Kezdőlap Rovatok Politika Aszó Taró hírlevele - A helyszínen gyűjtöm be a valóságot
Múlt héten szombaton meglátogattam a tokiói Kameariban egy bevásárlónegyedet.

Biztos vagyok benne, hogy még ha nem is jártak arra, a Kameari név ismerősen cseng sok mangarajongó számára a "Kocsira Kacusika-ku Kameari kóen mae hasucudzsdó" képregény után.

A Kaemari boltosai nem fenyegetésként élték meg egy új bevásárlóközpont megnyitását a közelben, hanem ellenkezőleg: mozgósították tehetségüket és új életet leheltek saját utcáikba, az említett manga egyik szereplőjére, Rjó-szanra alapozva. Hozzáállásuk rendkívül pozitív volt, lelkesedésük pedig megfékezhetetlen.


Rjó-szanról három bronzszobrot is mintáztak, melyeket a bevásárlónegyed különböző pontjain állítottak fel. A szobrok nagyjából akkorák, hogy egy gyerek úgy tud kezet fogni velük, hogy közben nem kell felfelé néznie, hogy találkozzon a tekintetük. Az emberekre jól hatott a dolog: mindenki a szobrokkal akar fotózkodni, és közben szép lassan, észrevétlenül a bevásárlónegyed közepe felé gravitálnak.

Ez a lényeg. Ha az emberek folyamatos sorokban kígyóznak a bevásárlónegyedben, akkor nagyobb az esély arra is, hogy a pénztárcájukat is kinyitják. Mindenesetre újjáélesztették a negyedet - ez pedig nagyon jó ötletnek tűnik a számomra.

- Még akkor is kemény idők várnak ránk, ha képesek vagyunk versenyre kelni a megastore-okkal az árképzés terén - mondja az egyik fiatal bolttulajdonos, aki apjától vette át nemrég az üzletet. - Fenn kell tartanunk az emberek érdeklődését és folyamatos látogatását, ha együtt akarunk létezni a hatalmas áruházakkal.

Bátorítást nyertem szavai bölcsességéből, amelyben éreztem egy bizonyos erőt is.

A bevásárlóközpont a helyi közösség központja; egy életerős bevásárlónegyed életet lehelhet a környékbe. Biztos vagyok benne, hogy a kormányzatnak aktívan kell támogatnia azokat az ötleteket, melyek arra bátorítják az embereket, hogy látogassák ezeket a bevásárlónegyedeket, amelyek vitalizálják a környéket.

Másnap Nakaminatót látogattam meg Ibaraki megyében. A helyi halász-szövetkezet egyik tagja őszintén elmondta nekem véleményét a kormányzati lépésekről az olajárral kapcsolatban. Rámutatott, hogy bár a rendszer működik, annyira bonyolult kitölteni a papírokat, hogy az minden, csak nem felhasználóbarát.

Csak ha személyesen kimozdulok és magam fedezem fel, mi történik, akkor kaphatok a világról reális képet. Abban hiszek, hogy a helyes politizáláshoz több információra van szükség annál, amit a Nagata-csóban dolgozó politikusoktól vagy a Kaszumigaszekiben munkálkodó bürokratáktól meg lehet tudni.

A jövőben is energikusan járom az országot, hogy lássam, mi történik és hogy ugyanazt a levegőt szívjam be, mint mindeki más. Az országjárás során megélt élményekre bízom magam, ez fog vezetni a politikám alakításában.

Ma este Washingtonba utazom arra a pénzügyi találkozóra, amelynek egyetlen napirendi pontja van: hogyan válaszoljunk az évszázadonként egyszer előforduló rendkívüli pénzügyi válságra. Húsz ország - köztük fejlődő nemzetek, mint India és Kína - tárgyalja meg a krízis leküzdéséhez szükséges politikát.

Japán komoly tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi válság elhárításában. Ez a tapasztalat ad szilárd alapokat számomra és a többi ázsiai ország nézeteit figyelembe véve erős vezetést kívánok demonstrálni.

2008. november 13.


 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)