Az árnyékban nőtt friss hajtások tannintartalma alacsonyabb, ezért a "mezei" teánál édesebb, lágyabb ízük van. Gonoszkodhaték egy sort, hogy nincs az a gyártási folyamat, amit a japánok ne tudnának még munkaigényesebbé tenni: mivel a tea alapvetően szereti a napfényt, ezért állandó árnyékban nem termeszthető. Nem maradt más, mint minden tavasszal a szüret előtt (a friss, zsenge hajtások végéből készül a legjobb minőségű tea, ezért az év eleji betakarítás - indiai teáknál a hasonlót jelölik "first flush" teaként) húsz nappal nádból, bambuszból vagy szalmából ácsolt tetőket állítanak a bokrok fölé.

A feldolgozás

A leveleket először enyhén átgőzölik, megakadályozandó a további oxidációt (mely hatására a levelek megsárgulnak). A második lépésben a leveleket hosszú, vékony formájúra tekerik, majd hagyják megszáradni a levegőn. Ezután következik a második "tekerés", mely során a tealevél elnyeri végleges formáját. Ezután legalább egy héten át pihenni hagyják, ekkor fejlődik ki a végső, karakteres aroma.

Fogyasztás

Igazán kár lenne, ha épp a forrázással rontanád el ezt a csodafüvet, ezért a szokásosnál kicsit több előkészületet kell tenned teázás előtt.

Azt a zöldtea-kedvelők már tudják, hogy a fekete tával ellentétben nem szabad száz fok körüli vízzel forrázni. A túl forró víztől ugyanis kioldódik a benne lévő tannin, amitől kellemetlenül keserűvé válik.

A normális szencsához képest elegendő, ha a víz csupán 60 fokos.

Emiatt a teáskancsót és a csészéket elő kell melegíteni - ha nem teszed, a hatvan fokos víz két másodperc alatt túlságosan lehűl. A legegyszerűbb módszer, ha a forró vizet előbb az üres kancsóba öntöd, majd fél perc múlva kitöltöd a csészékbe. Amíg a csészéket melegíti a víz, tedd a füvet a kancsóba. Egy csészéhez egy teáskanál teafüvet használj. Igaz, a tea sokba kerül, de ahhoz, hogy tökéletesen kijöjjön az aromája, érdemes ekkora mennyiséget adagolni. Jó hír viszont, hogy cserébe egy adag teát többször is felhasználhatsz (ez többek között az alacsony forrázási hőmérsékletnek köszönhető). Ha a fűre öntötted a meleg vizet, ne kevergesd. Hagyd benne 2-3 percig (több tea - rövidebb idő). A második-harmadik forrázás (vagy melegezés?) alkalmából egy kicsit (fél-egy perccel) tovább hagyd a vízben a teát.

Ne használj teatojást, mert a gjokuro nagyon kitágul. (Ez egyébként a szencsára is igaz.)

A gjokuro olyannyira nem keserű, hogy 4-5 forrázás után gyakran juzuval (citromszerű gyümölcs) ízesített szójaszósszal el is fogyasztják a leveleket (ami egyébként úgy néz ki, mint a spenót, csak meglepő módon egészen más íze van).

A levelet használat után adzsi (tengeri hal, makréla), burgonya és olajban sült tofu mellé tálalva is fogyasztják. Vagy az említett citromos szójaszósszal, esetleg a tempura mártogatására szolgáló cuju szósszal.

Érdemes, a rengeteg hasznos tápanyag és rost miatt. Hal mellé azért használják főzéskor, mert elveszi a kellemetlen szagokat. (Természetesen a mezei zöld teát is, forrázás után.)

Ez igazán TEAsütemény - zöld teából készült fagyival.

Csa-szoba (teával főzött szoba tészta) és gjokuro onigiri, vagyis gjokuro teával kevert rizsgombóc, némi norival és umebosival.

A gjokuro teáról szóló teljes cikk a Szaku 29-30-as számban olvasható.