcsolódó téma azon részét, amely a kalligráfiát is elhelyezte ebben a kérdésben. Most koncentráljunk azokra a kalligráfiákra, amelyeket megjelenhetnek a teaszobában, és nézzünk is meg példát rájuk. Valamint nézzük meg, hogy mi is az oka annak, hogy a zen kalligráfiák éppen a legközkedveltebbek a teaszobák díszeként.

A zen buddhizmus és a kalligráfia kapcsolatáról hamarosan írni fogok, így most szeretném, ha kimondottan a kalligráfiákra koncentrálnánk. Kezdjük azzal, hogy mi az az ok, ami miatt közkedvelt, hogy zen mondások kerülnek kiállításra a teaszertartás alkalmával. Sen no Rikyū (Szen no Rikjú, 千利休, 1522-1591) – akit említettem már előző írásomban is –, aki egyike azon mestereknek, akik tökéletesítették és egyben esztétikai élménnyé is emelték a teázás művészetét, úgy tartotta, hogy nem lehet semmi más, csak egy kalligráfia, amely tárgyként bemutatásra kerülhet a teaszobában. Nem fért kétsége ahhoz sem, hogy csak olyan művészet tudja az elmét a megvilágosodás felé irányítani, amely képes kifejezni a zen vitalitását. Éppen ezért a zen kalligráfia lett azon művészet, amely tökéletessé tehette a tea élvezetét, miközben spirituális élményként is szolgált – véleménye szerint. Felismerte ugyanis, hogy a kalligráfia szükségszerűen követi a magas szintű spiritualitást. (Egyebek mellett a zen és a kalligráfia kapcsolatáról szóló írásokban az is megjelenik majd, hogy ezt a gondolatot pontosan hogyan is kell értsük.) Sen no Rikyū évszázadok óta hatalmas tiszteletnek örvend, tanításai a teaszertartásról, de még magáról a teaházról is, a mai napig fennmaradtak, sőt szokásban is maradtak. Így nem csoda, hogy a kalligráfia – mint a teaház dísze – szintén része lett a teaszertartásoknak.

Ezzel meg is érkeztünk célunkhoz, hogy megtekintsünk néhány, a teaszertartásokhoz kapcsolódó kalligráfiát, illetve kalligráfia témát. Az első a kissako (kisszako, 喫茶去), amelynek a szabad fordítása úgy hangozhatna, hogy: „igyál egy csésze teát” (Ebből a szövegből készítettem egy hatalmas tábla méretű kalligráfiát, itt látható a róla készült videó):

 22.1.kissako

A második az ichi go ichi e (icsi go icsi e, 一期一会), amely felirat nem csak a teaszobákban, de a harcművészeti edzőtermekben is gyakran megjelenik. Jelentése: „egy pillanat, egy találkozás”:

22.2.ichigoichie 

 A harmadik a sa zen ichimi (sza zen icsimi, 茶禅一味), vagyis: „a tea és a zen ugyanaz”:

 22.3.sazenichimi

A negyedik seizan ryokusui kore wagaya (szeizan rjokuszui kore wagaja, 青山緑水是我家), amely gondolatnak a magyarra ültetése így hangozhatna: „a kék hegy és a zöld folyóban a víz, mindez (az egész természet) az otthonom”:

 22.4.seizan

Mindezeknek a kalligráfiáknak, illetve a szövegeknek, persze több rétegű a jelentése. Nem bocsátkoznék magyarázatokba (ha valakit érdekel kérdezzen rá azért nyugodtan!). Most inkább maradjunk velük, mélyedjünk el bennük egy kicsit, és legfőképpen, ha tehetjük élvezzük a kalligráfiák szépségét.

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)