Egy hét telt el az első munkanapunk óta. FB-n már megosztottam pár képet, most itt is egy válogatás. A hétvégén Akita városban voltunk.

 

Akita nevezetességei a Wikipédia szerint: Kubota-kastély(részlet), három baseball-stadion, három múzeum és egy állatkert.

Gondosan megterveztük az utunkat, mindenki választhatott egy helyet, így a Kubota-kastély, mint kötelező kulturális csemege mellett a Tamiya játékautóbolt, a BigCamera elektronikai üzlet és részemről a Loft került a kívánságlistára :).

Az első kultúrsokk: annyira vidéken vagyunk, hogy csak kétóránként mennek vonatok. Ellenben az állomás nagyon helyes:

Egy órás vonatút után értünk a városba. A rizsföldeket már elárasztották és sokáig a Japán-tenger mellett mentünk.

A Wiki szerint 317.000 lakosa van, de nagyon vidékiesnek tűnt (számomra).

Ekimae?!? Az állomás előtt mindig nagy üzletek, üzletsorok, éttermek vannak. Legalább az NHK (állami tévécsatorna) épülete előtt volt egy cuki ördögszobor.

Az állomáson megnéztük a térképet, eszerint sokáig egyenesen, aztán jobbra. Negyedórás séta után támadt fel bennünk a gyanú, hogy talán a másik kijáraton kellett volna kimenni. Megkérdeztünk egy járókelőt, és tényleg. Addig is felhívtam a játékautóboltot, ahol T. a fiának autót akart venni. Aki nem tudná (mert én nem tudtam), a Tamiya világmárka az irányítható motoros játékautók terén. Azért kellett felhívni, hogy biztos van-e olyan, amire T. vágyik (a fiának persze). Van komplett és olyan is, amit neked kell összeszerelned alkatrészekből. 40-60 km/órával is tudnak menni.

Szóval visszaértünk az állomásra és öt perc múlva már ott is voltunk a Kubota-kastélynál. Valójában egy szép japánkert, a kastélyból csak egy rekonstruált őrtorony és két kapu maradt meg, Az őrtoronyba fel is lehetett mászni, kilátó volt a tetején.

A vízzel és koi-pontyokkal feltöltött várárok:

A kert bejáratánál rózsaalakú fagyit készítő néni:

Coca-Colás automata:

A szentélyben vizet is ajánlottak az isteneknek:

 

Ebédre pizzáztunk egyet, mert hazai ízekre vágytunk. Az első pizzéria már zárva volt délután fél háromkor, miután lement az ebédidő, csak este nyitott ki újra. A második pizzériában nagyon finom volt a pizza, azzal a kitétellel, hogy a csirkés-sajtos pizzába a pizza alá becsempésztek több siszó-levelet - az egyetlen fűszernövény, amit nem bírok -, úgyhogy azt ki kellett piszkálni belőle.

Az állomás felé betértünk egy Loftba és egy Seria nevű százjenesbe, nagyon tetszett a fiúknak. Készítettünk purikurát is az egy emelettel lejjebb levő játékteremben (először egy fotóautomatában készítünk pár fotót, aztán a szomszéd fülkében lehet rá tenni dátumot, díszeket, sminket, különböző filtereket).

Délután négykor indultunk tovább a játékboltba, busszal. Itt is az a rendszer, hogy a középső ajtón felszállsz, kapsz egy cetlit és leszálláskor fizetsz.

Az Erin videóban Erin a busz elején száll fel (Tokióban úgy rémlik, úgy van), de a fizetés ugyanolyan.

Nem Akita állomásról akartunk hazamenni, hanem az eggyel közelebbiről, mert a Tamiya és a Big Camera is ahhoz volt közelebb. Először megnéztük a nagyon pici és vidéki állomást, ahol a jegypénztár már bezárt, de elmagyarázták nekünk, hogy ugyanúgy, mint a buszon, egy cetlit húzunk az állomáson és a vonaton a kalauztól vesszük majd meg a jegyet.

Az állomás túloldalán egy lakótelep, majd egy családiházas lakóövezet volt, szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy ott lesz egy híres játékautóbolt. Aztán tényleg ott volt. Az eladó/tulajdonos még engedett is az árból, mikor meghallotta, hogy Európából jöttünk.

 

 

 

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)