Kezdőlap Rovatok Cikkek Miért fordít mangát az ember?
A cím valójában "miért fordít az ember mangát vagy bármit mást ingyen?" lenne, de a címadásnak is vannak írott és íratlan szabályai.

A kérdés gazdasági szempontból teljesen értelmetlen -- miért nem szerez bevételt valaki abból, amiből pedig tehetné, vagy miért tesz olyasmit, amiből nem szerezhet bevételt --, lélektanilag viszont szinte közhely a válasz: az emberek egy részében ott a megosztási vágy, hogy ami neki van, abból legyen másnak is: legyen az élelem, hír, manga, cserepes dudva, nemibetegség és így tovább. Rosszabb esetben az ilyen illetők rá is erőltetik a maguk "kincsét" a másikra (az ilyenektől meneküljünk).

A mangáról és fogyasztóiról már jelent meg jó cikk itt, a Szakuban, így most a fordítók lelkébe kísérlünk meg bepillantani.

 

A manga ingyenes fordítójáról már megtudtuk, hogy önzetlen. Nyilván ismer legalább egy idegen nyelvet (jól-rosszul), amiről fordít, ám ez nem feltétlenül a japán nyelv.
Az interneten ugyanis a felkapott mangák általában a megjelenés napján(!), de legkésőbb 2-3 nappal később angol és kínai nyelven (mostanában zárkózik fel a spanyol is) elérhetők és sok más nyelvre már ezekről fordulnak tovább -- a közvetítőnyelven át való fordítás összes nyűgével és hibájával.

A gyorsfordításokra egyébként is jellemző, hogy több bennük a hiba, ezeket csak a következő (általában már háromjegyű számmal jelzett) részre kiéhezett "addictok" fogyasztják. Az igényeseknek vannak lassabban készülő, de jobb minőségű munkák, ismert "nevektől".
Gyakori, hogy egy-egy mangáról a világnyelveken több fordítás is elérhető.

A fordító tehát figyeli a netet (már amennyiben nem befejezett történetet fordít) és idejét, energiáját nem kímélve elkészíti a fordítást, amit szintén megoszt a neten. Ezt két formában teheti: vagy csak a szöveget teszi közzé, amely esetben ez az ő műve, nincs is semmi baj. Amennyiben azonban a fogyaszthatóbb megoldást választja, azzal több munkája lesz és egyúttal jogilag is minimum a szürke zónába lép: ebben az esetben a bedigitalizált oldalakba szerkeszti be az eredeti szöveg helyett a saját fordítását. Azaz a mangaka grafikai munkáját terjeszti tovább. A témával foglalkozó oldalak ezért aztán rendszeresen közlik a licenchíreket (gyakorlatilag csak amerikaiakat) és egyúttal be is vonják azokat a sorozatokat, amik "védelem alá kerültek". A legnagyobb magyar manga-lap, a Mangazin (www.manga.hu) eljárása hasonló, az itthon kiadásra került címek rajongói fordításait szintén eltávolítja.

Ahogy a mangafogyasztók, úgy a mangafordítók közt is vannak különböző "állatfajok". A legmagasabb szintet a japánról magyarra fordítók jelentik nálunk is, belőlük nincs sok. A következő szintet a japán nyelvet jól nem feltétlenül ismerő, de közvetítőnyelven át jó minőségű fordítást készítők jelentik. Ők sincsenek sokan, de színesebb csoport. Ők azok, akik a fordításaikhoz lektort keresnek, az SFX-eket (hangokat, zajokat jelző feliratokat) is fordítják vagy magyarázzák, lábjegyzeteket és néha fordítói megjegyzéseket helyeznek el a munkáikban és utánaolvasnak a témának. ők azok, akik a mangakát is rajtakapják néha hibákon (történelmi tévedések, hibásan idézett szövegek, vagy akár csak egy értelmetlen képlet egy iskolai történetben háttérként megjelenő táblán -- a jó mangaka megdöbbentően alapos a jelentéktelen részletekben is, a jó fordító meg igyekszik tartani a szintet). A maradék egy része még többé-kevésbé értelmes, durvább helyesírási hibákat nem tartalmazó, bár inkább nyersfordításnak tekinthető munkát ad ki a keze közül (sok mangának egyébként is elég egyszerű a nyelvezete, de nem mind ilyen), míg a sort a lelkes, de olvashatatlan végterméket előállító, ám annál sértődékenyebb, jobbára tini "fordítók" zárják.

Mindezért a fordító több-kevesebb elismerést arathat, általában valamelyiknetes fórumon, vagy ha más nincs, a letöltésszámlálón követheti nyomon "sikerét". A fogyasztók pedig, bár tudnak hálásak is lenni, a hibák kapcsán nem mind kíméletesek. A gyengébb fordítók (azaz sajnos a többség) el is hullik, a félbemaradt fordítások száma nagy, s ritkább eset, ha átveszi valaki más. Ez utóbbi eset sem feltétlenül szerencsés, hisz más fordító más stílust jelent, törést -- viszont újrafordítani csak nagyon ritkán és általában csak kevés már elkészült fejezet esetén remélhet a manga olvasója, magyarul.

Egy okot látok még az anyanyelven való olvasás természetes előnyén túl, ami miatt érdemes lehet fordításokat várni, ez pedig az a szűrő, ami a gyengébb műveket (és sajnos a nagyon jó, de keveseknek szólókat is) visszatartja.
Persze manapság már ott tartunk, hogy még doujinshi fordítások is készülnek, sőt "eredeti magyar manga" is. A lelkesedés tehát töretlen, a "japán csoda" folytatódik, a japán kultúra eleinte(?) megvetésig lenézett ága megtelepedett nálunk is.

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)