Kezdőlap Rovatok Küzdősport A kard és az elme ereje
A szamurájok (samurai, 侍 vagy méginkább bushi (busi, 武士), vagyis harcos, ahogy ők nevezték magukat, és amely elnevezésből a bushidō (武士道) ered) talán a leghíresebb japánok. Ők azok, akikről mindenki hallott. Szellemiségük, életvitelük a mai napig tiszteletnek örved, a Japán kultúra része, és a világon sokak igyekeznek követni azt a képet, amely az évtizedek folyamán kialakult róluk. De min is alapult fegyelmezettségük? Hogyan voltak képesek azokra a tettekre, amelyekről úgy elhíresülhettek?
A zen (禅) buddhizmus volt a szamurájok vallása. Ez a buddhista irányzat a 12-13. században érkezett meg Japánba, és kínai „találmány”. (A későbbiekben még ejtünk majd szót arról, hogyan is történt meg a zen Japánba kerülése, és pontosan mik is azok az alapok, amelyeket érdemes ismerni róla.)
Akad néhány olyan fogalom, tanítás, amely segít megérteni, hogyan lehettek a szamurájok olyan kiváló harcosok, ahogy azt is, hogy mik a ma élő harcművészetek alapjai. Néhány fogalmat most nézzünk is meg, amelyekből ki tudunk indulni:
Az első kettő a „tiszta tudat” és a „gondolatoktól való mentesség”, amelyek gyakran megjelenő buddhista terminológiák. Sok esetben hallani és olvasni lehet azt is a zennel kapcsolatban, hogy a zazen (座禅, „ülő elmélyedés”, a zen meditáció elnevezése) célja ezek elérése, valamint a kenshō (kensó, 見性) vagy satori (szatori, 悟り), tehát a megvilágosodás állapotának beteljesítése. Ezért is érdemes ezt a két fogalmat kicsit tisztázni. A „tiszta tudat” nem úgy tiszta, hogy üres. Gondolatok vannak benne. Még csak az sem mondható el, hogy ezek a gondolatok jók vagy rosszak. A lényeges, hogy a gondolatok olyanok, amilyenek, felmerülnek és elmúlnak. Tisztaságuk lényege abban rejlik, hogy nem fűzűnk hozzájuk újabb és újabb, másodlagos vagy harmadlagos gondolatokat. A gondolatoktól mentesség is így ragadható meg. Gondolatok szükségesek, azok nélkül egyszerű, mindennapi feladatainkat sem tudnánk elvégezni. A fontos az, hogy ne ragadjon le a tudat, ne ragaszkodjon semmihez, hanem szabadon áramoljon. Takuan Sōhō (沢庵宗彭, 1573-1645) ezt az elmét hívja „mozdulatlan elmének” vagy „korlátaitól megszabadított elmének”, azaz fudōshinnek (fudósin, 不動心) . Ez az elme nem ragad le semminél. Mindent visszatükröz, ami elé kerül, ami felbukkan, nem időzik el sehol. Takuan ebben foglalja össze a zazen lényegét is, és ezzel tanítja, hogy a kardvívónak milyen tudatállapotot kell elérjen ahhoz, hogy ellenfele fölé kerekedhessen. A „mozdulatlan elme” olyan, aminek „nincsen formája, tehát tulajdonképpen nem elme”.
Ezzel el is jutottunk oda, ahol megragadhatjuk a szamurájok erejének kulcsát. Ha elménk, tudatunk képes arra, hogy ne pusztán a jelen pillanatban zajló események pusztán kicsiny részletét fogadják be, mondjuk egy kardvívó esetében a saját- vagy ellenfele kardját, hanem az egészet, ami éppen körülvesz minket, akkor nem jelenthet gondot, hogy megfelelően reagáljunk az eseményekre. Takuan zen mester azért tanította ezt nem kisebb embereknek, mint mondjuk Yagyū Monenorinak (Jagjú Munenori, 柳生宗矩, 1571-1646), aki az akkori sógun (shōgun, 将軍) kardvívó mestere volt, mert ezzel a tudattal mindig győzhetett, vagy ha úgy tetszik, kardot sem kellett rántson ahhoz, hogy győzzön. Mi több, ez az a tudat is, amely megszabadíthat minket megannyi szenvedéstől. (De erről még beszélünk.)

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)