Kezdőlap Rovatok Manga, anime Asu no Yoichi
A napjainkban játszódó sorozat főhőse Karaszuma Joicsi (avagy Hollókereki Első Számú Isteni Küldött) tizenhét esztendős, teljesen normális fiú. Eltekintve attól, hogy egész életét a hegyekben töltötte, ahol mesterétől, édesapjától tanulta meg a család ősidők óta űzött titkos harcművészeti stílusát. Joicsi még sosem látta a mai Japánt, sőt, az edzéssel töltött évek során annyira nem találkozott lányokkal, hogy tökéletesen hiányzik belőle mindenféle védekező mechanizmus a Gonosz Női Praktikákkal szemben.


Nagy szerencsémre ismerek egy bécsi építészhallgatót, aki naponta nagyjából 3-4 órát tölt anime-sorozatok bámulásával (ami vizsgaidőszakban 8-10-re ugrik). Ezt leszámítva viszonylag beszámítható hölgyről van szó, ezért mindig őt kérdezem meg, melyik animét érdemes megnézni. Neki köszönhetem, hogy megismertem az Aszu no joicsit (amit szándékosan írtam a címben Hepburnösen, tekintettel a hazánkban dúló hogyismondjam... szokásra), amit idén januárban kezdtek vetíteni.

A sorozat eredetije 2006 óta jelenik meg a Gekkan Sónen Champion kiadó gondozásában mangaként, a tévés animesorozat pedig e cikk írásakor még csak a negyedik résznél tart. Szerencsére még torrentezni sem kell hozzá, itt-ott online nézhető, angol felirattal - általában már a japán vetítést követő néhány órában már felkerül az angol feliratos változat.

Az Aszu no Joicsi készítői semmit sem bíztak a véletlenre: van benne misztikus harcművészet, ősi hagyomány, rettenetes szexista poénok, sok bájos női felsőtest, iskolai kalandok, verekedés a Gonosszal (akit többnyire jól megtérítünk), család, és persze fiatalkorú-tányérszemű-nagymellű hősnők minden mennyiségben. Egyszerre vicces és mély, pont az a sorozat, amit az ember biztonsággal megmutathat az anime-szkeptikus ismerősöknek.

Japán tanulóknak: a főhős nevének első karaktere (karaszu) csupán egyetlen vonásban különbözik a "madár" jelentésű tori kandzsijától (olyannyira, hogy 70 centire a monitortól elsőre fel sem tűnik). A tori három kjús kandzsi, és ha a tetején a "nap"-ból letörlöd a középső vízszintes vonást, máris megkaptad. És ha szépen összekötöd magadban a főszereplő nevével ("Karaszuma"), többé a büdös életben nem felejted el. Tiszta haszon. :)

Karaszuma rendkívül udvarias: még a 13 éves főbérlőlányt (akinek olyan fejlett a felsőteste, mint aki naponta megszoptat egy teljes NDK-s női úszócsapatot) is ledonózza (a dono olyan, mint a szama, csak archaikusabb, ünnepélyesebb és még nagyobb túlzás), és egyfolytában a gozaru igével operál (amiről a 3 kjús diákok hamarosan megtanulják, hogy az udvarias nyelvezet alapköve). Hősünk mindig hakamában, a szamurájok által is viselt szoknyanadrágban jár, fakarddal az oldalán. Apuka ősi tudománya ugyanis nem a vágóeszköz élével operál, hanem a kard által keltett szél erejével. Apropó apuka: Karaszuma következetesen - és borzasztóan jólnevelten - csicsiuénak szólítja mesterét, amit bevallom, máshol még sosem hallottam. (csicsi - apa; ue - fent, felső)

A női főhősről meg csak annyit, hogy lila haja van és a wikipédia-bejegyzésben a vércsoportja után a legfontosabb információt is közölték róla: 160 cm, 59 kg, a két legfontosabb kerület pedig 85 illetve 90 centis...

Karaszuma 17 évesen nekivág a nagyvilágnak (apuka nem bírja elviselni a stresszt, hogy csemetéje túlnő rajta), hogy kiderítse: a modern városokban sokkal több és veszélyesebb csapda vár rá, mint a hegyekben. Ott van például az áruház, ahol kétpercenként egy fiatal lány ölében vagy dekoltázsában végzi - már amikor épp nem az ördögi mozgólépcsőt próbálja kicselezni. Egy régi családnál kap szállást, ahol ugyanazt az ősi szeles harcművészetet ápolja a már említett lilahajú-nagymellű, illetve két húga. Akik közül a nagyobbik mangarajzoló, és következetesen lebokuzza magát, pedig minden rendesebb nyelvkönyv a tanulók szájába rágja, hogy a boku ("én") kizárólag fiúk szájából hangozhat el. Úgy látszik, a japánok nem olvasnak elég nyelvkönyvet...

A sorozatra fokozottan jellemző, hogy mély, komoly üzenetek (az iskolai zaklatás rossz, értem?), überkavaii cicalányok és óriási, néha enyhén perverz poénok támogatják meg a fő történetet. Amely - tekintettel arra, hogy még csak négy rész ment le a sorozatból - egyelőre tisztázatlan. De kit érdekel?

Ha muszáj lenne párhuzamot vonni, talán Lina kalandjait említeném a Slayersből(emlékszik még valaki a hatodik rész tájára, amikor a nehéz napokon nem működött a varázserő, aztán meg roston sütik a gonosz, gyilkos kedvű halat?), amit egy kevés Ebichu light-tal fűszereztek, végül adtak hozzá egy csipetnyi GTO-t. Az Aszu no joicsi az a sorozat, amitől az embert megszállja a téríthetnék és fűnek-fának mutogatni kezdi. Próbáljátok ki!

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 160 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek