Ugrunk egyet az időben, mert most épp megint Japánban vagyok, úgyhogy a friss élményekről írok. Ez a negyedik japán üzleti utam / kiküldetésem (=日本出張、 Nihon succsó).

 

Három hétre jöttünk három magyar kollégával Akitába. Hozzájuk kezdtem el járni tolmácsolni még Sopronból, szóval ők a legelső céges kisbarátaim: T., M. és K. Nagyon jó csapat.

Hétfő este indult a gépünk Bécsből, Austrian Airlines társaság, közvetlen járat, odafelé kicsit kevesebb, mint 11 óra, visszafelé 12 óra. Állandóan tele szokott lenni, most is tele volt.

A repjegyet e-ticketként kaptuk. Hasznos infó lehet (bár csak saját tapasztalat, más még nem erősítette meg): ha az internetes becsekkolásnál az e-ticket számot írjuk be, 47 órával előbb enged be, ha a foglalási számot (Booking reference), csak 36 órával előbb. Ez ugye a helyfoglalás miatt számít. Sikerült a leghátsó sorban egy négyes ülést befoglalni (a leghátsó sor azért jó, mert hátradöntheted az ülést, nincs mögötted senki + közel van a vécé).

Elsőre egy másik helyet foglaltam, csak tanulságul azoknak, akik ugyanúgy félreértenék a Boeing 777-200-as felépítését, mint én: a 38-39-es sor két oldalán kettes ülések vannak, csak úgy jelölték, mintha ott egy folyosó lenne az ablak melletti és a szomszédos ülés között. A SeatGuru honlapot utólag találtam, segíthet a különböző repülőgépeken a jó helyet kiválasztani (azon ez is jól van).

Este hatkor indultunk, helyi idő szerint másnap délben érkeztünk a tokiói Narita reptérre (nyáron +7 óra az időeltolódás - valaki magyarázza el, ez hogyan jön ki időben). Onnan Friendly Airport Limousine busszal átmentünk a Haneda reptérre, ott vártunk öt órát, repültünk még egy órát, odaértünk az Akita reptérre, jött értünk egy sofőr, autóval még egy órát utaztunk és végre megérkeztünk.

A Hanedán ettünk egy hotdogot – mi mást Japánban, de ugye milyen guszta? Vagy csak a repülős koszt után volt étvágygerjesztő? - illetve elbeszélgettünk egy robottal, majd egy iskoláscsoporttal.

A robot a fejével követett minket, kérdezett, és megértette a választ (japánul), plusz nagyon ügyesen integetett.

A csoport legvagányabb fiúja kezdte a társalgást egy bátortalan Helló-val, de aztán a pozitív visszajelzésünk után hamar körénk sereglett a fél osztály. Osztálykiránduláson voltak Tokióban (jó kis osztálykirándulás, repülővel lehet utazni), Akita megyéből a szomszéd városból jöttek. T. megmutatta nekik, hol van Magyarország, szóval most már a soproni testvérváros lakóin kívül még egy csapat japán tudja.

A hotel a városban az egyik legdrágább, az egyik japán kolléga elborzadva mondta, hogy 8000 jenbe kerül egy nap (Egyébként ez átlagos ár, 10-12.000 jenes hotelekben szoktunk megszállni. Még magyar viszonylatban sem drága.)

A vidéki japán hotelek, amikben eddig megszálltunk, belülről úgy néznek ki, mintha a nyolcvanas-kilencvenes évek óta semmi változás nem történt volna. Valószínűleg így is van.

A standard szoba kicsi: belépsz, van négy lépésnyi folyosó, balra az ajtótól egyből egy bemélyedés négy fogassal, aztán fürdőszoba (pici, de mély ülőkáddal, vécével, mosdóval), majd egy franciaágy (vagy pont lelóg a lábad, vagy nem, de nagyon kényelmes), minihűtő, tévé, íróasztal, szék. 14 négyzetméter az egész.

Eddig még csak Tokióban találkoztam ekkora szobával, ezért azt hittem, ott a helyszűke miatt vannak ilyen pici szobák, de nem.

Eddig mindig német kollégákkal mentünk, ők intézték a hotelfoglalást, és mivel egyikük már húszszor volt Japánban, nem bírja a kicsi szobákat, ezért foglalt mindig duplaágyas, nagy szobákat. Nem is tudtam, hogy mennyire el voltunk kényeztetve eddig.

Bár a hotelünk olyan kihaltnak néz ki, mint egy kísértetkastély, a recepciós szerint 20-ig tele van, így majd csak utána tudunk nagyobb szobába költözni (ezer jennel drágább).

Egyébként nagyon kedves recepciósaink vannak.

Kedd este, mikor odaértünk, már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy-mivel a fiúk már voltak itt és ismerik a terepet – átmentünk a kb. 200 méterre levő pizzériába. Szakadó eső, erős szél. A hotel bejáratánál levő esernyők közül vettünk el egyet-egyet, négyből kettő tönkrement a visszaúton. Pedig aztán a japán átlátszó esernyők nagyon erősek és strapabíróak. Sűrű bocsánatkérések közepette visszaszolgáltattuk az esernyőket, kérdeztem, hogy kifizessük-e, persze nem kellett, és másnap este maguktól előhoztak nekünk négy extraerős, kinézetre is drágább esernyőt. (Persze tíz lépés után úgy döntöttünk, hogy mégsem vízszintes esőben és szélben megyünk vizet venni a közeli éjjel-nappaliba, hanem inkább veszünk a hotel italautomatájából, így aztán visszakullogtunk.)

 

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 39 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek